8.rész Part5/7

Sziasztok!

Bocsi, hogy késve hozok részt, csak tudjátok most akarok majd a többi blogomba is új részt hozni így késtem egy nappal:/

Hát nem is húzom tovább a szót, itt a 8. rész ami szerintem egy kicsit izgalmasabbra sikeredett :)

A reggelem szokásosan telt. Úgy éreztem kimegyek levegőzni. Miközben éppen kifelé igyekeztem, megláttam a gonoszul mosolygó és kuncogó Remiliát.

- Min nevetsz? - kérdeztem - Mire készülsz?

- Semmire. Emiko, Sin, Karina, Reimu ti vagytok az én embereim! Gyertek csak ide!

- Mit csináltunk? - kérdezte Karina értetlenül.

- Nem mi robbantottuk fel a mosogatót! - mondta Sin.

- He? - kérdeztük.

- Semmi - mondták.

- Mindegy. Visszatérve a kérdésetekre. Semmit tudotommal csak had beszéljek veletek. Kövessetek! - mosolygott gonoszul majd vörös szemekkel elindult.

Mit csináltak vajon a mosógépen kívül? Végül is, nem az én dolgom. Vállat vontam, majd kimentem és leültem egy díszcseresznyefa alá. Sóhajtottam majd mosolyogva hátradőltem. Szeretem ezt a fát. Unalmamban a fűszálakat tépkedtem. Nem sokkal később láttam, ahogy Emiko elmegy majd cirka fél óra múlva visszajön.

*1 óra múlva*

Még mindig kint feküdtem majd valami hideget éreztem az orromon. Kinyitottam a szemem majd azt vettem észre ahogy havazik. Havazik? Májusba? MINDJÁRT NYÁR VAN! Felálltam majd bementem. 

- Ugye észrevettétek, hogy havazik? - kérdeztem mire mind felnevettek - Komolyan beszélek.

- Honu ne mondj hülyeségeket! Hol van a kandi kamerának a rejtett kamerája? - kérdezte Sin.

- Nézzetek ki az ablakon akkor!

Remilia  annyira nem vett komolyan, hogy ki is ment. 

- Nem is hava - kezdte majd le nézett. Vacogva bejött - Én ki nem megyek.

- Miért? Ez csak hó. Fehér és por állagú étel is.  - mondta Jinx.

- Idióta! A hó vízből van. A víz legyengít. Honu, lányok intézzétek el a havas ügyet! Megyek, ráülök a radiátorra.

Elindultunk, de úgy éreztem, hogy figyelnek. Mikor hátranéztem senkit nem láttam. Tovább mentünk.

- Amúgy hová is megyünk? - kérdezte Reimu.

- A Mágus-tóhoz - mondtam mire bólintottak.

Tovább folytattuk utunkat, mire hóvihar keletkezett. Remélem hamar letudjuk mert nekem edzeni is kell. Amit Sinékről tudni kell. Menők, mindegyikük fénnyel támad, csak más formában. Sin szív, Karina csillag, Reimu pedig virág formájúval támad. Én mit mondjak? Én csak bombával, fénnyel és valódi csillaggal támadhatok. Egyéb semmi. SEMMI! Legalább Horu támad még ezen kívül a sötétséggel. Sin az irányító, Karina a betartó, Reimu pedig a jó kislány. Mindenki más többel támad, én meg. 3 fajtával. Remiliáról ne is beszéljünk. Fény, tűz, sötétség MESTERFOKON! Ő is 3 fajtával támad, de legalább mesterfokon. Én meg csak középfokon. Flandrét nem ismerem, de szerintem ő is így támad, csak kiváló módon. Így belegondolva Remilia 100%-kal erősebb, mint a húga. Flandrénak 470%, a nővérének pedig 570%. Jó nagy erőkülönbség van.

Megláttunk valaki a Mágus-tó fölött.

- Hey. Nem láttál valakit aki a havat csinálja? - kérdeztem.

- Szerintem rám gondolsz - fordult felénk - Hatsumi vagyok.

- Hogyan tudsz havat csinálni? - kérdezte Karina, mire Hatsumi kissé mögénk nézett. Hátrafordultunk, de senkit sem láttunk.

- Szellem vagyok. Szellem hercegnő. Megtanultam. Mi szellemek csinálhatunk havat amikor szeretnénk. Ugyebár emberformánk van, meg meg lehet minket érinteni, mi a hideget szeretjük.

- De tavasz van. Nem teheted ezt.

- Azt csinálok amit szeretnék. 

- Nem csak te vagy itt hercegnő - mondtam - Honuru Sokeda Monsuno. Az egykori angyalkirálynak a lánya. 18 vagyok. Te?

- 1234 - mondta.

- Idősebb mint Remilia. Abból kevés van itt - mondta Karnia.

- Tudatlan - mondta Reimu - 1234 éve ölték meg. Azelőtt még élt. Mennyi idősen haltál meg?

- Cirka 17 évesen.

- Értem a külsődet. A szellem külső nem változik. Ugyanolyan marad, mint amikor meghalt. És mielőtt megkérdi valamelyikőtök, hogy halhatatlan-e, nem. A szellemeket úgy lehet elpusztítani, ha azt a bolygót is elpusztítják amin él.

- Látszik tudsz egyesmást - mondta Hatsumi.

- Mi együtt lógunk. Sin Volk, a vegyes eszű irányító, Karina Aiko a hülye már bocsáss meg betartó, és én, Reimu Found az ész a csapatban jó kislány. Mind 18 évesek vagyunk.

- Reimu mikor lettél ilyen okos? - kérdezte Karina és Sin.

- Karina én kijártam a sulit nem úgy mint te. Sin te meg csak 8 osztályt végeztél. Én gimis voltam.

- Karina te tényleg nem jártál sulit? - kérdeztem.

- Nem. Csak ovit.

- Folytad. 1 2 3 - mondta Hatsune.

- 5 38 94 - mondta.

- Visszatérve. Nem veheted el a tavasz utolsó napjait!

- Állítsatok meg ha tudtok - mosolygott gonoszul.

