Sziasztok. Röstellem, hogy pár hét után tudok csak részt hozni. Szünetben akartam, csak pont elkapott egy betegség és szinte a géphez sem tudtam férni. Ezt sajnálom. Hogy miért pénteken hozok részt? Hát holnap felvételi. Múlt héten akartam részt, cska ugyebár félévi hajtás, beszámít a jegybe meg minden. Vasárnap 10000000%, hogy nem tudtam volna részt hozni, mert pihenni fogok meg megint magolni, mert szinte a kémia 4es úgy lett meg, hogy megígértem a tanárnak, hogy megtanulom. Mindegy nem is húznám a szót, itt a 23. rész.
*Emiko szemszöge*
- Áááá ez fáj te hülye gyerek! - ordította az arcomba Sofy.
- Sajnálom, de a kutatás céljából fontos. Valamint engedélyt kaptam a kísérletezésre - vigyorogtam.
- Mi vagyok én kísérleti patkány?
- Nem az Foltos - mutattam egy kisegérre.
- Te nem vagy normális.
- Csend már! Olvasok - intett le minket Reimu.
Hát igen. Tegnap óta éjjel-nappal mást sem teszünk, csak kutatunk és kísérletezünk. Reimu gőz erővel olvas minden könyvet, már vagy hármat végig is nézett. Én folyamatosan azon vagyok, hogy kitaláljam, hogy mi van a Scarletekkel(vagy mi volt Flandréval, részletkérdés) ezért nem kis időt töltök Remiliával....... talán túl sokat is. Ma délelőtt konkrétan azt mondta, hogyha nem takarodok el a közeléből elrúg vagy három kilométernyire. Ezt az ember(vagy esetemben démon, részletkérdés) nem veszi komolyan, ha nem egy eléggé erős vámpír mondja ezt neki. Sofy pedig hát....... próbálja túlélni a kísérletezéseimet melynek alanya saját maga. Foltos pedig az állatos kísérlet.
- Amúgy - nézett fel Reimu. - Nem két egér volt?
- Nem - ráztam meg a fejem.
- De. Foltos meg Sajt - jelentette ki, mire összenéztem Sofyval. Következő pillanatban elég sok sikoly hallatszott kintről, mire kiszaladtunk. Konkrétan Sin, Karina és Sakuya a kanapén ugrált ijedtében, Horu meg Jinx sírtak a röhögéstől, Honu evett tovább, Remilia meg ahogy láttam épp Sajtnak próbálta a vérét kiszívni.
- Tedd le Sajtot! - vettem ki a kezéből. A következő pillanatban Foltos szaladt el a lábunknál.
- Őt megehetem végre?
- Kapd már el! - szóltam Reimura mielőtt az egyik egért felfalnák. Ahogy láttam Sin, Karina és Sakuya egy kisebb sokkot kaptak, Jinx a földön fetrengett röhögve, Horu pedig a falba verte a fejét és közben ő is nevetett. Honu meg, mint akit semmi sem zavar evett tovább.
- Jó. Nem érdekel, hogy ti mit kísérleteztek és az sem zavar, hogy Sofy tiszta tűszúrás - mutatott Remilia Sofy karjára. - De ha az egyik patkány kijön még egyszer és ezek megint elkezdenek sikoltozni, vagy a patkány, vagy ti lesztek a listámon.
- Ez egér.
- Mi a különbség? Kaja-kaja.
- Kösz.
- Nem rátok mondtam, hanem a patkány-egér párosításra! Habár, ha így belegondolok - gondolkozott el.
- Inkább ne gondolj.
- Reimu, hogy vagy képes megfogni azt a csótányt? - kérdezte Sin.
- Ez egér.
- Nem is mindegy?! Halálra rémültem! Majdnem meghaltam!
- De ott volt előtte a majd meg a nem! - szólt bele Jinx még mindig a reakciójukon röhögve.
- Abba lehetne hagyni az egérről a beszédet? Kezd kissé unalmassá válni - mondta Honu.
- Te, amúgy mikorra gyógyul meg a karom?
- Passz. Attól függ, mennyire bírja a szervezeted.
- És a lábam? Kezd idegesíteni, hogy sántítok - mondta Remilia, mire rátámaszkodtam a vállára.
- Az meg a vámpírgyógyító képességedtől függ.
- Emiko, ha most azonnal nem takarodsz el innen, felrúglak a holdig.
- Régen bírtad, hogy ennyit lógtam veled.
- Régen egy 13 éves kisgyerek voltál.
- Vagy 14 vagy 15 vagy 16 vagy 17.
