17.rész

Sziasztok!

Mint láttátok, megkaptam az első díjamat, amit nagyon köszönök :)

Valamint ez a nyár utolsó része, ami pont augusztus 31-ére esett.

A következő rész jövőhéten jön, addig is mindenkinek sok sikert, hogy túlélje az első hét sulit, és sok sikert nekem, hogy maradjon pénzem, ugyanis mindenki tőlem csórja a kaját.

Jó olvasást :*

Mikor az éjben, egy titokzatos hangot vél felfedezni, két megoldás van. 1. Elfutni és megalázásban részesülni. 2. Kiállni és szembenézni a halállal. Vámpírok készüljetek, megérkezett legádázabb ellenségetek.

*Vörös hold napjáig 7 nap van hátra*

A hajnali edzés miatt igyekeztem legalább délig aludni. Nah ez sem történt meg. Reggel hatalmas veszekedés ütötte meg a fülemet. Nagyon hangos ordibálás, törékeny dolgok leesése. Úgy gondoltam megnézem, mi az csak elsőnek felöltöztem. Mikor lementem, két vámpír barátunkat láttam meg vörös szemekkel.

- Mit keresnek itt?! - kérdezte Sofy.

- Honnan tudjam ezen gondolkozok egy ideje te fogyatékos! Egész Shalenből még a fajukat is kitiltottam! A bolygón sincsenek!

- Akkor ez hogy kerül ide Shalenbe?!

- Az a kérdés, hogy hogy jött Krayre. Egész Shalen körül őrök vannak, így ide alig lehet bejutni. De Krayre lehetetlen, hogy jött ide?!

- Semmi kedvem sincs velük baszakodni, valahogy ki kell irtanunk.

- Nem mondod - törölte meg az arcát Remilia - Ráadásul, te voltál már a városban?

- Nem.

- Én igen. És nem szép a látvány. Vérfoltok, húscafatok mindenütt.

- Mi történt? - kérdeztem mire rám szegezték a tekintetüket.

- Van egy kis gond, Honu - mondta Remilia - Itt van Shalenben egy nem fogadott látogató.

- Kicsoda? - kérdeztem és már nyitották a szájukat, de kicsapódott az ajtó. Odakaptuk a fejünket.

- Oké - kezdte Flandre köszönés nélkül - Ki garázdálkodik?

- Gőzünk sincs.

- Oké mert Mao tiszta idegbeteg lett. Valami idiótaságot magyaráz. Szerintetek ki jött ide?

- Gőzöm sincs - sóhajtott Remilia.

- Csak ezért jöttem, megkérdezni hátha többet tudtok. De ezek szerint nem. Nah megyek, mert Maomy otthon már szétverte a szobát.

- Had verje - legyintett a nővére.

- Verje, de NE AZ ENYÉMET! - kiáltotta Flandre és elment.

- Még egyszer kérdem kicsoda vagy micsoda jött ide? - kérdeztem.

- Vérfarkas - mondták egyszerre.

- Uhh.

- De hogy jutott be? - gondolkozott Remilia.

- Nem lehet, hogy eddig is itt volt? - kérdeztem mire megrázta a fejét.

- Az egész fajt kiirtottam. Gyűlölöm a vérfarkasokat.

- Én is. Volt már velük incidens.

- Micsoda? - kérdeztem.

- Anyámat ők ölték meg. Vénasszony lett belőle, utána meg széttépték. 

- Hogy öregedett meg? Úgy tudtam a vámpírok nem öregednek.

- Ez igaz. Viszont. Ha egy vérfarkas kikarmol egy vámpírt, a vámpír elveszíti minden erejét - mondta Remilia mire kikerekedett szemmel néztem rá - De. Ha egy vámpír megharap egy vérfarkast, csak farkas marad. Ezért kerüljük velük a közelharcot.

- Az szar - húztam el a számat mire ledobta magát a kanapéra.

- A legrosszabb az, hogy BÁRHOGYAN GONDOLKOZOK NEM TUDOM, HOGY MIT KERES ITT!!!!!!!!!!!! - ordította.

- Nyugi. Valamit csinálunk - mondtam.

- Csinálunk is. Nah bemegyek a szobámba. Mindenki kussoljon, had tudjak gondolkozni.

- I CAME IN LIKE A WREACKING BALL!!!!!!!! - kiáltotta a fülembe Sin, Karina és Reimu, mire Remilia megállt. Szinte láttam magam előtt az arcát. Pont közli, hogy mindenki maradjon csendbe, ezek erre itt elkezdenek ordítani. A spirális kör hirtelen megjelent mögötte, és a kezében megjelent a lándzsa és megfordult.

- Melyikőtök legyen elsőnek kebab nyárs? - kérdezte vörös szemekkel. Úgy látszik, hogy megijedtek mert utána már csak tátogva hangtalanul "ordibáltak". Majdnem elröhögtem magamat, de inkább bementem a konyhába és csináltam magamnak kaját. Közben Sinék egy szót sem szóltak, csak ültek egy helyben. Valószínűleg még mindig féltek. Fejet rázva felmentem a szobámba.

*Remilia szemszöge*

Miután lerendeztem a három idiótát, egyenest a szobámba mentem. Kivettem vagy 30 könyvet a helyéről és nekiálltam olvasni. Az egyiket sosem értettem. Érthetetlen szöveg, furcsa jelek, különös, meg nem nevezett szereplők. Pár sort olvastam belőle, az egyiken viszont elidőztem.

Egy dal, melyben egyszerre szerepel a szenvedés, a fájdalom, a reménység. E dal fog egy háborúnak véget vetni és egy életre szóló szövetséget létrehozni. Az egyiknek feledni kell, a másiknak túlélni, de mindkettejüknek harcolni kell. De csupán 1 év múlva mindennek vége, mert feltűnnek újabb ellenségek. Ne feledd! Egy bizonyos naptól fogva nem testvérháború lesz, hanem két hatalmas erejű város csap össze, s közben emberek változnak meg, amin alig lehetlesz segíteni...

- Testvérháború? Mi a bánat ez? - kérdeztem magamtól és lapoztam egyet. A következő két oldalon egy kép volt, egy lányról. Háttal állt, szakadt ruhában valamint szőke, hosszú haja volt. Értetlenkedtem még egy sort, majd becsuktam a könyvet. Közben a padlón megláttam egy kottát. Opposite World. Megint ez? Nem is ismerős. Biztos idekeveredett. Betettem a könyvbe majd eldobtam az ágyra. Tovább olvastam. Csupa használhatatlan, vacak információ. Gondolkozzunk. A vérfarkasok este élnek, mint a vámpírok. Ha elindulunk mindannyian le tudjuk győzni. De hogy kerülhetett ide? Kérdések zápora zúgott a fejemben és semmit sem értettem. Gondolkoztam és gondolkoztam. Mikor felálltam, kinéztem az ablakon és láttam, hogy már a nap lement, de nincs vaksötétség. Megfelelő. Kirontottam. Páran a nappaliban beszélgettek, páran a konyhában voltak. Leugrottam a lépcsőről, mire rám szegezték a tekintetüket. Gúnyosan mosolyogtam egyet.

- Felállni! - adtam ki az utasítást - Követni!

Egyenesen kifelé indultam meg.

- Mi van? - kérdezte Jinx kedvetlenül.

- Levadászunk egy állatot - mondtam.

