4.rész Part1/7

Sziasztok!

Mint látjátok ez a rész 7 kisebb részből fog állni.

Amit még nem mondtam, pedig már a prológusnál is el volt tervezve.

Go go go 2. évad :D

Nem most, de ha úgy érzem, hogy befejeződött a történet, 2. évadot indítok. Persze az sokára lesz, mert addig legalább 40 rész biztos lesz vagy több, ami valljuk be messze van főleg úgy, hogy ez a blog is lesz lehet szüneteltetve IDEIGLENESEN, meg úgy, hogy hetente a többi blog miatt csak kétszer hozok új részt.

Annyit elárulok, hogy a 2. évad címe ez lesz: Bring out my dark side...

Ez inkább már többet fog Honuról szólni és nem a Remilia&Flandre harcokról, de azért lesznek benne lázadások, mikor mindenki Remilia ellen van és akkor már Emiko is lázadni fog a saját barátja ellen ami kicsit szar ügy meg lesz még ez meg az meg amaz stb. Magyarul, nagyon kemények lesznek azok a részek, mivel jönnek az új karik, új háborúk, csalódások sorozatai, vér, Remilia és HORU "védései" Honu iránt, történetek még régebbről, Shalen városának alakulásának története, Honu&Horu történetek amik extra epizódban lesznek feltüntetve, Remilia&Flandre történetek ugyancsak extra epizódokban, Honu változása amire utal a 2. évad címe, Remilia&Maomy&Emiko&Sakuya terve, Remilia Dark Sky terve meg egyéb dolgok. Tudom, sokat mondtam, és igyekszem ezeket majd a 2. évadban teljesíteni.

KARAKTERLISTA FRISSÍTVE!!!!!!!!!! 

Ennyit a dumáról kezdődjön a 4. rész Part1/7 :DD

Reggel van, és újra kelhetek. A tegnap hangzott mondatok végig a fejemben zengtek. Ki sem mersz állni ellenem. Benézted nővérem, mert nagyon is kimerek. Felöltöztem és kifésültem a hajamat. Ránéztem biztonság kedvéért a vulkánra. Semmi nem volt, hála Istennek. Kinyitottam az ajtót, ami előtt éppen Remilia állt. Lenéztem rá.

- Mi az Remilia?

- Menni kell edzeni - mondta mosolyogva.

- Minek vagy olyan jókedvű?

- Jó napom van ma. Gyere. Annyit mondok, életed legfurcsább edzése lesz ma.

Kimentünk az udvarra, persze Remilia kezében napernyő volt.

- Ezen fogsz edzeni - mutatott az előttünk lévő tárgyra.

Kikerekedtek a szemeim a látványtól. Ez most komoly? Komolyan beszél? Ez tiszta hülyeség.

- De de dedede........Remilia. Ez egy hinta. Pontosabban egy hintaágy. Komolyan beszélsz?

- Igen. Ez fejleszti az egyensúlyérzékedet.

- De ez hogyan? EZ CSAK HINTA!

- De ez egy...

- Egy hinta. Ami előre hátra előre hátra elő hátra leng.

- De ez...

- Hinta. H I N T A. Egy hinta.

- De... - kezdte el harmadjára is, és már hallani lehetett a hangján, hogy ideges.

- Egy hinta. Egy általunk mozgó hinta. Semmi más.

- DE EZ NEM EGY KÖZÖNSÉGES HINTA!!!!!! - ordította majd vörös szemeivel rám nézett - Ez magától mozog. Ha rá állsz nem mozog azonnal, csak akkor ha úgy érzi, hogy állva elég jó az egyensúlyérzéked. Állj rá féllábbal!

- Máris - mondta majd ráálltam. Tényleg nem mozgott. 

- Szállj le.

- Miért?

- Szállj. Le. Most. - mondta újra.

- De miért?

- Szállj le!

- De miért!

- Istenem szállj már le!

- Miért? - kérdeztem mire az erejével lelökött - Egy gyors kérdés. Hogyan tudsz úgy lelökni, ha hozzám sem érsz.

- Hatalmas erőtér van körülöttem. Mint Flandre körött is. Ha megnézed a vörös szemekkel látni fogod.

- Tényleg ott van. Nah miért kellett leszállnom?

- Mert magadtól megmozdítottad. Láttam.

- Csináld te akkor, ha nálad nem mozdulna meg - mondtam mire felállt rá.

Fél lábon állt mozdulatlanul 5 percig. Utána egy kézen állt ugyanúgy. Majd egy újjal.

- Ezt hogy a francba csinálod? - kérdeztem mire leszállt.

- Gyakoroltam. Gyakorolj te is! REIMU! Felügyeld a gyakorlását.