- 16 éves korodban nem voltunk ennyit együtt. És miért is?
- Mert "Haragszom rád!"-ot játszottam és volt is oka!
- Emiko, kezded felhúzni az agyam.
- Jól van, nah! Menjünk lányok!
- Ne mááááááááááááár! - nyöszörgött Sofy mikor elrángattam. Beérve a szobámba becsuktam az ajtót és Reimuhoz fordultam.
- Reimu tudsz DNS-t összehasonlítani?
- Ha adsz mintát.
- Erre úgy vigyázz, mint az életedre! - adtam oda neki valamit.
- Ez mi? - kérdezte Sofy.
- Az egyik Remilia a másik Flandre hajszála.
- Hogy tudtad megszerezni?
- Á, Flandrétól már egy ideje volt. Most megszereztem a nővérének is.
- És én mit csináljak? - kérdezte Sofy.
- Etesd meg Sajtot és Foltost! - mondtam mire kintről egy újabb sikoly és röhögés hallatszott fel. - Csak elsőnek behozom őket.
- Mi vagyok én kísérleti patkány?
- Nem az Foltos - mutattam egy kisegérre.
- Te nem vagy normális.
- Csend már! Olvasok - intett le minket Reimu.
Hát igen. Tegnap óta éjjel-nappal mást sem teszünk, csak kutatunk és kísérletezünk. Reimu gőz erővel olvas minden könyvet, már vagy hármat végig is nézett. Én folyamatosan azon vagyok, hogy kitaláljam, hogy mi van a Scarletekkel(vagy mi volt Flandréval, részletkérdés) ezért nem kis időt töltök Remiliával....... talán túl sokat is. Ma délelőtt konkrétan azt mondta, hogyha nem takarodok el a közeléből elrúg vagy három kilométernyire. Ezt az ember(vagy esetemben démon, részletkérdés) nem veszi komolyan, ha nem egy eléggé erős vámpír mondja ezt neki. Sofy pedig hát....... próbálja túlélni a kísérletezéseimet melynek alanya saját maga. Foltos pedig az állatos kísérlet.
- Amúgy - nézett fel Reimu. - Nem két egér volt?
- Nem - ráztam meg a fejem.
- De. Foltos meg Sajt - jelentette ki, mire összenéztem Sofyval. Következő pillanatban elég sok sikoly hallatszott kintről, mire kiszaladtunk. Konkrétan Sin, Karina és Sakuya a kanapén ugrált ijedtében, Horu meg Jinx sírtak a röhögéstől, Honu evett tovább, Remilia meg ahogy láttam épp Sajtnak próbálta a vérét kiszívni.
- Tedd le Sajtot! - vettem ki a kezéből. A következő pillanatban Foltos szaladt el a lábunknál.
- Őt megehetem végre?
- Kapd már el! - szóltam Reimura mielőtt az egyik egért felfalnák. Ahogy láttam Sin, Karina és Sakuya egy kisebb sokkot kaptak, Jinx a földön fetrengett röhögve, Horu pedig a falba verte a fejét és közben ő is nevetett. Honu meg, mint akit semmi sem zavar evett tovább.
- Jó. Nem érdekel, hogy ti mit kísérleteztek és az sem zavar, hogy Sofy tiszta tűszúrás - mutatott Remilia Sofy karjára. - De ha az egyik patkány kijön még egyszer és ezek megint elkezdenek sikoltozni, vagy a patkány, vagy ti lesztek a listámon.
- Ez egér.
- Mi a különbség? Kaja-kaja.
- Kösz.
- Nem rátok mondtam, hanem a patkány-egér párosításra! Habár, ha így belegondolok - gondolkozott el.
- Inkább ne gondolj.
- Reimu, hogy vagy képes megfogni azt a csótányt? - kérdezte Sin.
- Ez egér.
- Nem is mindegy?! Halálra rémültem! Majdnem meghaltam!
- De ott volt előtte a majd meg a nem! - szólt bele Jinx még mindig a reakciójukon röhögve.
- Abba lehetne hagyni az egérről a beszédet? Kezd kissé unalmassá válni - mondta Honu.
- Te, amúgy mikorra gyógyul meg a karom?
- Passz. Attól függ, mennyire bírja a szervezeted.
- És a lábam? Kezd idegesíteni, hogy sántítok - mondta Remilia, mire rátámaszkodtam a vállára.
- Az meg a vámpírgyógyító képességedtől függ.
- Emiko, ha most azonnal nem takarodsz el innen, felrúglak a holdig.
- Régen bírtad, hogy ennyit lógtam veled.