- Mit? - ásított Reimu majd egy vonyítást hallottunk - Jól hallottam, hogy ez egy?

- Igen. Egy vérfarkas. Szóval sietnünk kell, mielőtt még több embert öl meg.

- Ezt furcsa a te szádból hallani - jegyezte meg Sofy.

- Tudom. Nah menjünk! - indultam meg.

Én, Honu, Horu és Sofy repülve indultunk meg, míg a többiek a fákon át ugrálva. Nem nagyon hallottunk már semmit sem. Füleltem és közben körbe-körbe pillantottam vörös szemekkel. Egyszer még hallottunk egy vonyítást, utána semmi.

- Álljatok meg! - kiáltotta Honu, mikor már elég sokat mentünk. Leszállt a földre, én pedig egy fára.

- Mi az? - kérdeztem.

- Az ott Kimi! - mutatott a földre. Valóban, Kimi ki volt dőlve és a földön feküdt. Gyanús ez nekem.

- Honu inkább hagyd - szóltam oda.

- Naa. Gyere ide - emelte meg majd megölelte. Kimi karján egy vérző csík volt. Ami a furcsa, hogy se Sofyt, se engem nem vonzott. Kimi hirtelen kezdett átváltozni.

- Honu engedd - mondta Sin.

- Miért? - kérdezte meg sem fordulva.

- Honu engedd el! - szóltam rá, de nem hallgatott rám.

Ekkor valaki megfogta Honut és letette gyorsan Horu elé. Nem sokat láttam. Az illető leszállt mögém és gyorsan hátra néztem. Flandre fürkésző tekintetét láttam meg. Mindenki Kimit nézte. Átalakult vérfarkassá. Mindenki csak nézett, Sakuya neki dobott egy kést ami eltalálta. Felmentünk az égbe, miközben menekülőre fogtuk magunkat. Öten repültünk, a többiek a fák tetején ugráltak.

- Mi a bánat ez?! - kérdezte Horu.

- Vérfarkas - mondtam.

- Elsőnek azt hittem vámpír az, de ezek szerint nem vámpír - mondta Flandre. - Azt hittem, hogy Mao csak hülyeséget beszél, hogy vonyítást hallott este. Mikor meghallottam az elsőt elindultam. Mikor jött a második irányt váltottam felétek.

- Értem. De ezek szerint Kimi már az volt. De mivel nincs telehold, keresztezett.

- Mi az, hogy keresztezett vérfarkas? - kérdezte Emiko.

- A keresztezett vérfarkasok mániája az öldöklés. Beletettek egy vámpír dns-t a szervezetükbe, így vörös hold előtti és utána 10 napban őrültek valamint minden teleholdkor. De ha keresztezett akkor a sebei öngyógyulnak valamint... - jutott eszembe majd megálltam. - LEBUKNI!

Egy lándzsát hajítottam Kimi felé, akit csak súrolt.

- Ha keresztezett akkor a vámpír dns alapján tud repülni.

- Ki kell végeznünk - mondta Sofy.

- Persze álmodj még! - mondta Flandre.

- Miért?

- Mert Ayameékkal van. Valamint Chiyokoval, Rinával, Hanával és Rinnel is. Nem ölhetjük meg! - válaszolt a húgom mire bólintottam.

- Akkor? - kérdezte mire megfordultam Flannal.

- Egyszerűen legyőzzük.

- De hiszen vérfarkas! Ráadásul keresztezett! - hőkölt hátra.

- Ketten leverjük - mondtam majd nekem a hátam mögött, Flandrénak meg a lába alatt jelent meg a spirális kör.

- Hajrá tesó - mondta Flandre mire egy gonosz mosoly kíséretében bólintottam.

Neki a tűzkardja, míg nekem a kristálylándzsa jelent meg. Ő lézert lőtt ki, én pedig bomba fegyvereket. Keservesen hosszú harc után Kimit annyira kiütöttük, hogy szerintem holnapig aludni fog. Elvittük Ayaméhoz és elmondtuk, hogy mi történt.

- Sin, vegyétek el tőle az erejét! - mondtam.

- Figyelj Remilia. Oké, hogy tudunk varázsolni, de nem tudunk fajt elvenni. Ez nem olyan, mint hogy 3-szor megváltoztathatjuk a jövőt. Nem tudom elvenni a faját.

- Mi az, hogy háromszor megváltoztatni a jövőt? - kérdezte Honu.

- Amit értesz rajta. Élethosszabbítás, dolgok megváltozása, ilyesmi. 

- Élethosszabbítás? - döbbent le.

- Mindenkinek van egy alap életkora amit a halálisten tűzött ki, és ezt a kort bizonyos tettek alapján meg lehet hosszabbítani. De ha egy tettel több ember korát is megváltoztatod, csak egy változtató "pontot" vesz le magadtól, valamint azoktól az emberektől, akinek befolyásoltad az életét. Ha negyedjére változtatnál jövőt, nem sikerülne, valamint utána a halálisten szólna egy shinigaminak, vagy egy shinigami kaszásnak, hogy öljön meg - vontam vállat.

- Shinigami? - kérdezte Karina.

- Lélekrabló - felelt velem egyszerre Reimu és Flandre.

- Hányszor változtattál jövőt Remilia? - kérdezte Honu. Ezek szerint elég tapasztaltan hangzott a magyarázatom.

- Egyszer.

- Mikor? - kérdezte.

- Mikor Yumit megöltem.

- És te Flandre?

- Egyszer sem, de már csak két esélyem van.

- Hogyhogy? - döbbent le Honu. Flan csak felém biccentett mire kérdőn rám nézett.

- Mondtam. Ha másnak is befolyásolod a tetteddel az életét, tőle is levesz egy "pontot". Mégpedig azzal, hogy Yumit megöltem, nemcsak befolyásoltam Flan életét, de 26 évet adtam neki.

- És én ezt még mindig nem értem - fordult felém - Hogy érted azt, hogy 26 évet adtál nekem?

- Úgy, hogy 26 évet adtam neked.

- Magyarázd már el légy szíves!

- A halálistentől kértem erőt, hogy Yuminál erősebb lehessek egy nap. És ekkor, összeadva az enyém, a tied, és a Yumi életkorát, elvett tőlem 26 évet, magyarul 26 évvel előbb fogok meghalni, ha megöltem Yumit. De. Ezt a 26 évet átadhattam valakinek a családból. Anyának és apának eszemben sem volt odaadni, Yumit ugyebár ki akartam nyírni, maradtál te. Az, akivel egy kibaszott, poros, kő szobában szenvedtem kaja nélkül 8 éven át. Gondolkodás nélkül téged választottalak.

- Magyarul. 26 évvel hamarabb fogsz meghalni, hogy megments több ezernyi embert, valamint nekem add oda azt a te általad elvesztett 26 évet? - döbbent le.

- Pontosan. Amúgy rajtam kívül. Egy ember lett volna képes legyőzni Yumit. Tudod ki az? First vampire.

- Kurumi - röhögte el magát - Ki más ha nem Kurumi?

- Egy 6000 erős vámpírt nem hiszem, hogy legyőzne. Ráadásul akivel ott van egy varázsló vámpír.

- Elis. Nagy arc az biztos. Nagyobb, mint Gengetsu.

- Vámpírok szégyene - ráztam a fejem - Nah mindegy. Mit csináljunk Kimivel?