Elkezdődött a csata.

*Flandre szemszöge*

- Micsoda egy felfuvalkodott hólyag ez a Remilia! - vergődtem - Mi az, hogy nem mer ellenem kiállni?!

- Hagyd rá! Csak fél tőled 5 éve! Ahogy tőlem Emiko - mosolygott gonoszul mellettem Maomy.

- Dehogy fél. Nem olyan. Vár valamire.

- Mire?

- Június 10. Vörös hold. De nem hogy még Remilia, hanem még havazik is.

- Téged hogyhogy nem gyengít a hó?

- Remilia csak sötétséggel, fénnyel és tűzzel támad. Én is ezekkel de én még vízzel is. Ezért engem nem gyengít annyira. Míg őt eléggé.

- Jah igen. Már eszembe jutott.

- Várj! Harcot érzek a közelben - mondtam majd elindultam futva.

Felugráltam egy fára. Elnéztem a Mágus-tó felé.

- Ez Hatsune. Remilia régi haverja. Miért harcol Sinék ellen.

- Nem azért mert a havat ő csinálja?

- Ne vágj a szavamba. Amúgy ez csak költői kérdés volt. Biztos melegük van a szellemeknek. 

- Szóljunk csak oda - mondta Mao.

- A számból vetted ki a szót - mosolyogtam gonoszul a fának dőlve, majd a szemem sárgára változott - Szervusz Hatsune! Rég láttalak!

- Flandre kisasszony - hajolt meg kissé mire bólintottam.

- Te Flandréval vagy? - kérdezte Honu.

- Csak ismerjük egymást. Ugyanis Hatsune Remilia régi barátja. Mao. Intézd el!

Mao nekik rohant, mire előttük Emiko jelent meg visszaszorítva a segédemet.

- Emiko? Mit keresel itt? Mi ez az egész? - kérdezte Honu folyamatosan.

- Hatsune elég lesz. Olvaszd fel a havat! - mondtam, mire a hó seperc alatt elolvadt.

- Mi történik? Te bíztad meg Hatsumit?

- Dehogy én. A hó engem is bajba sodor. Remilia bízta meg. Nem veszed észre, hogy az edzésed még tart? Ez egy próba küldetés. Azért ezeket küldte, mert ők csak bajt hoznának.

- Te hogyhogy nem félsz a hótól? - kérdezte Karina.

- Ugyanazokkal támadok mint Remilia. Sötétség, fény, tűz csak kiváló módon, míg ő mesterfokon. De. Én a vízzel is támadhatok mesterfokon, ami miatt nem zavar annyira a hó.

- De miért jöttél ide? - szólalt meg Em is.

- Kifejezetten érdekelt, hogy miért havazik. Egy. Kettő. Idegesít, hogy a nővérem nem hajlandó június 10-ig megküzdeni velem. Ezért kell egy kis harc mert unatkozom.

- Mi van június 10-én? - kérdezte Sin.

- Tudatlan. Ránk nem tartozik. De még én is tudom. Június 10-e - mondta Reimu.

- Vörös hold - fejezte be a mondatod Honu.

- Remilia álma, hogy velem vörös hold idején megküzdjön. Én már edzek rá, de neki csak 20 napja lesz. Ugyanis rád megy még 3 nap. Így tőlem is elveszel egyet.

- Úgyis legyőz. Ez alap.

- Téged meg Horu győz le - mondtam egy gúnyos mosollyal mire nekem támadt. Fél kézzel kivédtem - Remélem azt meg tudjátok, hogy ti mindig Maoval voltatok elfoglalva. Már jó ideje unatkozom és csak Honu volt velem hajlandó kiállni - mondtam mire elrúgtam.

- Huh ez érdekes lesz - mondta Hatsumi.

- Legalább segíthetnél valakinek! - mondta Karina.

- Én erre nem lettem megbízva. Nincs hozzá közöm. Engem csak a hóra bíztak meg, de amint valamelyik Scarlet kisasszony azt mondja, hogy hagyjam abba, megteszem. Mivel engem egy Scarlet bízott meg, így mind a ketten megállíthatnak. - mikor ezt mondta Honu újra nekem támadt.

- Honu. Meg akarsz halni? - kérdeztem mire a szemem visszaváltozott pirossá. Amit tudni kell. Nekem piros szemem van és sárgává lesz. Remiliának pedig sötétebb rózsaszínből lesz teljes vörös.

- Inkább haljak meg te általad, minthogy Horu öljön meg.

- Kérésed parancs - mondtam mire hátradobtam - Még a szemem sem sárga. Ti esetleg segíteni?

- Kösz nem - rázták a fejüket a boszik. Mire vállat vontam.

Támadtunk egymás ellen. Kézzel, lábbal, lézerrel, tűzzel, vízzel mindennel.

- Hasonlítasz valakire - mondtam hirtelen.

- Még mindig Yumit keresed? Vagy egy olyan személyt, aki olyan, mint Yumi? - kérdezte valaki. Azonnal felismertem a hangot, és onnan is tudtam, hogy ki beszél, mert rajtam kívül csak ő tudott az említett személyről. Lenéztem, mire a személy felrepült.

- Mit keresel itt Remilia? - kérdeztem.

- Minek volt ez az egész küldetéses dolog? - kérdezte Honu.

- Kérdeztem valamit - mondta karba tett kézzel, a szeme eredeti színben volt.

- Yumi semmiről sem tehetett. Ő ártatlan volt - mondtam.

- Én is kérdeztem valamit Remilia - mondta Honu, de a ügyet sem vettettünk rá.

- Nem én voltam, hanem TE Remilia! Ezt azért ismerd be! - mondtam mire a szemem sárgult.

- Beismerem én voltam. És?

- Ki az a Yumi egyáltalán? - kérdezte Honu a többiek pedig csak figyeltek. Hatsumi lesütött szemmel hallgatott végig minket.

- Nem tartozik - kezdte már nekik Remilia, de félbeszakítottam.

- A legerősebb Scralet. - mondtam mire Maoék is figyeltek.