- Azonnal. Megjött a személyzet legfelsőbb tagja. A hallban vár téged. - szaladt ki Emiko.

- Megnézem. Utána pedig el kell mennem valahová.

- Hova? - kérdeztem.

- Egy kis gyalogló túrára - mondta majd bement, mi pedig folytattuk az edzést.

*Remilia szemszöge*

Bementem a hallba, ahol egy lány állt.

- Te vagy az új személyzeti főnök? - kérdeztem mire idefordult.

- Igen. Bizonyára ön Remilia kisasszony.

- Csak Remilia. Milyen faj vagy?

- Ember.

- És miket tudsz?

- Harcolni elég jól tudok. Háát főleg késsel,de anélkül sem vagyok pocsék.

Felmértem az erejét. Erőszint:40%. Nem is olyan rossz emberhez képest úgy, hogy Emiko 45% Honu pedig 60%.

- Hogy is hívnak? - kérdezte.

- Sakuya Izayoi.

- Rendben Sakuya. Csinálj valamit én elmentem.

- Viszlát.

- Hello - köszöntem majd kiléptem.

Elindultam életem egyik leghülyébb útjára. Hogy mondhatott olyan hülyeséget? Sóhajtottam egyet majd a kezemmel a fejemre csaptam. Beértem a vulkánba. Igen. Flandréékhoz jöttem.

*Flandre szemszöge*

Éppen fent voltam a vulkán tövében. Egész jó kis helyet alakítottunk ki még Maoval, mikor felkeltem 5 éve. Van alsó szint, ahol vannak a különféle fegyverek és cuccok. Van középső szint, ahol Maomy alszik, és ahol a cuccai vannak. Az enyém a legfelső. Megvakartam a fejemet majd egy az enyémet megközelítő erőszintet éreztem. Lenéztem majd megláttam Remilia. Mi a...?! Hogy élte túl?! Bementem a szobámba, közben éreztem ahogy felém jön. Mikor tudtam, hogy bejött a szobámba rálőttem a mérgezett tűket. Sajnos elhárította.

- Ennyivel nem tudsz megölni - mondta - Látom már nem mérgezett a kezed.

- Te meg látom, hogy élsz. Kifejezetten örülök neki. Csak nem harcolni jöttél? - kérdeztem mire a szemem sárgulni kezdett.

- Nem. Ha már te okoztad a bajt, akkor jó lenne ha meg is néznéd Maomyval. - mondta mire az ő szeme egyre vörösödött.

- Mégis mit?

- Honu és Horu harcát.

- Rájött, hogy a saját testvére árulta el?

- Nem. Én jöttem rá. 8 évig éltem veled együtt. Ismerem a beszédedet - mondta.

- Értem. Mégis miért menjek el?

- Mert rád is tartozik az a harc.

- Hogyan? - kérdeztem flegmán.

- Horu el akar árulni minket. De ha Honu győz, akkor nem megy át hozzátok. De ha viszont ő nyer, ide jön - mondta.

- Honu akarja biztosan, hogy elmenjünk. Remélem tudja, hogy úgyis nyerne, mivel erősebb mint Horu. Míg Honu nálam 75%, Horu 50%. 

- Engem nem zavar, ha nem jössz el - mondta mire az asztalomra nézett. - Csak nem megvan még a drágalátos U.N. Owen was here? dalod? A drágalátos Flandre dala?

- Bizonyára neked is megvan az It's called priére dalod. Mivel kettő volt, mind a kettőnknél van egy-egy másolat. Nekem is megvan a te dalod.

- Nekem is megvan a te dalod.

- Tudod nemsokára eljön az álmod. - mondtam mire kérdőn nézett rám - Vörös hold. Hetek múlva eljön.

- Az álmom. - mosolyodott el féloldalasan.

- De ahhoz tenned kell, hogy valóra váljék.

- Az álmom 5 éve az, hogy a húgommal megküzdjek vörös hold idejében. Csak te és én.

- De nem fogsz merni. Most kérlek távozz. Egyedül akarok lenni.

- Viszlát, húgom.

- Viszlát, Vámpír hölgy - mondtam mire ki is ment.

*Honu szemszöge*

- Ez. Nem. Igaz!!! Áááááááá! - kiáltottam mire le is estem - Mióta Remilia elment vagy százszor leestem. Emi neked ez hogy sikerült megcsinálni?

- Nem is csináltam. 

- Mi?!

- Nekem is meg kellett volna tanulnom, de nem ment.

- Megjöttem - jött be az ajtón - Sikerült?

- Dehogy sikerült. Hogy a francba tudtad ezt te megcsinálni? - kérdeztem.

- Gyakorlás. És ez vámpírtechnika. Csakhogy tudd, én mikor ezt tanultam, egy angyallal voltam "haverságba". Ők is tudják illetve tanulják. Nem igaz, hogy te ne tudd.