- Meg kell ölni. Ez tény - mondta Ayame.

- Engedélyt kapunk hozzá? - kérdezte Flandre, mire Ayame bólintott.

- Csináld - mondtam neki. Éppen meg akarta harapni amikor... Amikor egy tőr száguldott el előtte.

- Kimit nem bántjátok - jött elő Rin - Nem veszitek el a faját, nem veszitek el az erejét, nem ölitek meg, nem csináltok belőle farkast.- Rin ebbe ne szólj bele! - fordultam felé vörös szemekkel.

- Kimi az én felelősségem! Rám lett bízva. Csodálkoztok, hogy inkább én, minthogy Ayame vigyázna rá? Hát nem véletlen. Kimit békén hagyjátok. Tompíthattok az erején, de nem ölitek meg!

- Mond, Rin. Mégis hogyan? - fontam össze magam előtt a karomat - Hogy tompítsunk azon, amit még ők sem tudnak? Mi sem tudunk.

- Nem érdekel! Oldjátok meg anélkül, hogy bántanátok! - mondta Rin majd elment.

- Öhm - szólt oda Hikaru.

- És itt a balhés négyes - fordult meg Ayame - Igen?

- Lehet, hogy tudunk segíteni - vont vállat Yuriko.

- Hogyan?

- Hát - kezdte Rei.

- Tudunk varázsolni - fejezte be Naoe.

- Hogyan? - kérdeztem.

- Azt hiszitek csak ti tudtok? Az emberek is értenek hozzá ha megtanulnak - vont vállat Yuriko majd a kezében egy kicsi tűzgömb jelent meg.

- Hogy a bánatba? - kérdezte Flandre.

- Tanulás - mondta Rei - Nah engedjetek oda. Vérfarkas?

- Keresztezett. - mondtam Flannal együtt.

- Értem. Gyertek! - mondta és a négyesük többi három tagja odament.

Mind a négyen felé helyezték a kezüket és valami erőféle jött ki belőlük. Úgy 10 perc múlva felnéztek.

- Ennyit tehettünk - mondta Hikaru.

- Mit csináltatok? - kérdezte Honu.

- Tompítottuk az erejét némileg. Meg lett egy alap időszámítás adva. Teleholdkor ugyanúgy hülyül de csak vérfarkasként, vörös hold idejében meg hát. Nem öl, de át van változva persze este - vont vállat.

- Jobb, mint a semmi - mondtam.

- Nah én mentem. Chiyoko. Remi. Hellósztok - köszönt Flan.

- Állj már meg - állította meg Ayame - Sötét van. Maradjatok itt.

- Maradnék csak Mao egyedül van otthon. Egy dobozba zárta magát és nem tudom meddig van levegője - mondta, és elment.

- Na és ti?

- Maradjunk? - kérdezte körbe, de Sinék már el is aludtak - Maradunk.

Ayame mosolyogva bólintott. Kábé 2 perc múlva mindenki kidőlt. Igen, Kimi is. Én nem aludtam, hanem felültem a barlang tetejére és a holdat kémleltem. Ayame leült mellém.

- Még hogy utáljátok egymást. Látszik - mondta.

- Nem utáljuk egymást. Csak fogjuk egymást utálni.

- Miért nem alszol?

- Gondolkodom. Van egy nem tudom milyen könyv, és semmit nem értek belőle - mondtam majd újra eszembe jutott az a rész, amit olvastam.

- Mi van benne?

- Tiszta érthetetlenség. Testvérháború, két város, dal, ilyen szövetség olyan szövetség gőzöm sincs.

- Testvérháború? - kérdezte mire bólintottam - Nem is gondoltál arra, hogy ez itt körülötted zajlik, illetve fog zajlani?

- Mi? - kérdeztem értetlenül.

- Semmi - rázta meg a fejét majd felállt - Jössz?

- Aha - mondtam. Bementünk a barlangba. Nemsokára el is nyomott az álom.

16.rész

*Vörös hold napjáig 8 nap van hátra* 

*Emiko szemszöge*

- Ezt nekem rossz látni - súgtam oda a mellettem álló Sofynak.

- Ezt fel kéne venni és feltenni a netre.

- Mondtam, hogy nem érdekel mit mondasz! - ordította Honu Horu arcába.

- De ne már már! Már 12 napja így viselkedsz fejez már be!

- Még te vagy kiakadva? Te akartál megölni nem én téged te szerencsétlen!

- Akkor ezen vezesd le a dühödet - nyújtott át neki egy fémrudat. Honu gonoszul elmosolyodott majd üldözni kezdte a testvérét - ÉN NEM ÍGY ÉRTETTEM!!!

- Miről maradtam le? - jött oda Remilia és ásított egyet.

- Hát Horu odaadott Honunak egy fémrudat és azzal üldözi - vontam vállat.

- Popcornt? - kérdezte Sakuya mire bólintottam és belemarkoltam a tálba. Egész vicces volt amit itt produkáltak. Mikor kinél volt a rúd, aki megszerezte, az üldözte a másikat. A szülő halálos dologgal már jóba vagyok, annyira nem érdekel, de azért néha eszembe jut, akkor pedig megrázom a fejemet és élek a mának. Ez esetben, Honu és Horu vitájának.

- Nah jól van. Ha előttünk futnak el, csinálok valamit - mondta Remilia.

- Mit? - kérdezte Sin, aki addigra már ideért a többiekkel.

- Egy egyszerű dolgot - mondta. Mikor pont előttünk mentek volta el, kitette a lábát és eltaknyoltak, amin mi röhögtünk egyet - Elég legyen! Itt civakodtok, mióta is?

- 2 órája - mondtuk.

- 2 órája. A nyomorék élet sem tud így aludni! Nekem este kéne edzeni addig egy csomó dolgom van, szóval béküljetek ki vagy mit tudom én, csak hagyjatok aludni! - kiáltotta a képükbe majd felsétált a lépcsőn.

- Ezt megnézhetem? - vettem el Horutól a fémrudat.

- Minek kell az neked? - kérdezte Sofy riadtan.

- Nem beléd szúrni. Maomyt így legalább megverhetném egyszer. Nah gyere csak ide - rángattam fel a földről Honut és magam után kezdtem húzni. Elindultam vele az erdőbe. Nem igaz, hogy mindent vagy nekem, vagy Sakuyanak, vagy Remiliának kell helyrehoznia. Ennyit arról, hogy lehet egy nyugodt napom. Egy pontom megálltam.

- Mit keresünk itt? - kérdezte.

- Honu. Tudom dühös vagy rá. Tudom, hogy hibázott. De annyira pedálozik. Nem igaz, hogy nem esik meg rajta a szíved.

- Pedig nem esik meg.

- Nézd már el a hibáit. Ez van. Megakart ölni. Na és?

- Az és, hogy egy ez elég nyomós indok az összeveszésre.

- Figyi Honu. Én már a nővéremmel 5 éve nem beszélek - szólt Sin. Ezek szerint követtek minket.

- És?

- 5 év az hosszú idő. AZ esküvőjére sem mentem el, pedig egy csomó varázskellék volt ott, amit tudod, hogy imádok. Mikor segítséget kért, nem segítettem, hanem ráhagytam. És min vesztünk össze szerinted?

- Min? - kérdeztem.