- Flandre, nincs joguk tudni róla!

- Csak azért nem akarod, hogy tudjanak róla, mert ő 7 éves volt, te pedig 13 és ő nem látta meg a vörös holdat már erősebb volt, mint te! Meg mint én, de ez nem lényeg, mert én nem követtem el egy végleges hibát!

- Miről beszéltek? - kérdezte Sin.

- Megmondjam miről? - kérdeztem, nem hagytam őket válaszolni és folytattam - A ti drágalátos szent Remiliátok megölte az ő meg az én HÚGOMAT, mert erősebb volt nála. Igen Yumi Scarlet, az SS magyarul Scarlet Sisters 3. tagja. A legfiatalabb, akit a legidősebb megölt, mert félt, hogyha meglátja a vörös holdat még erősebb lenne! - kiáltottam, mire egy könnycsepp gördült le a szememből.

- Nem azért tettem! Féltem beismerem. De azért, mert Yumi olyan erővel volt felruházva amit se te, se én, se senki nem bírta volna használni! Még maga sem. Megölt volna mind a kettőnket! Előbb kellett cselekednem. SZÁRNNYAL SZÜLETETT ÉRTED?! Ez pont nyomós indok volt a megölésére. De volt más is.

- Oh megvan a másik nyomós indok is! A Vámpírtanács ŐT akarta már 5 évesen beválasztani tagnak, nem TÉGED! Ezt te nem bírtad elviselni! Féltékeny voltál! Te akartál lenni a Vámpír Hölgy ezért kellett még ezt tenni ugye?

- Meg kellett tennem a mi érdekünkben érted?!

- Remi igaza van ez ügyben Flannak. Yuminak nem kellett volna meghalnia, akkor talán vissza tudott volna fogni titeket. Lehet, hogy Yumit azért nem verték, mert féltek tőle, tőletek pedig nem? Oké, hogy nektek nehéz sorsotok volt, de nem Yuminak kellett volna megfizetnie. És ezt CSAK NEKED mondom REMILIA. - szólalt meg Hatsumi.

- Mintha olyan sokat tudnál. 

- Én tudod beszéltem Yumival. Aranyos, kedves lány volt.

- Téged is megölt volna.

- Hogyan Remilia hogyan? Halott voltam már rég akkor. Megkínoztak, megvertek, elütöttek, minden csináltak velem mégsem lázadtam. Elfogadtam a sorsomat. Te erre nem voltál képes. Tudod Yumi mennyire megvolt ijedve? Félt. Rettegett. De nem az erejétől, hanem attól, hogy valamelyikőtökkel meg kell küzdenie. Nem akarta ezt. Lehet, hogy most ezután megutálsz, de Flandrénak igaza van most.

- Ebben támogatom - mondta Emiko - Tőlem is nem egyesmást vettél már el, mert nem voltál képes uralkodni magadon. Tegnap volt kerek 5 éve. Én nem kérek ebből többet. Nem akarok vérontást.

- Maomy. Megyünk - mondtam majd szó nélkül távoztam.

7.rész Part4/7

Sziasztok!

Bocsánat, hogy megint az időt húzom, de valamit be kell jelentenem. Júniusban írom ezt a blogot végig, de már csak új részek szeptemberben lesznek, illetve 1-2 júliusban és augusztusban.

Lehet, hogy majd hamarabb jön a 2. évad amikor úgy érzem, már nem tudok ide írni.

JÓ HÍREK! :D Elkezdtem írni a prológust a 2. évadnak, és pár új szereplő már meg is van :) Ha jól tudom akkor 5 új kari van eddig, de több lesz az biztos :))

Egy kis ízelítő a prológusból, mert már sokan rám írtak, hogy nagyon várják :3

"[...]- Honu! Gyere már egy kicsit!

- Igen Sakuya?

- Finom? – kérdezte majd odaadott egy sütit.

- Aha – bólogattam – Elvihetek egyet?

- Az amit most megfogtál mungo szelet, és nem a Bad Apple különlegességem.

- U-tá-lom a ve-ga vám-pír ka-ját! – undorodtam majd elvettem a másik sütit.

Térjünk vissza kicsit.[...]"

Mindegy kezdődjön a 7.rész :)

A reggelem egész jó volt. Többször beszélgettem Emikoval, hogy mit is vállaltam el. Furcsa volt, hogy pont MAGAMTÓL akartam harcolni, pont Horu ellen. Nem hittem, hogy ez el fog jönni. Még mindig nem értem, hogy miért is gonosz. Idejöttünk minden jó volt, majd teljesen megváltozott, és fogalmam sincs, hogy miért. A nagy gondolkozásomat az ajtó zavarta meg.

- Mi van Remilia?

- Elmegyünk valahova.

- Hová? - kérdeztem.

- Egy ismerősömhöz. Van valami amit nem tudok neked megtanítani, de ő viszont megtudja.

- Értem. És messze van?

- Hááááááááát eléggé. És nekem kabát is kellesz. Menjünk!

Elindultunk lefelé.

- Sakuya kellene a kabátod.

- Itt van! Hová mentek?

- A Földre.

- Megyek én is! Ti ott nem tudnátok kiigazodni!

- Remilia neked minek kabát? 

- Veled ellentétben én nem tudom a szárnyamat behúzni tudod? Elindultunk. Furcsa, hogy a Föld és az a bolygó amin Shalen van, Kray olyan messze vannak egymástól de mégis hamar el lehet oda jutni, mivel valamilyen átjáró szerűség van mind a két helyen. Buta földi emberek még ezt sem találták meg. 

- Itt is vagyunk - szólt Sakuya - Ez itt San Francisco. Lehet, hogy japán vagyok, de attól nyugodtan élhetek amerikában. Remilia 1.Nem mászkálunk mezítláb. Attól, hogy te ezt már Shalenbe megszoktad engem itt ismernek és itt cipőt hordunk. Honu ez rád is vonatkozik. 2.Mi bajod van? 

- Tudod új bolygó, fejletlen nép. Undorodom ettől. 

- Sakuya? 

- Adam?! - kiáltotta Sakuya egy embernek. 