- Pedig nem tudom. Emiko hányszor estem le?

- Tán 72-szer de ki számolja? - intett.

- Emiko, menj és nézd meg mit csinál Sakuya - mondta Remilia - És mielőtt kérdezed ő az új lány.

- Megyek - mondta Emiko majd bement.

- Te meg pattanj a hintára!

*Emiko szemszöge*

Mentem a folyosón. Úgysem fogja megcsinálni Honu.

- Biztos te vagy Sakuya nem? - kérdezte egy ismeretlen lánytól.

- Igen. Sakuya Izayoi. Te pedig nem tudom ki.

- Emiko. Emiko Land. Vagy csak Emi vagy Em. Remilia kikérdezett?

- Igen. Biztos te vagy Remilia segítője.

- Jah. És 5 éves haverja.

- Hogy bírsz ki mellette 5 évet - csodálkozott a bejövő Sofy - Amúgy azok ott kint mit csinálnak.

- Egyensúlyérzék fejlesztés.

- Egy hintán? - kérdezte.

- A hinta kiváló egyensúlyfejlesztő. Tanultam rajta. - mondta Sakuya.

- Ne már - mondtam mire fél kézre állt - Ezt mindenki tudja csak én nem?

- Sofy Fire. Te?

- Sakuya Izayoi. Ember. Te pedig vámpír.

- Ember létedre ezt meg tudod csinálni? - kérdezte Sofy.

- Igen.

- Mentem. Unatkozom. Hátha kint valami érdekes van - mondtam.

- Nem kéne itt csinálnod valamit? - kérdezte Sofy.

- Bizalmas vagyok. Nem csicskás - mondtam majd kimentem.

Elindultam valamerre. Ez olyan unalmas. Inkább nézném Honu eséseit. Szerencsétlen... Ásítottam egyet majd felnéztem az égre. Furcsa ez a Sakuya... Sétáltam tovább.

- Hát hát hát kit látnak szemeim? - szólalt meg valaki mire körbenéztem.

- Mao? Mit csinálsz itt? - kérdeztem mire leugrott - Semmi kedvem nincs hülyékkel foglalkozni....Se olyanokkal akik hülyék és EMOk egyszerre, Emo Mao.

- Hagyj békén. Csak egy üzenetet hoztam Remiliának. Azt üzeni Flandre, hogy eljövünk, de csak akkor, ha mindenkire erőelvonó karperecet tesznek. Csak Honura és Horura nem. De miután befejezték tájuk is tesztek, mi pedig addig szépen elmehetünk. Világos?

- Megjegyeztem. Mostantól 6 nap múlva.

- Este.

- Miért? - kérdeztem.- Mert Remilia és Flandre is vámpír és mind a kettőjüket zavarja a fény, ahogy Sofyt is.

- Jogos. Viszlát EMOkám - mondtam majd hátat fordítottam.

- Szevasz démonka - köszönt ő is majd elmentünk.

Mikor visszaértem elmondtam Remiliának az újdonságokat amibe kis nehézséggel de belement.

*Honu szemszöge*

*Este 11 óra*

Nem sikerült egyszer sem fent maradnom azon a hülye hintán. Inkább alszok és holnap újra próbálkozom.

- Honu.....Honu.......HONU!!!!!!!! - kiáltotta valaki a fülembe mire legurultam az ágyról.

- Mi van Remilia?- Gyere. MOST! - mondta majd kirángatott.

- Tudod annak ellenére, hogy vagy kb 120 centi elég erős vagy.

- Ne mondjad már. Repülni fogunk.

- Mi?! Hova?

- Valahova csak gyere.

Elindultunk repülve, de fogalmam sem volt az útról. Arról sem, hogy merre tartunk, vagy hogy miért? Nemsokára egy félig ismerős helyhez érkeztünk el. Mikor bementünk körbevettek minket. Igen. AZ angyalokhoz jöttünk.

- Remilia ugye tudod, hogy engem itt köröznek?!

- Miért?

- Mert örökös vagyok és mert az ikrem sötét angyal stb.

- Várj - mondta mire vörös lett a szeme - Mindenki takarodjon a gecibe. Világos vagy betűzzem el a csontjaitok nevében lévő betűkkel? Szívesen megteszem.

Erre mindenki eloszlott.

- Nem tudom mit féltél.

Elindultunk valamerre, de közben éreztem, hogy megbámulnak. Biztos azt, gondolják, hogy ez az a lány aki örökös és egy vámpírral haverkodik. Kicsit se látszik benne a sötétség. Tudom, hogy ilyeneket gondolnak, mivel mondták már nekem. Odaértünk egy terem felé amibe be is mentünk. 

