Prológus

Sziasztok! Most is elkezdtem egy új blogot, mert valahogyan jött egy ihlet és ez lett belőle. Ez a blog nem is sztáros, nem is ByTheWayes, hanem animés blog lesz. A szereplők menüpontban meg is nézhetitek kikről lesz szó. A történetet főleg Honu szemszögéből írom majd, de a szemszögek is úgy lesznek, hogy vagy Honu, vagy Horu, vagy Remilia, vagy Flandre szemszögéből fogom az egészet írni, de lesz olyan, hogy mellékszereplőként írom majd valamelyik jelenetet. Annyi biztos, az alap az Honu szemszöge lesz. Hát remélem tetszeni fog a blogom, és ha jut rá időtök, pipáljatok, komizzatok, iratkozzatok fel :)

UI.Ha valami múltbeli eseményt idézek fel, az dőlt betűvel és *csillaggal* fogom jelezni. Ha valaki valamit gondol, az is dőlt betűvel lesz jelezve. Ha az író belebeszél a történetbe az ki lesz emelve és alá lesz húzva de nem lesz dőlt betűvel írva. Köszönöm.

Shalen városa. Mit is rejt? Shalen városa a világunktól kicsit elválasztva létezik, egy másik univerzumban. Shalen városa olyan, mint egy bolygó csak miniben. Azon a bolygón nincs más, csak ez a város. Shalen városa egy olyan hely, ahol a mágusok, az angyalok, a vámpírok, az emberek és más lények együtt élnek. Valamikor békében, valamikor harcban állnak egymással. Akit elüldöztek, ide jött. Vannak itt 500 évesek, vannak itt még olyanok, akik még a 20. életévüket sem töltötték be. Shalen városa teljesen megváltozott, mióta a testvérek idejöttek. Vajon meddig tart, míg ki nem robban egy háború, a két csatafél ellen? Mikor fog az egyik lépni, és szembeszállni a másikkal? Shalen már nem lesz sokáig olyan nyugodt hely, mint azelőtt volt...

Éppen egy fán ücsörögtem. Gondolkoztam. Miért van ez? Miért van ennyi csata? És miért ülök itt, ezen a fán, amelyiken egy darázsfészek lakik? Miért van ellenem a testvérem? Miért ellenez Horu? Miért nem mozdul ki egyszer sem Remilia? Miért miért miért?! Sóhajtottam egyet majd felnéztem az égre. Unatkoztam. Semmi érdekeset nem lehetett csinálni egyedül, maximum gyakorolni a harcot.......De őszintén. Ki az aki ilyen szép napon csak gyakorolni akar? Jah igen. Horu, Jinx, a lányok meg zenélnek. Remilia meg csak ül és vagy 3 órán át issza azt a hülye teáját. Oké. Lehet, hogy halhatatlan, meg ő a "Vámpír hölgy", de ez már túlzás. Emiko hol lehet? Sétál. Mi lesz ebből? Maomy elkezdi üldözni. Sofy meg biztos az idegeit vezeti le. Oké. Én jóba vagyok Remiliával nem úgy mint ő, de azért ha már mind ketten vámpírok legalább félig-meddig kijöhetnének egymással. A kis "uralkodó" aki mindenkit csicskáztat is minket küld a húga ellen. Legalább annyit mondhatna, hogy mi történt. Semmiről nem tudok.

- Honu gyere már le! - kiáltott valaki lentről, mire tekintetemet felé fordítottam és leugrottam.

- Mi az Sofy? Hogyhogy nem abba a falba versz karókat, amin Remilia van?

- Miss királynő megkért, hogy csináljak neki Mungo tortát és teát.

- Hogyhogy téged?

- Mindenki edz. Én is azt akartam. Oda indultam volna a falhoz ha nem állít meg - mondta kedvetlenül és grimaszolva, mire majdnem elnevettem magamat.

- Menjünk akkor. De ne sokáig legyünk ott.

- Mehetünk.

- Amúgy hogy kért meg?

- Hááááááááát éppen mikor mentem volna kifelé utánam kiáltott, hogy hozzak neki teát. És utána pedig azt mondta, hogyha már a raktárban vagyok csináljak majd neki Mungo tortát vörös szemekkel.

- Magyarul megfenyegetett - mondtam.

- Gonosz egy lány. - mondta mire akaratlanul is elnevettem magamat.

- Hát van benne kis igazság. Hey te tudod amúgy ki a húga?

- Passz. Egyedül Emiko, Mao és ő tudja.

- Kár, hogy Emiko nem mondja el. Mindegy. Itt is vagyunk. Inkább vigyük a cuccokat - mondtam.

Elkezdtünk a dolgok között keresgélni. Sok dolog volt. Kaja, innivaló, növények, szerszámok,ruhák és fotók is. Éppen keresgéltem mikor egy fotót láttam meg Remiliáról és egy lányról.

 Úgy gondoltam elviszem és megmutatom neki, de Sofytól eldugtam. Nemsokára vissza is értünk. Éppen a hosszú folyosón sétáltunk, mikor megláttam Remiliát egy szobában. Odaadtam a dolgokat Sofynak majd bementem Remiliához, aki az ablakon nézett a távolba.

- Remilia. - mondtam mire megfordult.

- Hello - köszönt semlegesen majd megint kinézett az ablakon. Sóhajtott egyet majd rám szegezte tekintetét - Mit szeretnél?

- Öhm..........Éppen Sofynak segítettem a hozzávalókat megtalálni, mikor ezt találtam. Mond csak. Ki ez a lány melletted? - kérdeztem mire odamutattam a fotót.

Elvette majd megnézte. Szinte láttam, ahogy kiugrik a szeme a látványtól. Közben a szeme bevörösödött és egyet hátraléptem. Kicsit felpillantott majd az erejével becsapta az ajtót. 

- Ezt hol találtad? - kérdezte és vörös szemei engem pásztáztak.

- A raktárban. Ki az a lány a képen?

- A húgom, Flandre. AZ akinek már halottnak kéne lennie, de úgy látszik túlélte a vulkánban.

- VULKÁN?!

- Igen. Még anno beledobtam, mert rájött az ötperc és kiirtotta a családunkat. Mire megöltem de ezek szerint túlélte. Közben nem vámpír hanem kristályszárnya lett. Megtámadott engem egyszer ott ő győzött, de békén hagyott mivel megsérült. Hogy hova lett a személyzetem? Bekattantam és megöltem őket. Nekem is van néha vérszomjam, hiába nem iszok annyit. Flandréról senkinek semmit sem, még Horunak sem. Egyedül én...

- Én szamár előre de folytasd - kötöttem bele mire szemei még vörösebben izzottak.

- Egyedül én, Flandre, Mao és Emiko tudja, hogy mi volt 5 éve. Emiko és Mao átélte. Ők életben maradtak. Maomyt elvitte a húgom, Emi meg engem fékezett meg. Szóval már öten tudjuk veled együtt. Egy szót se senkinek sem.

- Lakat a számon. - csináltam cipzár mozdulatot a számon.

- Oké. Nos, hol van a teám és a Mungo tortám? - kérdezte mire leült a fotelébe karbatett kézzel.

- Hozzuk már - mondtam mire kimentem. Persze, hogy egyből ezt kérdi.

Elkészítettük azt amit kért. A nap többi része szokásosan telt. Este ledőltem aludni, de valami nem hagyott aludni.

Hát ez is volt a prológus. Remélem tetszett. Ha nem nagy gond, elfogadok pár kommentet, pipát és pár feliratkozót is;)

Valószínüleg holnap már jön az első rész :)