- Mi kemen? - kérdeztük egyszerre. 

- Szeva Sak mizu van? 

- Semmi kül veled? 

- Velem se sok. Hogy hogy visszajöttél? Nem elköltöztél? 

- De csak visszajöttem pár holmimért. 

- Ők kicsodák? És miért vannak cipő nélkül? És az egyiknek miért kék a haja? 

- Én Re... 

- Reiko 13 éves és Hilari aki 18 éves. 

- Reiko? 

- Hilari? - kérdeztem. 

- 13? - kérdezte a mellettem lévő személy. 

- Furcsák és hasonlítanak egymásra kicsit. 

- Mert tesók - mondta Sakuya mire összenéztünk majd vissza az említett személyre. 

- 35 fok van. Miért visel Reiko kabátot? De úgy, hogy a feje felett meg napernyő van? 

- Furik tudod. 

- Miért piros a szeme? 

- Segíts! Én éhes vagyok és mindjárt megeszem ezt még akkor is ha ételmérgezést kapok - súgta nekem Reiko...........vagy Remilia.........vagy mind kettő............vagy mit tudjam én ki és már láttam, hogy vöröslik a szeme. 

- Kontaklencse. Nah nekünk mennünk kell szia jó életet viszlát Adam! 

- Sak? Reiko? 13? Hilari? Tesók? Kontaklencse? Fura? Mindjárt olyan fura leszek, hogy megeszlek az út közepén!

- Nyugi. Egyáltalán hova megyünk? - kérdeztem.

- Arra - mutatott egy irányba a mellettem álló személy. - De most komolyan. Reiko? Hilari? Honnan jött az, hogy 13 vagyok?

- AZ 513-ból kihagytam az ötöst.

- Most magyarázd meg a neveket - mondtam.

- Mivel neked a neved "h"-val kezdődik így jött a Hilari, ő meg már elkezdte azt, hogy "re" így kénytelen voltam a Rosy helyett Reikot mondani.

- Értem. Nah menjünk mielőtt még egy kedves ismerősöd idejön, de azt nem garantálom, hogy nem rendezek jelenetet a város közepén. És éhes vagyok. Választhatsz. Kit egyek meg?

- Csak hülyéskedik - mondta Sakuya valakinek - Maradj csendben Reiko.

- Nem Reiko vagyok hanem Remilia.

- Akkor beszélj démonnyelven vagy vámpírnyelven vagy mit tudjam én milyen nyelven csak kussolj el. És törődj bele. Itt Reiko vagy. Te pedig Hilari.

- Oké SAK. Csak el ne mondjuk otthon, hogy SAK vagy és SAK-nak fogunk mától cukkolni akkor, ha SAK nem engedi meg, hogy a saját nevünket használjuk. Világos SAK?! - kérdeztem és a "Sak"-okat megnyomtam.

- Az csak a becenevem.

- Hidd el SAK az nem izgat - mondta Remilia.

- Kis 13 éves hallgasson el.

- 513 vagyok idősebb vagyok mint az egész családod összessége.

- Nem érdekel.

- Várjatok. Mi ez az isteni illat?

- Bundás kenyeret sütnek valahol biztosan.

- Nem. Arról jön - mutatott valamerre Remilia, de a szeme csukva volt.

- Baleset történt. Felrobbant egy ház ahogy látom. Ott visznek egy sérültet. Vérzik szerencsétlen.

- Nem sokáig ha odamegyek.

- ÁLLJ LE MÁR AZONNAL! - mondtam. - De most így mondva én is éhes vagyok.

- Gyertek! Rátok megy minden pénzem esküszöm.

Elmentünk enni. Én valami rákot vagy mit ettem, Sakuya pedig rántottát vagy micsodát. Ahogy sétáltunk valamerre egy üres kerületnél megálltunk ahol Remilia ivott állatvért. Szerencsére nem látták. Elértünk egy házhoz ahol a 3. emeletre mentünk. Ott sétáltunk egy kicsit a folyosón majd megálltunk egy helyen és csengettünk.

- NEM VESZÜNK SEMMIT! - kiáltottak ki.

- Kisa én vagyok az.

- Ki az az én?

- Remilia.

- Milyen Remilia?

- Scarlet. Tudod aki segített mikor 5 éve beköltöztél.

- Jah, hogy az a Remilia - mondták majd kinyitották az ajtót - Gyertek be!

- Ti kik vagytok?

- Sakuya Izayoi. Ember. Remiliának a személyzetének a főnöke.

- Honuru Sokeda Monsuno vagy csak Honu. Angyal.

- Én téged ismerlek. Közöttetek éltem. Horu hogy van? Mit keresel Remiliáéknál?

- HE? - kérdeztem értetlenül

- Elüldözték. Horu meg éppen meg akarja ölni. - mondta Remilia.

- Értem. Az rossz. Amúgy milyen udvariatlan vagyok. Kisa Treak vagyok és ugyancsak angyal.

- Hány éves vagy?

- 23.

- 18 évesen elköltöztél? 5 éve ezekkel a hülye emberekkel élsz?!

- Hey! - szólt közbe Sakuya.

- Sak hallgass el - mosolygott gonoszul Remilia.

- Miért vagytok vele most ilyenek?

- Én most itt a Földön 13 éves gyerek vagyok Reiko és Hilarinak azaz Honunak a testvére.

- Mondj egy vezetéknevet ami illik ehhez! - mondtam.

- Blossom. Reiko Blossom és Hilari Blossom. A Blossom szinte minden névhez megy.

- Mindegy nem érdekel. Kisa. Honunak az öngyógyítás technikáját tanítsd meg neki légyszíves.

- De azt már tudom.

- Nem profin. Nehogy azt hidd, hogy teljesen tudod. Ha tudnád, akkor nem haltál volna meg majdnem az erdő közepén.

- Rendben. Ti addig ketten menjetek el valahová, amíg Honut tanítom.

- Majd még látjuk egymást. Szia.

- Sziasztok - köszöntem majd elmentek. Megnéztem Kisa erejét. Erőszint:93% Hm...Egész erős.