- Letörte a babám fejét. Nektek az ügyetek sokkal fontosabb, mint az enyém volt. De azért. Gondolom te sem akarod, hogy ilyen rosszba legyetek. A végén még köztetek is kitör a háború, mint Flandréék között. Ők vajon mit érezhetnek? Utálják egymást, mégis tegnap segített Flandre Remilián. Neki jogos oka van rá, hogy utálja. Mindkettőjüknek. Igaz, nem ismerem a sztorit, de azért át tudom érezni. Valld be. A te dolgod, semmiség az övéékhez képest.

- Tudod Sin. Valamiért te mindig ilyen dolgokat tudsz mondani. Különös, hogy Jinxtől ugyanezt hallottam, hogy ők is valami teljesen ugyanilyenen vesztek össze a nővérével és ugyan ez lett a vége.

- Hallottam egy s mást.

- Azonkívül igazad van. Nem nagy ügy. Bocsánatot kért amit tiszteletben tartok. Lehet, hogy megbocsátok neki - mondta Honu.

- Akkor szent a béke? - bújt elő Horu.

- Szent a béke - mosolygott Honu.

- Nah végre. Honu gyere velem. MOST! - ugrott le az egyik fáról Remilia, Honu meg követte.

*Honu szemszöge*

Miután kibékültem nagy nehezen Horuval, elindultam Remiliával valahova. Persze, nem fogom elfelejteni azt, hogy mit tett, de azért mégis. Semmi kedvem nincs olyan testvéri kapcsolatot kialakítani, mint amilyen a Scarleteknek van. Egy ponton megálltunk.

- Segítened kell - mondta Remilia majd felém fordult.

- Mégis miben?

- 8 nap múlva vörös hold. Találnotok kell magatoknak helyet valamint nekem kell edzeni, de nincs kivel. És elnézve, hogy csak a húgom lenne méltó ellenfél, utána egyedül te vagy erős.

- De figyelj. Neked 570-es erős van, nekem csak 100-as.

- És? Valakinek több mint 6000-es az ereje és 50-es edz.

- Kinek van annyi ereje.

- Ismerem, te nem, vámpír, híres vámpír, nem lényeges. Segítened kell.

- De mégis hogy? - kérdeztem, mire előhúzott 3 karperecet.

- Ezek közül kettő elvonó, ami csak a közelharcban gyengít sokat, a varázslásban keveset. Ez pedig teljesen elviszi a varázserőt. Speciál az enyémet. Ha ezeket felteszem nem tudom mennyi % lesz az erőm, de cirka annyi mint a tied. Benne vagy?

- Nekem mindegy - vontam vállat, mire feltette a karpereceket - Az erős pont 100-as.

- Érzem is, hogy gyenge vagyok.

- Csodálkozol? A te fajodnál szerintem ez alap, ha elveszitek a varázserőtöket akkor gyengék lesztek.

- Ezt mégis hogy értsem? - tette karba a kezeit.

- A világnak 3 fő csoportja van. AZ élő, a halott és az élőhalott. Te egy élőhalott vagy.

- Mégis honnan a bánatból veszed ezt?

- Hogy valaki vámpír lehessen, meg kell hozzá halnia. - mondtam, mire a kezét a fejéhez csapta.

- Te fogyatékos. Te szerintem a filmekből sejted azt, hogy mi a vámpír. Vámpírként születtem élek, nem vagyok élőhalott! Vagy vámpírként született az ember, vagy azt csináltak belőle. De attól nem hal meg csak új képességeket kap, te szerencsétlen! - oktatott ki Remilia.

- Jaaaaaaaah. Értem. De akkor is. Miért velem?

- Mert. Mert innen utánam te vagy a 2. legerősebb.

Elkezdtünk harcolni. Meglepedten láttam, hogy Remilia tényleg gyengébb, mint volt. Persze a gyorsasága megmaradt. Közben eszembe jutott egy téma. Pontosabban 3 téma amiről nem tudok. Mikor szünetet tartottunk felvetettem.

- Te Remilia.

- Igen? - fordult felém.

- Igazak a történtek?

- Mik?

- Az, hogy megölted Emiko szüleit, elvetetted Rintől a képességét, és, hogy Flandre megölte a szüleiteket? - kérdeztem, mire gúnyosan elnevette magát.

- Szerinted?

- Akkor igazak, ha azt kérdezed, hogy szerintem.

- Ott a pont.

- De miért?

- Ülj le - mondta mire leültem a földre és ő is azt tette - Emiko vér szerinti szüleihez semmi közöm. Viszont akik örökbe fogadták, ahhoz sok van. Ugyebár ők voltak Mao keresztszülei. Nálam voltak az orvosok. És ugyebár démonűzők voltak, csak gyerekeket nem öltek. Eltervezték, hogy Emet is megölik ráadásul NEKEM dobátk volna, hogy szívjam ki a vérét. Illedelmesen igent mondtam. Persze azért, hogy ne fogjanak gyanút. Mivel Emikoval alapból jóban voltam nem lett volna szívem megölni őt. Így előbb akartam az gyámjait megölni. Erre hamarabb került sor, mivel közrejátszott valami. Mikor Flandre megjelent, és vesztettem, vérszomjam lett. Akkor öltem meg őket. Vili?

- Világos. És Rin?

- Rin egy nyomorék. Ki akart törölni az időből és még élni akartam. De nem mindegy, hogy mikor öl meg. Yumi előtt vagy Yumi után. Ez késztetett arra, hogy szóljak, hogy vegyék el.

- És a Flandrés - kezdtem de mosolyogva megrázta a fejét és félbeszakított.

- Nem beszélek róla. Annyit mondok, hogy igaz. Megölte a szüleinket vörös holdkor. Azóta ha ki akarja magyarázni nem hallgatom meg.

- Értem. Hát nem hangzik valami fényesen.

- Nem. Nah menjünk haza. Még aludnom kell egész éjjel nem aludtam, mert dolgoztam - mondta álmos szemekkel, és mire befejezte a földre rogyott, de én elkaptam. Visszasétáltam Remiliával a karomban a házba. Mikor beértem kérdő szemek pásztáztak.

- Mi van vele? - kérdezte Sofy.

- Alszik. Emiko felviszed? - kérdeztem mire bólintott.

*Este 11 óra*

- Honu gyere már! - szólt utánam Remilia, mert a lépcső felénél elaludtam.

- De nincs kedvem 11kor edzeni nem érted?

- Honu legalább már éhes nem vagyok mert benyomtam egy csomó kaját. A varázslatot is gyakorolnom kéne.

- Jól van nah - mondtam és elindultam.

Csak mentünk és mentünk és elaludtam majd felkeltem és mentünk. Kábé minden így telt. Egyszer felrepültünk. Remilia mögött egy vörös furcsa kör alakú formáció jelent meg, ami mintás volt.

- Ez a spirális kör és, szerintem védekezz - mondta és ekkor a körből különböző fény és lézer támadások jöttek kifelé. Alig győztem elkerüli őket.

- Ez meg micsoda?! - kérdeztem.

- Ez a danmaku - mondta és két lándzsát hajított felém.

- Azért ne ölj már meg! - kiáltottam és egy újabb lándzsa haladt el felettem, mire ránéztem. És mosolyogva vállat von, közben a szemei vörösek voltak.

Úgy hajnali kettőre befejeztük az egészet. Mikor hazamentem egyből bementem a szobámba és ledőltem. 7 nap múlva vörös hold. Én addig meg fel sem fogok kelni.