- Régen egy 13 éves kisgyerek voltál.
- Vagy 14 vagy 15 vagy 16 vagy 17.
- 16 éves korodban nem voltunk ennyit együtt. És miért is?
- Mert "Haragszom rád!"-ot játszottam és volt is oka!
- Emiko, kezded felhúzni az agyam.
- Jól van, nah! Menjünk lányok!
- Ne mááááááááááááár! - nyöszörgött Sofy mikor elrángattam. Beérve a szobámba becsuktam az ajtót és Reimuhoz fordultam.
- Reimu tudsz DNS-t összehasonlítani?
- Ha adsz mintát.
- Erre úgy vigyázz, mint az életedre! - adtam oda neki valamit.
- Ez mi? - kérdezte Sofy.
- Az egyik Remilia a másik Flandre hajszála.
- Hogy tudtad megszerezni?
- Á, Flandrétól már egy ideje volt. Most megszereztem a nővérének is.
- És én mit csináljak? - kérdezte Sofy.
- Etesd meg Sajtot és Foltost! - mondtam mire kintről egy újabb sikoly és röhögés hallatszott fel. - Csak elsőnek behozom őket.
*Honu szemszöge*
- Tényleg, mit csináltatok, míg Sinéknél voltatok? - kérdezte Remilia miután Emiko bement.
- Beszélgettünk, röhögtünk meg minden. Elvoltunk. És te? - kérdezte Horu befejezve a röhögést.
- Mondtam már. Körülnéztem a szobákban.
- Oooooooooooooooolyan kíváncsi lettem volna a te és a húgod harcára - mondta Karina.
- Mint mindenki más.
- Rendesen még harcolni sem láttunk. Se Flandrét, de már nem is fogjuk - mondtam.
- Dehogynem! - kiáltotta Horu, mire leintettem.
- Hát sűrűn harcolni nem fogtok látni. Ha csak Dináék nem jönnek ide, vagy ha meg nem támadnak minket mások.
- Szerintetek Maomy mit csinál? - kérdezte Sin.
- Alszik. Eszik. Járkál. Hülyül. Mi mást csinálna? - válaszolt Remilia.
- Ápolja a húgodat - szólt bele Horu.
- Kussoljál már! - kiáltotta rá mindenki. Remilia csak összefont karokkal valamint vörös szemekkel nézte.
- Horu beszélhetnénk négyszemközt?
- Természetesen - vonultak félre.
- Mondtam már. Körülnéztem a szobákban.
- Oooooooooooooooolyan kíváncsi lettem volna a te és a húgod harcára - mondta Karina.
- Mint mindenki más.
- Rendesen még harcolni sem láttunk. Se Flandrét, de már nem is fogjuk - mondtam.
- Dehogynem! - kiáltotta Horu, mire leintettem.
- Hát sűrűn harcolni nem fogtok látni. Ha csak Dináék nem jönnek ide, vagy ha meg nem támadnak minket mások.
- Szerintetek Maomy mit csinál? - kérdezte Sin.
- Alszik. Eszik. Járkál. Hülyül. Mi mást csinálna? - válaszolt Remilia.
- Ápolja a húgodat - szólt bele Horu.
- Kussoljál már! - kiáltotta rá mindenki. Remilia csak összefont karokkal valamint vörös szemekkel nézte.
- Horu beszélhetnénk négyszemközt?
- Természetesen - vonultak félre.
*Remilia szemszöge*
- Nem kertelek. Honnan tudsz róla? - kérdeztem miközben bezártam az ajtómat.
- Túl okos vagyok.
- Oké és mi az eredeti ok?
- Beszéltem Maomyval. Még tegnap. Kérdezte, hogy veled mi lett. Mondtam, hogy eléggé le vagy sérülve. Mondta, hogy Flandre sem járt jobban.
- Hülye Mao.
- Miért nem mondod el nekik?
- Flan már halott lenne, ha születése után nem 4 évre jöttem volna rá arra, hogy milyen ereje van.
- Mi?
- Figyelj. Yumi az a személy, aki szárnnyal született. Kristály és vámpír szárnnyal együtt. A vámpírok nem születnek szárnnyal, vagy kinő vagy nem. Nálam kinőtt, Sofynál nem. Nem hatott rá a víz, sem a nap. Nem vagyok hülye, éreztem, hogy Yumi bitang erős. Ezért megöltem, mikor 5 éves volt. Nah, Flandre sokkal hozzám hasonlóbb vámpír. Nem hittem, hogy olyan erős, mint amennyire. 3 éves korunktól vertek minket. Úgy döntöttem, hogy mikor 4 éves, elviszem egy 2 éves erősségi tanfolyamra, ahová én is megyek, hogy ne ártsanak neki. És most jön a lényeg. Nem Yumi, hanem Flan lépte át a vámpírszabályzatot elsőnek. Áttiport rajta.