*Remilia szemszöge*

Rég beszéltem Kisával. Még anno mikor még Flandre nem támadt, akkor ment el. Ez mindenkire egy szörnyű csapás volt, mivel szerettük őt. Akkor ő volt a jobb kezem, a bizalmasom. Angyalszívében ellenezte a háborút, de akkor nem is volt sok. Régóta álmodott arról, hogy egyedül él, a Földön. Nem örültem neki mikor kijelentette, hogy elmegy. De nem tehettem ellene, az ő döntése. Egy barátot, és egy mindenesetre kiváló harcost vesztettünk el akkor. Velem volt akkor, mikor a vámpírtanács ránk tört. Inkább támogattam, és nem akartam ellene lenni. Ő volt az, akinek akkor egyedül beszéltem Flandréról. El nem tudom képzelni mi lett volna, ha ott marad akkor, mikor azt szerveztem. Ugyanis akkor jött Flan. Igen, igen. Régen mikor jóban voltunk, úgy hívtuk egymást, hogy Flan és Remi. Mikor ez eszembe jutott, akaratlanul is félmosolyra húztam a számat és kuncogtam egy kicsit.- Min nevetsz? - kérdezte Sakuya.

- Semmin - mondtam fejet rázva majd eszembe jutott valami más amitől ledermedtem.

- Mi a baj?

- Hányadika van? Hányadika van Shalenben? Más az időszámítás a két bolygó között.

- Ha jól tudom május 18.

- Elmegy még nekem Honuval 3 napom akkor marad 20 napom edzeni.

- Mire?

- Június 10. Vörös hold.

- Arra minek kell edzeni?

- Flandre.  Szerinted mi lesz akkor Flandre és én köztem?

- Mi? - kérdezte.

- Harc. Háború. Akkor törik ki. Ti akkor nem mentek el, hanem átmentek máshoz. Egy másik házba, ami messze van a Silver Foresttől. Ugyanis ott lesz a csata. Egyedül fogok maradni, belenézek a vörös holdba, és elvesztem a fejemet. Hány óra telt már el?

- Úgy 3.

- Menjünk vissza - mondtam majd elindultunk.Az úton tovább gondolkoztam a vörös holdon. Túl hamar történt minden. Nem akartam, hogy Flan is úgy végezze, mint én. Túl hamar láttam meg a vörös holdat. Ő 8 évesen látta meg. Bárcsak én is akkor láttam volna! Senki sem tudja mikor történt. Ha elmondanám, a vakvilág sem hinné el. 3. 3 évesen láttam meg elsőnek a vörös holdat. Féltettem. Bújtattam a vörös holdtól. Úgymond akkor is mikor a fotó készült, meg akarta "fogni" a holdat, de nem hagytam. Arra emlékszem, hogy egy sötét kamrában keltem fel véresen. Mikor kiléptem a szüleim holttestét találtam, amik előtt Flan állt ledermedve. A szájából vér folyt, és az egész ruhája csöpögött a vértől. Engem nézett végig, de közben remegett, és rettegett. Odamentem és megöleltem. Mivel a vámpíroknak 10x jobb a szaglásuk, a hallásuk és a látásuk mint a kutyáknak, hamar megéreztem, hogy a szüleink vére van rajta. Onnantól kezdődött el a harc kettőnk közt.

Sírt. Sírt. Sírt. Ez volt az amit nem akartam tőle látni. Sohasem sírt, csak akkor. Eljöttünk onnan, mivel mikor kiléptünk, az egész város vérben úszott. Legyőztem. Erősebb voltam akkor sokkal. Bedobtam egy vulkánba. Találtam egy várost ami javításra szorult. Shalent. Beköltöztem. Én lettem ott az egyedüli "uralkodó". Minden jó volt. Rendeztem egy erőnléti vetélkedőt, hogy a győztessel fogok megküzdeni. Hárman maradtak. HUPSZ. Jött egy új ellenfél. Közben a személyzet fele meghalt a keze alatt. Ki volt az? A testvérem, Flandre. Előjöttek az emlékek. Megküzdöttünk. Örültem, hogy egy olyan jött, aki felér az erősségemmel. Legyőzött. Viszont súlyosan megsebesítettem így elment. Megöltem mindenkit, majd jött a még most is tartó háború. Akkor még csak Emiko tudott visszafogni. Ma már szinte senki sem. Egy akkori 13 éves sírása fogott vissza. Túl sokat vettem el tőle. Túl sokat. A nagy gondolkozásom közepette megérkeztünk és bementünk.

- Mindjárt végzünk is - mondta Kisa nekünk - Remilia csinálnál addig valamit gyorsan.

Tudtam mire gondol így a kezembe gyakoroltam az erőt, ami bomba formájú lett. Erősen Honu hátának nyomtam.

- Tessék. Csináltam.

- Nah most halok meg - nyöszörgött Honu.

- Használd azt amit mondtam. Sikerülni fog.

Nemsokára el is indultunk. Hazaértünk.

- Remilia amúgy min gondolkoztál mikor visszafelé mentünk Kisához? - kérdezte Sakuya.

- Azon, hogyha valamit nem tettem volna meg, nem lennénk ebben a helyzetben - mondtam majd elindultam a szobám felé. Megláttam Emikot - 5 kerek éve?

- Igen.

- Sajnálom. Nem volt direkt.

- Erről inkább ne beszéljünk - mondta mire vállatrántva bementem a szobámba. 

Már este 9 volt, így ledőltem aludni, de a bűntudat, amit tettem, nem hagyott.

6.rész Part3/7

Reggel viszonylag mosolyogva keltem fel, de még nem tudtam mit terveznek a többiek..............SAJNOS! Habár, még így sem volt annyira szar. Megfésültem a hajamat és fogat mostam. Lementem a konyhába, ahol Sin és Karina gyakorolt egy dalt. Karina gitározott Sin meg halkan énekelt. Ettem gyorsan valamit közben dúdoltam azt amit játszanak. Egészen jók voltak. Miután elvégeztem reggeli teendőimet ledőltem a hallbeli kanapéra.