15.rész

Sziasztok! Mivel vasárnap van, itt az új rész! Remélem tetszeni fog(bár szerintem nem a legjobb:/) 

Bementünk, de hirtelen egy kéz ragadt meg minket hátulról és elaludtunk. Semmi másra nem emlékszem, csak arra, hogy besétálunk látunk két kezet, majd elalszunk...

*Vörös hold napjáig 9 nap van hátra*

*Reggel 7 óra*

Reggel nehézkesen nyitottam ki a szememet. Arra emlékeztem, hogy Rint próbáltam megállítani, majd valaki megragadott hátulról, és elaludtam. Onnan semmi. Semmi, off, az agyam alap kikapcsolt. Felültem és magam mellé néztem. Rin feküdt mellettem, és a barlangban voltunk. 

- Rin. Kelj fel! - szólítottam mire nagy nehezen ő is felült.

- Mi történt? - kérdezte mire Tsukiko és Reiko lépett elénk.

- Megmondjam mi történt? - kérdezte Tsukiko.

- Kiszöktetek éjjel Remiliáékhoz. Hogy honnan vettük észre? Fülest kaptunk. Méghozzá Chiyokotól aki köpött. Hogy miért? Mert ő akart titeket megkeresni. Ayame nem volt fent, mert nekünk kellett most Kimire, Hanara és Rinara vigyázni. Inkább mi mentünk. 

- Felelőtlen, meggondolatlan banda - rázta a fejét Tsukiko.

- Ki tudja még? - kérdeztem félve.

- Csak mi, Hana, Rina és Chiyoko. Kimi nem emlkszik semmire sem, Chiyokora ne haragudjatok, alapból hülye - legyintett Reiko.

- Hey! Nem is vagyok hülye - jött oda Chiyoko.

- Honnan ered az a név, hogy Chiyoko? - kérdeztem - Életemben nem hallottam ezt a nevet.

- Vámpírnév, és vámpírnyelven a chi annyit tesz, hogy vér.

- Aha értem - mondtam és Rin felállt, hogy elmenjen.

- Állj csak meg - tette elé a kezét Tsukiko - Tőled nem is vártam mást, mivel utálod őt. De hogy vörös holdkor felkeresd és meg akard ölni, azt én sem gondoltam komolyan. Ennyire hülye vagy? Mit mondtunk volna Ayamenak?

- Nem izgat.

- Már lement a hold? - kérdeztem.

- Le. 

- Akkor mehettek is haza - mondta Rin gúnyosan.

- Csak kettőkor megyünk.

- Akkor kel fel a nap - mondta Tsukiko - És még csak reggel 7 óra van.

- Sirály. Még itt kell ülnünk egy darabig - dőltem hátra.

- Chiyoko adj kaját! - indult el Rin.

- Minek egy vámpírtól kell kaja?

- Mert nekem mindegy ki ad.

- A többiek?

- Feltalálták magukat - mondta Reiko - Sin, Karina és Reimu a balhés négyessel van, Jinx Miyakoval és Mitsukoval, Emiko Hisaéval, Usagival és Noemival, Sakuya Rinaval, Hanaval és Kimivel. Horu meg Chiyokoval volt illetve van most is - mutatott rá.

- Aha. Nah szevasztok - köszöntem el majd felfedezőútra indultam.

Mindenki elvolt magában. Kinéztem valahol és még mindenütt nagyban sötétség volt.

- Ijesztő mi? - kérdezte Ayame.

- Nem csak az. Kissé sajnálom őket, hogy nem tehetek semmit - biccentettem Rina és Hana felé.

- Rina még beszélni sem hajlandó. Hana meg inkább védeni próbálja.

- És Rin?

- Rin idióta. Egyszerűen idióta. Hajtja a bosszúvágy, és annak a felét még én sem tudom, hogy miért. Menj beszélj Rinaékkal - mondta mire odasétáltam. Sakuya már nem volt ott, elment Hitomival valahová. Kimi meg Chiyokohoz és Horuhoz ment.

- Sziasztok - köszöntem és leültem.

- Szia - köszönt Hana - Ti tegnap jöttetek nem?

- De. Honu vagyok.

- Én Hana - mosolygott - Ő pedig itt a húgom Rina.

- És? Mi lett a szemetekkel?

- Nem tudjuk. Lehet átok vagy betegség - vont vállat Hana, és Rina rám szegezte a tekintetét.

- Te angyal vagy? - kérdezte mire bólintottam - Meg tudsz gyógyítani?

- Nem tudom. Nem valószínű.

- De azt hallottam, hogy az angyalok mindenre képesek.

- Ssssssssssss, Rina. Nyugalom - mondta neki Hana mosolyogva, mire a testvére megnyugodott.

- Mit szoktatok itt csinálni?

- Hát általában ülünk és bambulunk.

- Nem szoktatok játszani?

- Nem nagyon. Nem ismerünk és nem sűrűn szoktunk mással is lenni, csak Rinnel - vont vállat Hana.

- Rinnel?

- Rin szokott a legtöbbször ránk vigyázni - mondta Rina, mire egy kósza pillantást vetettem az idődémon felé.

- Mutassak egy játékot? - kérdeztem mire bólintottak - Ez a játék a CC.

Elkezdtem magyarázni a szabályokat. Miután játszottunk, felálttam és elindultam, mert éhes votlam. Chiyokot kerestem, miszerint nála lesz kaja. Mikor megtaláltam, Rinnek adott oda egy vérrel teli zacskót. Hogy honnan tudtam, hogy az van benne? Szinte naponta látok vért, felismerem. De Rin? Hiszen idődémon miért inna vért? Mi folyik itt? Na jó. Van itt egy vámpirizmust folytatott idődémon, egy unreliváns vámpír, két beteg gyerek, és még egy csomó másik faj. Tiszta haloween tanya. Mi van? Semmit nem értek. Mivel nem vettek észre, visszamentem, és leültem. Gondolkoztam. Maga a cím is zavaros. Egy éve itt vagyok, de sosem hallottam a Front erdőrőrl, főleg nem a 3. kerületről. 

- Mizu kisangyal? - ült le mellém Narue.

- Semmi kilencfarkú róka.

- Farkas. Anyám összeállt egy farkassal. Így lettem kilencfarkú farkas.

- Találó. Te. Nem tudod mit eszik itt Rin?

- Nem, de mindig Chiyokotól kér. De van, hogy velünk eszik, de az nagyon ritkán. Senki sem tudja, mit kér tőle folyton. De miért izgat annyira?

- Csak érdekelt - vontam vállat, majd tovább beszélgettünk.

*11 óra*

- Nem sértegethetsz minket! - fakadtam ki Rinre.

- Ugyan már. Azt teszek vagy mondok, amit szeretnék - vágott vissza.

Igen. Most Rin és én veszekszünk. Emiko, Horu, Ayame, Rina, Hana és aa többiek pedig minket figyelnek, de senki sem segít. Csupán Ayame rázza néha a fejét rosszallóan.

- Állj már le idióta!

- Nagy kurva inkább hallgasson - szólt újra,

- Vagy te!

Nah szóval. Az egész úgy kezdődött, hogy ugyebár Hanaval és Rinaval játszottam. Utána Rin úgy nézett rám, mint valami rongyra, és tíz perce itt vitatkozunk. Már egész Shalent alázta már nem is tudok erre mit mondani.

