2.rész

Sziasztok!

Annyit még most mondanék, hogy minden rész HONU szemszögéből fog kezdődni. Köszönöm megértést ;) Most viszont:

Látom pár ember már megértette amit írtam, mert nem kaptam olyan hülye leveleket, mint nemrég :) Oldalt kihirdettem egy szavazást és elmondok valamit. NEM látom, hogy KI szavazok csak azt, hogy MELYIKRE, de azt is csak úgy, hogy SZÁZALÉKBAN!!! Hát itt is van a következő rész és remélem tetszeni fog ;)

Egy hatalmas ütést éreztem magamon majd ordítva hátra estem. Hiszitek vagy sem, ez még az alap sem Remiliánál. Az 1. napon amint meggyógyultam már elkezdtünk edzeni. Kicsit felemeltem a fejemet és láttam, hogy nem pár méterre estem el.

- Remilia! Ez már fájt!

- Hagyjad már most csak 10 métert estél. Emi ennek a háromszorosát. Talpra! Ha leakarod Horut győzni, akkor sokat kell edzened.

Már a név is sokkolt. Horu. Az a személy, akit nem tekintem már testvérnek. Egyenesen nekirohantam. Mikor a karomat megfogta, legugoltam és kirugtam a lábát. Ekkor gyorsan kézre ugrott és hátrarúgott.

- Tűz van a szemedben. - mondta meglepetten.

- Meggyűlöltem a tesóm nevét. Ez hozza ki belőlem.

- Értem. Feltűnt onnan, hogy kirúgtad a lábamat. Nah gyere csak - mondta mire észrevettem, hogy szemei vörösen világítottak. Nekiestem mire lazán hátralökött neki a falnak.

- HONU! - futott hozzám Emiko - Remilia te nem vagy normális! Edzed nem megölni készülöd! Minek világít a szemed?

- Nem is mindegy? Jól van. 10 perc szünet. Gyere üljünk le.

Leültem.

- Remilia ez azért kicsit már fájt.

- Tűz van a szemedben. Ez még semmi. A tűzgolyó. Az már valami. Azt megtanulnád győznél jópár harcban.

- Meg tudod tanítani?

- Tűz. Angyal vagy. Nem tudod megcsinálni míg nincs benned sötétség. Én pedig azt nem tudom előhozni, csak te tudod. De. Nem vagy rá képes, míg nem tettél olyat, amit az angyalok nem. Viszont. Ha olyat teszel, sötét angyallá válsz. Ez a rosszaság ára. - nézte a földet - Lehet, hogy Flandre is emiatt lett ilyen gonosz. De nem, mert én sem vagyok szent. De nehéz. Visszatérve a vízgolyót tudnád megtanulni, de azt én nem tudom.

- Hogyhogy nem tudod.

- Hahó víz. Érzékeny vagyok a vízre. Nem lehet megcsinálni. A napra is érzékeny vagyok.

- De kint álltál.

- Fa alatt. Árnyékom volt - mondta.

- Mi az a csuklódon?

- He? - kérdezte mire odanézett - Biztos nekiestem valaminek. Vagy leestem az ágyról este. Mindjárt jövök jó beszélnem kell Emikoval.

Be is ment. Ekkor én ledőltem a fűbe és elmélkedtem. Pont felettem volt a nap. Eddig belegondolva el sem tudom képzelni, hogy Remilia mit élt át. Felültem majd a fára néztem és a gonoszul mosolygó Maomyt láttam meg.

- Maomy? Mit keresel te itt? - kérdeztem mire egy fura nyelven kezdett el beszélni. Semmit nem értettem majd egyszer nekem rontott. Nem éreztem semmit sem. Becsuktam a szememet az ijedségtől. Mikor felnéztem Remiliát láttam meg előttem. Valamit beszélte vele, de nem hallottam meg semmit sem, csak annyit, hogy "Falndre volt". Mit csinált Flandre? Ekkor Maomy hátraugrott.

- Félted a kis tanítványodat?

- Nincs rátok veszéllyel. Ezt fogjátok fel mind a ketten - mondta Remilia.

- De akkor is. Semmi sem.

- De igenis vagyok - kezdtem el majd egy röpke énekhangot hallottunk meg az egyik fáról. Ez is egy ugyanolyan nyelv volt, mint amelyiken Mao beszélt. Ő gonoszan mosolygott, míg Remilia szeme vörösen világított. A beszédhez csatlakozott Maomy is de én nem értettem semmit sem. Körbenéztem de semmit sem láttam, magy egyszer egy sárga szempárat láttam meg, az egyik fán, amelyik villogott. Egyszer előjöttek onnan, mikor Mao elhallgatott, de az a személy folytatta. Nemsokára ő is befejezte.

- Mi van, Remilia? - kérdezte mire megláttam, hogy Flandre állt ott.

- Mit keresel itt? - kérdezte a mellettem álló személy dühösen.

- Mi volt ez a nyelv? - kérdeztem.