- HONU GYERE! - kiáltott Emiko.

- Hol van Remilia? - kérdeztem.

- Dolga van. A te hülyeségedből.

- Mit csináltam?

- Hülyeséget mondtál. Gyere. Edzeni megyünk.

Ellenkeztem, hogy Emikoval biztos nem fogok. Végül megfenyegetett azzal, hogy hívja Teddy-t az egyik vadászkártyájáról. Végül is, őt szerette a legjobban. Ráhúztam a fejemre a párnát mire lerángatott a lábamnál fogva. Felálltam majd követtem kifelé. Rámutatott a hintára, mire inkább még most felálltam és megcsináltam amit kellett. Közben pontosítottam az erőt, így nem fájt annyira a lábam. Leszálltam majd követtem.

- Álljatok már meg! - kiáltotta valaki utánunk mire megfordultunk.

- Máris itt vagy? - kérdeztem.

- Nem beszéltünk sokáig Flandréval. - mondta Remilia. - Azt hittem, hogy már elkezdtétek.

- Nem akart felállni.

- Nem tehetek róla.

- Mindegy mindegy mindegy. Gyertek!

Elindultunk, közben valamiről beszéltek a többiek.

- Te ezt nem gondolhatod komolyan!

- De csak így hajlandó eljönni a húgom.

- Mi van? - kérdeztem.

- Mivel te azt mondtad, hogy még a húgom is végigfogja nézni a Horus harcodat, elmentem megkérni. De csak úgy jönnek el, ha mindenkinek egy erőelvonó karpereccel el lesz véve az ereje. Magyarul ha valaki súlyosan megsebesül, akkor Flandre bekattan, de úgy viszont nem tudom legyőzni, ha rajtam van a karperec. Mivel az én hangomra működik csak, kinyitom mindenkiét köztük Maoét és a húgomét is, és úgy állok ki vele, míg téged vagy Horut elviszik Sakuyaék valahova.

- Magyarul életveszélyben leszünk.

- LESZTEK! - mondta Remilia - Én nem leszek veszélyben. Ahogy Sofy és Flandre sem. Vámpírok vagyunk. Vért iszunk. Azért fogja Jinx majd lefogni Sofyt. Én meg addig megpróbálom kontrollálni magamat. Amúgy inkább te is a külső erőtől félj ne tőlem.

- Az mi? - kérdezte Em.

- Hát külső fegyver, külső eszköz. Itt vagyunk.

- Ez egy tisztás - mondtam.

- Emi ellen fogsz küzdeni.

- HOGY MI?! - kérdeztem.

- Most neked Emi vagy Emiko vagy Em vagyok?

- Nem is mindegy úgyis szereted ha úgy hívnak. És hajrá Honu. Ma zömmel harcolni fogsz a többiekkel. Mindenkivel.

- MICSODA?! - kérdeztem mire Em nekem támadt.

Eleinte gyengén védekeztem mert még mindig nem esett le semmi sem. Ez komolyan vette. Oké. Nekem így is jó. Erősen hátradobtam az ellenfelemet. Hirtelen eltűnt.

- Szervusz - köszönt a hátam mögül.

Mi a?! Megfogta a karom majd hátradobott egy sziklához, de visszalöktem magamat a szilárd talajra.

- Te azért szólhatnál, hogy majdnem kitörte a nyakam! - happogtam.

- Kösz nem. - legyintett Remilia egy fa alól majd felém nézett - Vigyázz inkább.

- He? - kérdeztem majd felnéztem és gyorsan elugrottam.

Majdnem eltalált egy tűzgolyó. Értem. Emiko olyannal támad amit nem tudok megtanulni és amit nehéz kivédeni. Viszont nekem is van pár trükk a tarsolyomban. Hagytam, hogy kergessen majd egy fa mögé bújtam. Lehoztam óvatosan egy csillagot az égből ami már bomlóban volt. Kinéztem a fa mögül ahol láttam, hogy Remilia engem néz kérdőn, hogy mégis mit csinálok.

- Hol vagy Honu??? - kérdezte Emiko majd megláttam és visszabújtam.Mikor megtalált nekilőttem a csillagot amitől hátraesett egy másik sziklához.

- Ezt eddig nekem miért nem mondtad? - kérdezte Remilia miközben felém jött.

- Tiltott technika.

- Aha.

- Áuáuáu - állt fel Em - Ez áú fájt áú. Én mentem. Áúáúáú.

Kuncogtam kissé miközben elindult.

- Ki a kövi?

- Emiko volt innen a legerősebb. Szerinted hülye lennék csak úgy idehozni Sint, Karinat, Reimut, Jinxet, Sofyt és Sakuyát, hogy ölessék meg magukat. Ezzel mindegyiket legyőznéd egycsapásra. Még talán Flandrét is.

- Azért ilyet ne mondjál - mondta valaki aki valószínűleg Flandre mivel ő szokott ilyenkor szokásához hívően megjelenni a fáról.

Felnéztük és tényleg őt láttuk meg.

- Vámot szedjek vagy az egész helyet zárjam le?

- Nyugi nővérem - mondta Flandre majd leugrott - Ha annyira azt hiszed, hogy ezzel engem a nagy Flandre Scarletot, a nagy Remilia Scarletnek a húgát legyőzné, álljon ki ellenem.

- Honu ezt már azonnal megtiltom. Nem akarsz meghalni. 1.Flandre. Te hülye vagy? Senki sem tud téged legyőzni csak én. Éhes vagy, hogy angyalvérre szomjazol?

- Nem mondom finom az angyalvér. Régen ittunk már. - mondta mire furán Remiliára néztem.

- Vámpírok vagyunk és válság van és inni is kell vért. Szerinted miért eszem mindig mungo tortát?

- Miért?

- A mungo gyümölcsben vér van. Azok a vega vámpírok - mondta Flandre mire a mellettem álló személy szúrósan ránézett - Mi van Remilia? Csak nem félsz tőlem?

- Fél a halál. Ha jól tudom téged dobott a kaszás vissza a halálból.