- Istenem hová keveredtem? Jah idióta Shalenbeliek közé.

- A vámpírizmust folytató idődémon inkább halgasson! Igen Ayame vért iszik szerintem naponta - fordultam hozzá.

- A hülye Remiliaval meg a hülye húgával meg a hülye Shalennel a tököm ki van! Nem lehetne békén hagyni? - vette elő az óráját és a tőrt pedig felém hajította. Nah és akkor......... akkor hirtelen a kést eltérítette egy lándzsa. Mindenki forgolódott, de nem találtuk, hogy ki lőtte.

- Én voltam - szólt egy hang fentebbtől. A hátam mögé néztem,, majd kicsit fentebb, és megláttam Remiliát.

- Te? - kérdezte egyszerre Rin és Emiko szemrehányóan.

- Én. Szia Chiyoko! Rin. Állj le. Mindent elnézek neked. Utálj, gyűlölj, vess meg! De Shalent és Flandrét nem bánthatod. Shalent nem bánthatod, mert még én itt vagyok, sőt, míg Shalen itt az egyetlen város, a bolygó az enyém, senki másé. Akire rámerném hagyni, az a húgom egyedül. Őt meg azért nem bánthatod, mert nem hagyom. Te ameddig én élek, csak egy szolga leszel, semmi több. Igen. Túl sok rosszat követtem el életemben. Sőt. 

- Megölted a szüleimet - említette meg Em.

- Ezzel együtt az életedet mentettem meg. Emiko ha én nem vagyok, már halott lennél. Azért, mert ők csak gyerek démonokat nem ölnek. Ha betöltötted volna a 18at meghaltál volna. Sőt. Rám bízták, hogy oltasam ki az életedet. Odadobtak volna téged a vérpadra, amit velem meg is beszéltek. Pont kapóra jött, hogy vérszomjam lett, így öltem meg őket, és mentettelek meg téged. Visszatérve - fordult Rin felé - Igen. Én szóltam, hogy vegyék el tőled, azt a képességet, hogy ne tudj paradoxont létre hozni. De nem magamat féltettem. Attól féltem, hogy mikor törölnél ki. Yumi halála előtt vagy az után. Nem mindegy, hogy él a húgom vagy nem. Ennyi Rin. Fogalmam sincs, hogy a vámpírságodat ki vette el, de nem is érdekel. Mert jól tette bárki is volt. Nem tartozol közénk. Egy szolga, mint vámpír, na ne nevettessetek - mondta és ekkor Rin nekitámadt.

Ha itt az egyik, jön a másik, ez alap. Ha itt van Remilia, jön Flandre. Az egyik keze ökölbe szorítva, ezzel megakadályozva Rin mozgását, a másik kezében olyan lándzsa szerű valami, Rin elé szegezve.

- Rin. Te nem köpsz bele a levesembe - mondta neki sárga szemekkel - Neked meg nem a vörös hold hatása alatt kéne állnod?

- Ezt tőled is kérdezhetném, Flan.

- Szia Chiyoko! - köszönt neki mosolyogva.

- Ezt mindenki ismeri? - kérdezte Sin.

- Mindenki szereti - mondta Remilia - Mindent hallottál?

- Meg is értelek. 

- Én egy dolgot nem értek. Ha nem ölitek meg egymást, akkor miért nem vagytok szövetségben? - kérdeztem.

- Még. Még nem öljük meg egymást.

- A legrosszabb, nem is a vörös hold lesz, hanem ami utána jön. Lesz ott baj bőven. Cirka 20 nap múlva lesz az, hogy gyűlölni fogjuk egymást - mondta Flandre, mire a nővére kérdőn nézett rá, válasz várva - Mindegy. Majd rájössz. Visszatérve. Rin. Te köcsög. Te mocsadék. Komolyan képes voltál elmenni a nővéremhez tegnap este, elő vörös holdkor?

- Ez még engem is meglepett.

- Hidd el. Engem is. Amúgy Chiyoko gondoltam rád. Menj csak a barlang mellé - szólt neki.

- Köszi. Hoztál kaját! - örült meg Chiyoko.

- Szóval Rin. Ez meg fog lepni - mondta Flandre, majd az állához szegezte fegyverét - De én voltam. Én vettem el a vámpírságodat.

- Oké engem ebből hagyjatok ki én elmondtam a magamét, de erre kíváncsi vagyok - állt félre Remilia - Hogy vetted el?

- Tudod. Mikor már úgy voltam vele, hogy eleget garázdálkodott Shalenben, egyszerűen meghoztam ezt a döntést. 4 éve. Azóta mondhatjuk azt, hogy csak 4 éves vagy, de magadban mondhatod, hogy 18. Nem is az zavart, hogy garázdálkodtál, és fél Shalent kiirtottad, hanem az - szegezte már a torkához a fegyverét - , hogy Maot akartad bántani. Így hát, elmentem a vámpírtanácshoz. Mikor persze Dina meg az apja nem volt ott. Beszéltem velük és engedélyezték. Így hát - szegezte a hasához a lándzsát, és szerintem bele is fúrta, mert vércseppek hullottak a földre - , elmentem hozzád, és elvettem az erődet. Fáj? Hát fájjon. Rin. Nem érdekel, hogy meghalsz-e, vagy, hogy mi lesz veled, nekem is fájt 495 év, mégsem garázdálkodtam.

- Csitu van - szólt Remilia Rinre, mert felordított.

- Emlékszem, kiskorunkban, mikor bezártak minket, állandóan ezt mondták nekünk. Te meg mindig visszaszóltál, hogy Csuka van.

- Mindig azt hallottam, hogy csuka.

- De miért pont csuka? Mond miért? - kérdezte Flandre, mire a nővére csak legyintett - Rin. Elég legyen, minden szarból, amit művelsz. Fáj? Fájjon - tette hozzá majd megfordította benne a "lándzsát". Egyre jobban zuhant a vér a földre.

- Flandre. Elég legyen - sziszegte Remilia már vörös szemekkel, mire a húga eleresztette Rint - Nah remélem kibuliztátok magatokat. Hazafelé. Kösz Ayame, hogy vigyáztál rájuk. Chiyoko. Szia Flan.

- Csá Remi - köszönt el Flandre, és hazament.

Mi is hazafelé vettük az utunkat. Otthon jól kioktattak engem, hogy miért jöttem Rinnel. A nap többi része átlagosan telt.

Fontos!

Sziasztok drágák!

Köszönöm a közel 1000 oldalmegjelenítéseket. Mivel mindjárt suli, és mert fogynak az ötleteim, vasárnaponként fogok részt hozni. Remélem nem okozok senkinek sem gondot ezzel. Mivel most megyek a nyolcba alapból több minden fog lefoglalni. Felvételi, kompetencia, ballagás stb. Holnap eredményhírdetés lesz, hogy kik nyerték a blogversenyt. Szép napot mindenkinek! *-*

14.rész

Sziasztok manók! :* ♥

Mint ahogy ígértem, szerdára jött a rész késés nélkül. A következőt is megpróbálom majd szombatra, mivel már arra van elképzelésem. A jövőhét szerdaira viszont még gondolatom sincs, így lehet, hogy fog késni. Remélem tetszett a mai rész:))

*Vörös hold napjáig 10 nap van hátra*

Reggel mikor felkeltem éreztem, hogy kissé lehűlt a levegő. Így mikor felöltöztem egy kis könyökig érő fehér blézert is felvettem. Gondolkoztam a cipőn, de inkább nem. Nem szeretem a cipőket ez van! Mikor lesétáltam, a többiek is hosszú ujjú felsőben voltak. Sofy az egyik falnál ült és átkarolva a térdeit dőlt előre-hátra. 