- Hogyan?
- Belement a vízbe. A vámpíroknak súlyosan árt a víz. 1 nap után kezd el rajta hatni a víz roncsoló ereje, azaz ha egy teljes napig vízben van. Semmit nem csinált vele. És egyetlen egy előnye volt, hogy nem öltem meg. Mégpedig az, hogy vele éltem és vele szenvedtem 4 retkes évet. Yumival nem. Ez az egy lényeges különbség van köztük. Ezért nem mondom el, hogy Flan közel sem halott, mert kérdeznék, hogy miért nem az, ezt el kéne mondanom, amit nem szeretnék. És te se mond el nekik, vagy esküszöm meghalsz!
- Ki tudja még?
- Rin. Habár ezen nem lepődök meg. Szerintem egész vörös holdkor ott volt, mikor harcoltunk.
- Hogyhogy nem öltétek meg?
- Rint? - kérdeztem nevetve. - Kérlek. Ha megölném nem lenne az én javam. Senkié sem. Nem is tudnám.
- Miért nem? - kérdezte, miközben kimentem az ajtón.
- Mert nem engednék. Rin még számomra hasznos lesz. Sokszor.
Mikor lementünk Honu még mindig evett, és a többiek is azt csinálták, amit eddig is. Most már Reimu is kint volt és valamit vigyorogva irkált. Közben mellette ott volt a fordító. Mutatta Sinnek, hogy mit fordít ő meg szakadt a röhögéstől.
- De ez már azért szemétség! - röhögött Sin.
- De csak kettővel!
- Hogyhogy nem öltétek meg?
- Rint? - kérdeztem nevetve. - Kérlek. Ha megölném nem lenne az én javam. Senkié sem. Nem is tudnám.
- Miért nem? - kérdezte, miközben kimentem az ajtón.
- Mert nem engednék. Rin még számomra hasznos lesz. Sokszor.
Mikor lementünk Honu még mindig evett, és a többiek is azt csinálták, amit eddig is. Most már Reimu is kint volt és valamit vigyorogva irkált. Közben mellette ott volt a fordító. Mutatta Sinnek, hogy mit fordít ő meg szakadt a röhögéstől.
- De ez már azért szemétség! - röhögött Sin.
- De csak kettővel!
- De hárman vannak benne - magyarázta Sin tovább, én meg addigra a hátuk mögött már azt olvastam, mit írnak. Épp a feléig jutottam, mikor hátranéztek. Reimu rögtön lefordította a fordítós izét, amit Sakuya adott neki.
- Én a papírról is tudok olvasni - mondtam, majd elvettem a papírt és tovább olvastam.
- Ne már! - szaladtak utánam, de én közben felrepültem és nem tudták elvenni.
- Tanuljatok meg repülni!
Néha olvasás közben elmosolyodtam és már majdnem nevettem. Leszállva odaadtam a lapot, majd nem bírtam tovább, felröhögtem.
- Ilyen rossz?
- Ilyen poénos. Könyörgöm. Be have as executive dog? Ez most komoly?
- Megmagyarázom - röhögött Reimu tovább.
- Értem, hogy mit írtál.
- Miről beszéltek? - kérdezte Honu.
- Semmiről - fojtottam vissza a nevetést.
- Hey - köszönt be Ayame.
- Szia Ayame. Mit csinálsz itt?
- Segítenétek egy kicsit?
- Persze - mondtam majd bekiáltottam. - EMIKO! SOFY! KIJÖNNI!
- Cseszed Emiko, te engem kinyírsz - mondta Sofy.
- Ez van! - vont vállat démon barátunk.
- Miben segíthetünk? - kérdeztem.
- Rin eltűnt.
- Érte nem kár.
- Ne már! Se Kimi, se Rina, se Hana nincs meg!
- És Rin is eltűnt. Tegnap mit csinált azon kívül, hogy le jött ide?
- Rin tegnap egész nap otthon volt.
- Nem, színtisztán emlékszem, hogy lejött ide. Hacsak... - gondolkoztam el.
- Hacsak mi?
- Ahj Rin az agyamra mész! - mentem be Reimuék szobájába. Pár perc keresgélés után megtaláltam azt a könyvet, amit kerestem.
- Mit keresel? - kérdezte Reimu.