- Téged meg a randiról dobott - vágta oda a testvére mire majdnem elnevettem magamat.

- Gondolj bele Flandre. Nem volt normális az a csontváz és igenis helyes volt.

- Meg akart ölni téged.

- Én meg elküldtem melegebb éghajlatra szóval már más kaszás van. Kaszás 2.0.

- 2.0? - kérdezte Flandre.

- Ez a második kaszás az univerzum keletkezése óta.

- Megölted a kaszást? - kérdeztem.

- Túlságosan erőset ütöttem. Egy jó tanács. Ne kóstoljátok meg a vérét. Egy hónapig a vécén fogtok ülni.

- Nem terveztem a kaszást megölni - vágta oda flegmán Flandre.

- Igazi testvéri szeretet - cukkoltam őket.

- Max te és Horu között - mondta Remilia.

- Ugye tudod, hogy Horu azt tervezi, hogy megöl? - kérdezte Flandre.

- Azért ilyet nem tenne. A tesóm.

- Te mondtad nem én. Én még csak most figyelmeztettelek.

- Hát ezért jössz el. Tudtam, hogy normálatlan vagy, de hogy ennyire. Te csak azért jössz el, mert vagy Honu vagy Horu súlyosan fog megsérülni. Éhezel. Neked étel kel.

- Én nem élek vega koszton. Annyit mondok Honu. Félj. A. Külső. Erőtől. - suttogta Flandre a fülembe majd elment.

Elgondolkoztam. Horu külső támadással ölne meg? Ennyire félne tőlem? Vagy mi, mi van? Nem értek már semmit sem. Most vagy azért akar úgy megölni mert fél, vagy mert már alapból így akart. Meredten bámultam magam elé.

- Honu. Honu itt vagy? Honu mit mondott? - lóbálta előttem a kezét Remilia.

- Horu külső erővel győzne le. Azzal akar megölni.

- Visszamegyünk most azonnal!

Elindultunk és nemsokára hazaértünk. Én kint maradtam míg Remilia bement. Közben mikor oldalra néztem láttam, hogy Horu ott ül vagy alszik. Fél szemével rám nézett majd elment. Egyáltalán nem aggódik semmi miatt sem.

- Honu.

- Igen?

- Mindegyikőjükkel egyszerre kell megküzdened. - mondta Remilia.

- MI?! Azt mondtad, hogy nem mered egyszerre sem elküldeni ellenem!

- Külső erő van náluk. Valakinél kés, valakinél más. Ha Horu külső erővel akar legyőzni, akkor arra viszont készen kell lennünk. Ráadásul gyertek ide! - mondta mire mindenki odament és egy karperecet tett ránk - Most nincs semmi erőtök sem.

- Érzem hidd el - mondta Sofy legyengült hanggal.

- Legalább mi tudunk valamit csinálni - csapott bele Sakuya kezébe Jinx.

- Jah jah.

- Akkor most innen Honu. Le vagy szerelve. Én is beszállhatnék de inkább nézem - ásított egyet Remilia majd leült - Támadás.

- Ezt komolyan gondoltad? - kérdeztem mire egy lőszer hajtott el a fejem előtt.

Gyorsan hátraugrottam. Megnéztem mindenkit. Külső erő: 10%.......MINDENKINÉL! Remek. Mindenki 10%-kal erősebb. Folyamatosan jöttek a támadások. Bomba, mérgezett tű, minden jött nekem egyenesen. Alig tudtam kitérni. Hirtelen nem tudtam megmozdulni és semmit sem éreztem. Mikor rendesen láttam mindent rengetek kés tű bomba és lőszer volt előttem. Kissé lefagytam, nagy nehezen kivédtem, de pár bomba eltalált. Senkit sem láttam. Körbenéztem és senki sehol. Hirtelen megint megállt az idő és semmit nem tehettem. Mikor újraéreztem mindent, egy kés volt a nyakam körül.

- Szervusz Honu - köszönt a hátam mögött Sofy.

Oó. Pont egy vámpír. Hátra rúgtam egyet majd megfogtam a karjánál és a földre hajítottam.

- Sofy kiesett. - mondta Remilia.

Most a boszik jöttek. Mikor egyszerre hárman ütöttek volna kirúgtam a lábukat majd kézre állva elküldtem őket melegebb éghajlatra így ők is kiestek. Most jött Jinx. Nem volt annyira nehéz elég volt elvenni a fegyvereit és onnantól nyert ügyem volt. Emiko. Emiko erősebben harcolt de ő sem volt már nagy kalap. Sakuyával meg sem kellett küzdenem mivel ő alapból a többieknek segített az idő megállításával.

- Kezdhetjük? - állt fel Remilia.

- HE?!

- Velem fogsz küzdeni. Ne aggódj 5 erőelvonó karperec van rajtam.

- Álmodj még. Még így is 500-as az erőd...........AZ 570-RŐL!

- Akkor nem? - kérdezte.

- Nem. Nem akarok meghalni.

- Oké. Mára ennyi. Kíváncsi lettem volna hogyan harcolnál ellenem, de nem tudom meg. Én mentem kajálni.

A nap többi része nyugisan telt, de többször láttam, ahogyan Horu engem figyelt. Este ledőltünk aludni...

5.rész Part2/7

Sziasztok! Bocsánat, hogy csak most hozok részt, de vasárnap konfirmálás volt. Sikerült királyak voltunk! :D Itt is az 5. rész ami kicsit rövidebb lett mert alig volt időm, de nekem tetszett :) Remélem nektek is tetszeni fog ;)

A tegnapi álmatlanság ellenére boldogan keltem fel az ágyból. Amint ráálltam a lábamra félig összerogytam. Igen. A lábam nagyon fáj, és fel van dagadva, de legalább már az öngyógyító képesség már dolgozik rajta. Sajnos nekünk angyaloknak mezítláb kell járnunk, ami miatt még jobban fáj. Kifésültem a hajamat, majd kisétáltam a szobámból. Remélem ma nem azon a hülye hintán fogunk edzeni. Lementem, ahol a hallban a többieket láttam meg.