- A démonok nyelve. Legyen annyi elég, hogy szerepelt benne annyi, hogy "Megöllek". Flandre. Takarodj innen a vulkánkádba! 

- Persze, hogy nem álltok ki. Legalább Honu kiállhatna Maomy ellen, ha annyira edzed egy jó ideje.

- Honnan tudod ezt? És még egyszer mondom. Nem ellenetek van. Nincs rátok veszéllyel..........MÉG! Angyal ha egyszer sötét lesz elküldöm ellenetek. De az nem fog bekövetkezni - mondta Remilia, mire Flandre felnevetett.

- Persze, hogy nem. Nincs mersze - nevetett Maomy is.

- Kiállok ellened, Maomy - mondtam mire mindenki rám szegezte a tekintetét. - Igen. Nem vagyok gyáva, ahogy más sem az.

Maomyval egymás elé álltunk. Flandre a fán ült és nézte az eseményeket, míg Remilia a fa altt tette ezt. Elkezdődött a harc.

*Emiko szemszöge*

Éppen bent ültünk a többiekkel és beszéltünk, mikor Remilia sietve szaladt be egy szobába.

- Ennek mi baja? - kérdezte Sofy.

- Honnan tudjam - válaszoltam.

Éppen ettünk, mikor láttam, hogy Remilia kijön a szobából, de látszott rajta a gyengeség.

- Jól vagy? - kérdeztem mire bólintott és kinézett az ablakon. Egyszer felkapta a fejét majd kirohant. - Mi a franc van?

- Én tudjam már nem vagyok zseni - mondta Jinx.

- Állj! Ez a..... Nem az nem lehet. Remilia nem használja azt a nyelvet. De viszont........Hogy jutott be? - tettem fel hangosan a kérdéseket.

- Te magadban beszélsz? - kérdezte Sin mire ránéztem és egy hangosabb szólamot hallottam meg. - Ez mi?

- Mond azt, hogy nem jöttek ide! - mondtam majd az ablakhoz rohantam ahol Honut láttam meg Maomyval harcolni, míg Remilia a füvön állt a fán pedig........Flandre. A démonok nyelvén beszéltek egymással. De az már nem beszéd, hanem nagyon nagy veszekedés volt. Én értettem a nyelvet. Egyszer mikor Honu sikeresen visszaütötte ellenfelét, Remilia gonoszul mosolygott majd felugrott a fára és leütötte a földre Flandrét egyenesen Maonak.

- Mi a? - kérdezte mindenki egyszerre, köztük én is. Résnyire kinyitottuk az ablakot, így hallottuk a beszédet.

Honu és Remilia is a két földön fekvőhöz állt.

- Takarodjatok innen! - mondta Remilia - El innen örökre! Mert nem te fogsz engem, hanem én foglak téged megölni, húgocskám.

- Ennyi? Így elengeded őket? - kérdezte Honu.

- Maradj már! Most nem vagyok harcképes - mondta mire letekintett a csuklójára ahol egy nagy lila folt volt. - 500 év alatt még mindig nem dolgoztam fel, hogy mit tettél.

- Sosem fogod - mondta Flandre - És persze. Nem is fogsz már harcolni. Elmondhatom, hogy én nyertem.

- Legyűröm a rohadt mérgedet. Csak azt a kezemet nem szabad használni.

- Azt, amelyikkel harcolni szoktál - mosolygott gonoszul Flandre.

- Flandre. Hagyj békén. Legyőzöm simán. Csak jöjjön el az a nap...

- Amelyiktől mindenki fél a világon...

- Mikor mind a ketten...

- Habozás nélkül... - folytatta Flandre.

- ÖLNI FOGUNK! - kiáltották mind a ketten majd egymásnak estek. Nemsokára be is fejezték majd Flandréék elmentek. Ekkor Remilia a földre esett. Mi pedig mit sem tudva inkább leültünk vissza.

- Flandrének hívják a húgát? - kérdezte Sofy.

- Igen. És meg van mérgezve. Ne érjetek hozzá - mondtam mire mindenki bólintott.

*Remilia szemszöge*

Miután megvolt a húgommal a kis harc egyből a földre estem a méreg miatt. És azt is tudom mikor mérgezett meg. Mikor visszarántott 2 hete.

- Jól vagy? - kérdezte Honu.

- Csak ettől a kezemtől óvakodj, vagy te is megmérgeződsz. Túl erős. Nem tudod meggyógyítani. Kerek-perec vámpír méreg - mondtam rekedtes hangon.

Miért nem hat rá? Ekkor egy újabb szólamot hallottam meg, de már messzebbről volt. Ez állt benne: Így is-úgy is meghalsz semmit sem tehetsz ellene. Nem érted hogy én győztem,miért nem vagy képes elfogadni? Soha nem mersz ellenem már kiállni.

Dehogy győztél. Nem tudsz legyőzni.....Még egyszer nem - gondoltam.

Bementünk majd egyből a szobámba mentem és becsuktam az ajtót, és próbáltam magamban elfojtani a hatalmas fájdalmat...