- Hideg van - vacogtam.

- Nap sincs, persze, hogy hideg van - mondta Reimu.

- Mi?! - rohantam az ablakhoz. Mikor kinéztem tényleg nem volt a nap sehol sem, csak a komor sötétség. - De hold sincs.

- Még. Majd felkel délután 5-kor. Most meg még csak délután 1 van.

- Sofynak mi baja van? - kérdeztem majd ár mutattam. Mindenki vállat vont.

- Honu. Gyere - szólt rám Remilia. 

- Jó mindjárt.

- Gyere. MOST! - parancsolta mire inkább követtem a szobájába. 

Bezártam az ajtót és kérdőn fordultam felé. A szobájában sötétség volt, csupán egy gyertya égett. Mindenütt kották, kések szanaszét, fogalmam sem volt, mi történt?

- Egy szívességet szeretnék kérni - fordult felém, miután befejezte az ablakon való kibámulást.

- Igen?

- Fogd a többieket, kivéve Sofyt, és menjetek el erre a címre - nyomott a kezembe egy papírt - és holnap délután 2 óráig vissza se jöjjetek. Főleg nem ma.

- Huh. Ez elég messze van..........mindentől - mondtam - Minek kell elmennünk?

- Tudod, vörös hold napja előtt 10 nappal elő, vörös hol után 10 nappal utó vörös hold van. Van erejük, tegnap beigazolódott, hogy lesz, mivel a hold pislákolt. Ami rám, Sofyra és a húgomra veszélyes. Sofy mondta, hogy valahová elmegy, Flan majd megoldja, én pedig itt leszek. Ott ahová mentek, mert mentek - nézett rám fenyegetően - van egy ismerősöm. Nem vámpír, de őt nem tudnánk bántani. És Yumi nem ismeri, na rá nem gondoltam.

- Mi van vele?

- Ő is vámpír, ráadásul kibaszott erős 1000%-os ereje van most simán leverne, Flandréval megbeszéltük, hogy nem találkozunk és gőzöm sincs, hogy nem fog-e megkeresni titeket. De nemsokára induljatok. És mond meg Ayamenak, hogy minden viszonylag rendben, Rinnek meg hogy élek a legnagyobb bánatára.

- Oké - bólintottam bizonytalanul - Pontosabban hány ember vagy bármi van ott?

- 19. Plusz egy kisgyerek, Kimi.

- Elfogunk mi ott férni bárhol is van ez?

- El. A ti ott a 8 fős tömegetekkel nem zavartok semmit sem. Ha odaértek fütyüljetek egyet, majd ha előjön valaki kérdezd meg, hogy Rin-e, és ha azt mondja, hogy igen akkor mond meg neki, hogy Ayamet keresed, de amúgy, hogyha azt mondja, hogy ő nem Rin, akkor ne mondj semmit. A lényeg, Rinnek egy szót sem. Ha kijött valaki aki nem ő, akkor mond azt, hogy Scarlet küldött és tudni fogják, hogy én küldtelek titeket. Az üzeneteket add át, és ne kavarjatok szart, Reimu pedig okoskodjon amennyire csak tud.

- Miért?

- Ott egyedül Rinnek van esze, de nem annyi, mint Reimunak. Rinnel meg nem jövünk ki.

- Oké értettem. Mi lett a nappal?

- Mivel elő vörös hold, van akkor eltűnik a nap, utó vörös holdnál, meg nem akar lemenni, és kánikula lesz. Nah menjetek. Holnap akkor csak 2-re jöjjetek vissza.

Kimentem, majd nagy nehezen felszedtem a többieket(Jinx nem akart menni, Reimu pedig a jogait védte, hogy ne hurcolják el valahová) és elindultunk. Az egész úton próbáltam behatárolni, hogy merre vagyunk, de gőzöm sem volt. Fentről sem láttam semmit sem. Hol lehet a 3. kerület a Front erdőben? Egyáltalán hol van a Front erdő? Megelégeltem a téblábolást és egyszer megálltam.

- Sin fütyülj! - mondtam mire füttyentett egyet - Semmi. SEMMI! Eljöttünk a mit tudom én hova és nincs semmi sem!

Mikor befejeztem a mondatomat halk szöszmötölést lehetett hallani kelet felől, mire odanéztünk. Sakuya már előkészítette a fegyvereket, Jinx elővette a lőfegyverét, Emiko a vadászkártyáját. Nemsokára előjött egy szürke hajú, pink szemszínű lány. Lazán volt felöltözve, egy fehér póló, rá egy szürke mellény, egy fekete csőnadrág, és egy fekete nyaklánc. Fején fülhallgató volt

- Mi van? - kérdezte.

- Te ki vagy? - kérdeztem.

- Rin. Mi van? - tette fel megint a kérdést.

- Láthatnánk Ayamet? - kérdeztem.

- Minek? Egyáltalán ki keresi? - kérdezte miközben egy fának támaszkodott. Sin odament.

- Tudod Rin, mi a különleges egységtől jöttünk, és szeretnénk kikérdezni Ayamet egy bizalmas ügy kapcsán - állt mellé mi meg majdnem elröhögtünk magunkat. Rin furán nézett majd vállat vont és bement egy kis barlangba(valószínűleg onnan jött csak mi nem láttuk).

- AYAME! Valami különleges egység hívogat! - kiáltotta.

Nemsokára egy sötétbarna szemű és hajú, idősebbnek tűnő lány jött ki a barlangból. Hasszú fehér zoknija volt és lila cipője. Fehér felsője, rá egy lilás pinkes öv, egy lila kis nem tudom mi, a karján pedig egy lila akármi volt. A fején volt egy dísz. Egész ötletes összeállítás volt. Mikor meglátott minket odajött.

- Igen? - kérdezte kedvesen.

- Scarlet küldött - mondtam mire közelebb jött.

- Remilia? - kérdezte mire bólintottunk - Elő vörös hold jön?

- Jah. Egy másik barátunk is ott van, mint vámpír.

- Értem. Gyertek be! - invitált be. 

Hűt igaz a mondás! Kívülről kicsi, belülről nagy. A szobám százszorosa! Nem is barlang, hanem inkább egy hotel. Mindenki mást csinál, mikor bejöttünk, intettek egyet mosolyogva(már aki, Rin például csak morgott egyet) majd csinálták a dolgukat tovább.

- Szép hely - említette meg Jinx mire hevesen bólogatni kezdtünk.

- Oh de udvariatlan vagyok. Ayame vagyok, ember.

- Itt mindenki az?

- 10 ember az, 10 ember nem. Az aki nem ember, még a faját sem tudja, kivéve két ember. Ti kik vagytok?

- Honu vagyok angyal, a testvérem Horu sötét angyal.

- Emiko, démon.

- Sin boszi, ahogy velem együtt Reimu és Karina is.

- Jinx, ember.

- Sakuya vagyok, szintén ember. Nagyjából mind 18-ak vagyunk, kivéve Sin akinek tegnap előtt volt a 19. szülinapja. Tegnap meg Remiliának volt a 513.