- Hol voltatok este? Csak annyit láttam, hogy jössztök befelé úgy hajnali 6-kor - mondta Emiko.

- Hajnal 6-kor? 7 óra van. 1 órát aludtam. Remilia mennyit alhatott? - kérdeztem.

- Semennyit. - mondta Sakuya.

- Nem is aludt? - kérdeztem.

- Nem. Ő már hajnali 6-kor fent van.

- Jó isten. Én még aludtam volna. Megyek hozzá. Edzeni kell.

- Most keltél - csodálkozott a hallba bejövő Reimu - Aludnod is kell.

- Aludtam.

- Egy órát - mondta flegmán Karina.

- Az is idő - rántottam vállat majd elindultam.

Nehézkesen járkáltam feldagadt lábaimon. Nem éreztem és azt sem tudtam, hogy megvannak-e. AZ út felénél nekiestem a falnak majd a földet pásztáztam egy ideig. Lassan felnéztem, ahol a testvéremet láttam meg, amint engem néz. Vállat ránt, majd elmegy mellettem szó nélkül. Felálltam majd elindultam nehéz utamon.

*Remilia szemszöge*

A kezemben egy régi papírt szorongattam, és közben olvastam. Szóval innen jött a démonnyelvi szöveged még akkor. Gonoszul elmosolyodtam majd azt hallottam, hogy valaki az ajtónak esett. He? Ki lehet az? Nemsokára választ is kaptam a kérdésemre. Honu lépkedett be az ajtón.

- Nem alszol? - kérdeztem.

- Ezt tőled is kérdezhetném. Edzeni kell.

- Jól vagy? Mintha nem bírnál állni.

- Kibírom hidd el. Az mi a kezedben.

- Flandre dala. Ahogy elolvasom az első sorokat, rájövök, hogy ezt a mondatokat mondta ő és Mao, mikor idejöttek.

- Megnézhetem? - kérdezte.

- Nézzed. De sokat nem értesz majd belőle, mert démonnyelvű.

- U.N. Owen was here? Ez a címe?

- Igen. Mehetünk? - kérdeztem mire bólintott és nagy nehezen elindult. - EMIKO! SEGÍTS NEKI!

Leértünk, majd kimentünk az udvarra, ahol mindenki ott volt, csak Horu nem. Rámutattam a hintára, hogy menjen rá.

- Ne. Bármit csak a hintát ne könyörgöm.

- Nyomás - mondtam majd leültem a kőre és intettem neki, hogy kezdheti.

- Had ne kelljen már. Légy szí.

- Álmodik a nyomor, hogy nem kell. Go go go.

Egy kamusírással felszállt. Ahogy elnéztem jót tett neki, hogy az angyalokkal edzett. Felnéztem Horu ablakára és láttam, hogy Honut nézi, majd letekintett rám. Elment onnan. Visszaszegeztem tekintetemet Honura. Láttam ahogy Sinék suttognak egymás közt valamit.

- Remilia.

- Igen? - kérdeztem.

- Honu ezt? Azért nem könnyű - mondta Reimu.

- Figyelj csak - böktem a fejemmel Honu felé, aki már egy kézen állt és nem mozgott a hinta. Hirtelen elindítottam de úgy is tartotta a pozíciót. Visszaültem és néztem a többiek csodálkozását. Mikor Honu visszaugrott egy lábra, felkiáltott és leesett.

- Remilia. Légy észnél - mondta Emiko.

- Nyugalom. Honu. Most vége az egyensúlyérzék fejlesztésének. Jöhet a következő.

- Remilia! - kiáltott rám már Sin is.

- Tudom mit csinálok. Gyere Honu.

- Megyek! - mondta majd felállt.

- Honu légy észnél! - mondta Sofy.

- Meg akarsz halni? Ha igen szólj nekem és lelőllek. Akkor legalább gyors halált halsz - mondta Jinx.

- Ennek tétje van. Ti ezt nem értitek - mondta majd elindult velem.

Egyenesen befelé mentünk az erdőbe, de éreztem, hogy Emiko követ. Félti Honut. Elértünk egy helyre.

- Ülj le!

- Nem kell tovább kérned. - mondta majd leült.

- Gyere te is Emiko mert megharagszom.

- Itt vagyok - mondta majd nekitámaszkodott egy fának.

- Nah Honu. Most ez nem furcsább csak több koncentrációt igényel. Az a jó, hogy ülnöd kell. Koncentrálj minden erőt a szívedre. Onnan az az erő tovább áramlik. Mivel ezt még nem csináltad ezért gyenge az öngyógyítód. Ennyi a lényege az egésznek.

- Rendben. Koncentrálok és közben meditálok attól könnyebb.

- Pontosan - mondta Emiko.

Elkezdett koncentrálni. Közben én elbeszélgettem Emikoval pár dologról, hogy holnap megint el kell valahová mennem és hogy holnap majd ő fogja Honut edzeni 2 órán át. Nemsokára Honu szólt, hogy befejezte.

- Honu ugrálj féllábon! - mondta mire elkezdett ugrálni.

- Elmúlt a fájdalom.

- Látod ezt kell használni. Mára ennyi. Mehetünk haza. Úgyis 7 óra van nekem meg még aludnom kell. Éjféltől dolgom van.

- Miféle dolgod?

- Szerintetek nekem nem kell ennem?

- Ki tudja - mondta Emiko.

- Land csitu van!

- Már nem is Emiko Land vagyok hanem Land Emiko? Milyen menő - mondta mire Honu elnevette magát.

*Honu szemszöge*

Hazaértünk. A nap többi része szokásosan telt. Éppen a szobámba mentem befelé mikor megláttam Horut.

- Őrült vagy!

- Miért? - kérdeztem.

- Megölöd magad, ha vele edzel.

- Mintha annyira tudnád. Hidd el. 5 nap múlva minden eldől a csatában, és én fogok nyerni.

- Hajrá - mondta flegmán majd bement a szobájába.

Ilyenkor szeretném megfojtani. Bementem a szobámba majd ledőltem aludni...