- Várj! - szóltam rá. - Megvan! Rina és Hana nem feltétlenül biztos, hogy betegek. Flan is tudott klónozni, ők is tudnak ráadásul rá tudják egy másik ember formáját ölteni. Megkérdeztették Rinnel azt, amit akartak, az elmondta az eredeti Rinnek majd eltűnt.
- De miért tennének ilyet?
- Nem tudom.
- Nekem ők azt mondták, hogy Rin foglalkozik a legtöbbet velük. Mind a hármukkal - szólt bele Honu.
- Itt a válasz.
- De miért tudnak klónozni? - kérdezte Ayame.
- A szemük miatt - mutattam egy képet neki.
A képen egy csapat olyan ember volt, akiknek ilyen a szemük. Az egyik sárga, a másikon egy virág nőtt bármilyen színben.
- Azokra, akik rájuk sokat vigyáznak, hallgatnak és segítenek nekik - olvastam fel. - Ez az oka, hogy miért segítettek Rinnek.
- És Kimi?
- Kimi vérfarkas. Rin neki olyan, mintha a gazdája lenne. És a vérfarkasok hűségesek, nem úgy, mint általában a vámpírok.
- Értem - sütötte le a szemét.
- Ayame! - szóltam neki. - Holnap elkezdjük a keresést.
- Köszönöm. Sziasztok! - intettünk neki.
A nap többi része teljesen úgy telt, mint ahogyan szokott.
- Én a papírról is tudok olvasni - mondtam, majd elvettem a papírt és tovább olvastam.
- Ne már! - szaladtak utánam, de én közben felrepültem és nem tudták elvenni.
- Tanuljatok meg repülni!
Néha olvasás közben elmosolyodtam és már majdnem nevettem. Leszállva odaadtam a lapot, majd nem bírtam tovább, felröhögtem.
- Ilyen rossz?
- Ilyen poénos. Könyörgöm. Be have as executive dog? Ez most komoly?
- Megmagyarázom - röhögött Reimu tovább.
- Értem, hogy mit írtál.
- Miről beszéltek? - kérdezte Honu.
- Semmiről - fojtottam vissza a nevetést.
- Hey - köszönt be Ayame.
- Szia Ayame. Mit csinálsz itt?
- Segítenétek egy kicsit?
- Persze - mondtam majd bekiáltottam. - EMIKO! SOFY! KIJÖNNI!
- Cseszed Emiko, te engem kinyírsz - mondta Sofy.
- Ez van! - vont vállat démon barátunk.
- Miben segíthetünk? - kérdeztem.
- Rin eltűnt.
- Érte nem kár.
- Ne már! Se Kimi, se Rina, se Hana nincs meg!
- És Rin is eltűnt. Tegnap mit csinált azon kívül, hogy le jött ide?
- Rin tegnap egész nap otthon volt.
- Nem, színtisztán emlékszem, hogy lejött ide. Hacsak... - gondolkoztam el.
- Hacsak mi?
- Ahj Rin az agyamra mész! - mentem be Reimuék szobájába. Pár perc keresgélés után megtaláltam azt a könyvet, amit kerestem.
- Mit keresel? - kérdezte Reimu.
- Várj! - szóltam rá. - Megvan! Rina és Hana nem feltétlenül biztos, hogy betegek. Flan is tudott klónozni, ők is tudnak ráadásul rá tudják egy másik ember formáját ölteni. Megkérdeztették Rinnel azt, amit akartak, az elmondta az eredeti Rinnek majd eltűnt.
- De miért tennének ilyet?
- Nem tudom.
- Nekem ők azt mondták, hogy Rin foglalkozik a legtöbbet velük. Mind a hármukkal - szólt bele Honu.
- Itt a válasz.
- De miért tudnak klónozni? - kérdezte Ayame.
- A szemük miatt - mutattam egy képet neki.
A képen egy csapat olyan ember volt, akiknek ilyen a szemük. Az egyik sárga, a másikon egy virág nőtt bármilyen színben.
- Azokra, akik rájuk sokat vigyáznak, hallgatnak és segítenek nekik - olvastam fel. - Ez az oka, hogy miért segítettek Rinnek.
- És Kimi?
- Kimi vérfarkas. Rin neki olyan, mintha a gazdája lenne. És a vérfarkasok hűségesek, nem úgy, mint általában a vámpírok.
- Értem - sütötte le a szemét.
- Ayame! - szóltam neki. - Holnap elkezdjük a keresést.
- Köszönöm. Sziasztok! - intettünk neki.
A nap többi része teljesen úgy telt, mint ahogyan szokott.