- Értem. Boldog születésnapot utólag is! - mosolygott.

- Te hány éves vagy? - tette fel a kérdést Horu.

- 25. Gyertek, körbevezetlek titeket.

Elindultunk, közben beszélgettünk és nevettünk.

- Ő ott Hisae, ember - mutatott egy lányra.

Hisaenak világoskék haja volt, benne egy nagy fehér masni. Kék szeme tökéletesen illet világoslila ruhájához. Egészen bájos volt.

- Hisae hol van Kimi? - kérdezte mire egy gyerek hangosan nevetve ment el mellettünk.

- Ő itt pedig Kimi - emelt fel Ayame egy kisgyereket, akinek barna haja, és kék szeme volt - Még nem nagyon tud beszélni fél éves. Nah menj szépen játszani.

- Gyere csak ide Kimi - szólalt meg mögöttünk egy hang. Megfordultunk és egy vérvörös szemű lányt láttunk meg. Vámpír? De akkor veszélyben vagyunk! Miért küldtek ide minket? Kazén csorgott a vér, barna haja két oldalra volt felfogva, fehér felsőt, sárga mellényt, zöld szoknyát és fekete cipőt viselt. Kissé félelmetes? Áá dehogy.

- Chiyoko! - állt elé Ayame - Ülj le szépen!

- Ajj már! Legalább ha nem mehetek ki mert elő vörös hold van, akkor legalább itt had szórakozzak már.

- Chiyoko nem!

- De hiszen vámpír vagy nem? Akkor kimehetsz vörös holdra.

- Igen vámpír vagyok. Unreliváns vámpír sajna.

- Unreliváns? - kérdezte Karina.

- Az unreliváns vámpírra nem hat a vörös hold. Zömmel ennyi - jött oda Rin.

- Tudatlan - szólt neki Reimu - Az unreliváns vámpír nem csak ennyi. Nem hat rá a vörös hold, jóval gyengébb, mint az átlag vámpírok, rendes vámpírkort él, jobban szereti a vért, mint a többi vámpír, nem mehet ki a vörös holdra, mert vagy megölik, vagy meghal magától a vörös hold hatása miatt, és állandó vérvörös szem.

Rin fújtatott rá egyet majd tovább ment.........volna, ha Ayame nem állítja meg.

- Rin, aki idődémon.

- Én is tudom uralni az időt - vont vállat Sakuya.

- De én nem csak egy órával - mondta gúnyosan.

- Sakuya. Ő idődémon, nem csak megállítja az időt hanem... - kezdte de a szavába vágtak.

- Megtörheti az időt, visszamehet az időben, kitörölhet dolgokat az időben, időjáratokat képes létrehozni, ezáltal egérutat is, nincsenek szüleik, nem állandó faj, a születésükön kiválasztják, pink szem.

- Paradoxont képes létrehozni az időben, azaz kitörölni pontos dolgokat. Születésnap, évforduló, egyéb dolgok. Persze csakis akkor, ha nem vették el tőle a hatalmát szabálysértés miatt. Veled is ez volt ugye? Ezért nem törölted ki Remiliát az időben - mondta Reimu, mire Rin elkapta a tekintetét és tovább sétált.

- Ilyen Rin. A kezem alatt nőtt fel, ahogy Kimi, csak ót nemrég találtam. Remélhetőleg ember. Az ott Narue.

- Jól látom, hogy farkas füle van? - kérdezte Emiko.

- Igen. És 9 farka is van és kék és piros szeme - mondta mire jobban megnéztük. Tényleg 9 kicsit farok nőtt ki a fenekéből.

- Azok ott pedig Mitsuko és Miyako. Tesók és nem emberek.

Mitsukonak fekete haja, vörös szeme, és fekete ruhája volt, Miyakonak pedig kék szeme, szőke haja és fekete-fehér ruhája. 

- Ő ott Tsukiko, Moemi és Usagi - mutatta Ayame sorra.

Usaginak kék szeme, pink haja és pink ruhája, Moeminek sötétszőke haja, pink felsője, sötétszőke szoknyája és kék szeme, Tsukikonak világoslila haja, lila szeme, fehér és lila ruhája volt.

- Nah ott a balhés négyes. Rei, Yuriko, Naoe és Hikaru.

Reinek vöröses haja, Yurikonak kék haja, Hikarunak világospink haja, Naoenak pedig fekete haja volt.Útközben még megismerkedtünk Haruval, Reikoval és Hitomival. Utunk végén megálltunk két lány előtt.

- Velük meg mi van? - kérdeztem.

- Betegek. A pink hajú Rina, a nőver, Hana pedig a szürke hajú.

Rinának a bal, Hananak a jobb szeme élénk sárga volt, a másik szemükön pedig valami virág(!!) nőtt. Pocsékul festettek.

- Mi bajuk van?

- Nem tudjuk. De gyógyíthatatlan. Hiába vagy örökös, ezen te sem tudsz segíteni. Nah nemsokára egymás mellé állunk, mert szerintem már azt sem tudjátok, ki kicsoda.

- De én párat megjegyeztem - jelentkezett Jinx - Te vagy Ayame, Rin meg a főgonosz.

Ez a poénját hangos röhögés követte. Rin mint főgonosz. Hát illik rá a szó. Kicsit még beszélgettünk majd nemsokára egymás mellé álltak, hogy zömmel megtudjuk jegyezni őket, míg itt vagyunk meg mert valószínűleg utó vörös holdkor is itt leszünk. 2 csoportra oszlott mindenki. Az emberek és nem emberek.

 Az embereknél állt, Ayame, Kimi, Usagi, Hisae, Tsukiko, Moemi, Hikaru, Rei, Naoe és Yuriko. Egész normál beállás volt, és ahogy az erejüket néztem, nem voltak gyengék. 

Viszont a nem emberek! Phuuuuuu már a kinézetükkel rémisztőek voltak. Rina és Hana testvéri beállása, Chiyoko vérszemmel és véres kezekkel, Narue kék és vörös szemekkel, farkas fülekkel és 9 farokkal, Hitomi félénk, ugyanakkor magabiztos tekintettel, Haru és Reiko kicsit sem furcsa duója, Mitsuko és Miyako testvérpárosa és Rin. Rin akinek a tekintete ölni tudott, félig betakart szemével és a kezében lévő órával. Szinte bámulatos egy banda ez. Utána mi is beálltunk valahogyan és sorra bemutatkoztak. Mikor már ezt mi is megtettük egy rövidke mondatot hangoztattam el.

- Üdvözöl titeket a Scarlet Devil Mansion lakossága.

- Scarlet? - kérdezte Rin mire bólintottuk - Remilia?

- Üzeni, hogy él és virul - vigyorogtam mire bosszankodva elment.

A nap többi része viszonylag nyugisan telt, egészen estig. Felkeltem, hogy öntsek inni magamnak. Mikor felkeltem, láttam, ahogy Rin megy valamerre.

- Hová hová? - kérdeztem mire megfordult.

- Elintézem Remiliát - mondta mire kiment én meg utána.

Már felkelt a hold, a vámpírok élnek. Próbáltam megállítani, de nem ment. Nemsokára Remiliáékhoz érkeztünk. Bementünk, de hirtelen egy kéz ragadt meg minket hátulról és elaludtunk. Semmi másra nem emlékszem, csak arra, hogy besétálunk látunk két kezet, majd elalszunk...