- Mit keresünk itt?

- Ha én nem tudom megtanítani neked, akkor a saját fajod között kell. Én is a saját fajommal tanultam.

- Azt mondtad, hogy egy angyallal voltál.

- Később kiderült, hogy az félig sötét angyal félig vámpír szóval mindegy - vakarta meg a fejét. - Nem furcsa, hogy ilyen van van olyan aki félig démon, félig vámpír. Az már furcsa, hogyha valaki félig angyal félig sötét angyal.

- Az már fura.

- Pillanat - mondta mire odament valakihez. Úgy 2 perc múlva visszajött - Mond el neki amit nálam nem értett meg.

- Figyelj Honu. Ahhoz, hogy meg tudj állni a hintán koncentrálnod kell és hinni, hogy megtudod csinálni. Képzeld magad úgy el, mintha csak állnál egy réten vagy egy rendes széles gerendán. Ahhoz, hogy ezt elképzeld, viszont ez kell - húzott elő egy fehér kendőt amivel be is kötözték a szememet.

- TI NORMÁLISAK VAGYTOK MEG AKARTOK ÖLNI?!

- Honu. Nyugalom, ez segít elképzelni koncentrálj és semmi baj nem lesz.

- Remiliának igaza van. Volt már ilyen gyakorlaton, csak nem őneki kellett megtanulni.

- Hanem kinek? - kérdeztem.

- Flandre. Kit hoztam volna még el ide? - kérdezte Remilia.

Nemsokára el is kezdtük. Zömmel már jobb volt, de a legszélén még nem tudok megállni. Miután végeztünk egyből hazamentünk. Én amint hazaértem ledőltem aludni, de éreztem, hogy a lábam fel van rendesen dagadva, mivel nagyon vékony volt a hintának a kis "drótja" amin állni kellett. Amint ledőltem, elnyomott az álom.

3.rész

Shalen városában az egyik fél él, a másik haldoklik. Mit tegyen ő? Leszármazott de erre mikor is derül fény? Talán az utolsó percben, mikor már nincs remény...

Hajnali 3 óra van a harc után két héttel. Senki sem csinál mást csak edz. Kivéve Remilia, aki szenved. Sajnálom őt. De mit tehetnék? Vámpír méreg nagyon semmit sem csinálhatok. Kimentem a nappaliba ahol megláttam Emikot.

- Mit csinálsz itt ilyenkor? - kérdeztem.

- Lehet nem éli túl. És akkor ide jön Flandre és nekünk kaputt. Meghalunk akkor mind. Elsőnek én.

- Nem hagyhatjuk, hogy előretörjön. Nem tehetjük ezt senkivel sem. Menjünk most inkább aludni, nincs energiám.

*Reggel*

Éppen kint sétáltam unalmamban. Felnéztem a vulkánra és láttam, hogy füstöl. Ez rossz jel. Visszamentem a házba.

- Mi van Emiko? - kérdeztem a félig síró lányt. Mindenki ott volt. Horu a vulkánt nézte, míg a többiek a kanapén ültek.

- Lehet nem éli túl. Sőt már nagyobb az esélye annak, hogy meghal.

- Beszélnem kell vele - mondtam majd bementem hozzá - Remilia.

- Mi van Honu? - kérdezte rekedt hangon.

- Füstöl a vulkán.

- Csak most ne. Ne most! - mondta mire a kezére pillantott - Gyorsan elmondom. Simán leelőzöl itt mindenkit, max még Horut nem teljesen. Menj és verd vissza Flandrét. Csak vigyél még valakit magaddal de ne Sofyt mert ő a leggyengébb és ne Horut. Horu Flandre ellen semmi. 

- Szóval egyedül menjek Flandre ellen? 

- Ha akarsz vihetsz valakit, csak ne a testvéredet, vagy Sofyt. Bólontottam majd kimentem. Fejemet rázva a többiekre néztem. Szóval nézzük végig. Sofyt nem vihetem. Ott vannak még a lányok, Sin, Reimu és Karina. Jó boszik, és jók a varázskártyájuk és jól varázsolnak. Deeeeeeeeeeeee, bárhol vannak, ott baj lesz. Jinx. Tökéletes lövész, kiváló varázskártya használat. Őrültség. Nem, nem viszem mert ha baja esik Sofy megöl. Horut nem is vinném és nem is bírnám ki vele. E-mi-ko. Varázskártya, vadászkártya. Maomynak kívülről ismeri az erejét, és hozzá is van szokva a vele megtett harchoz. Addig én el lennék foglalva Flandréval. Tökéletes.

- Gyere Emiko. Menjünk Flandréhoz. Le kell verni azt a nyomorékot.

- What? Hogyhogy őt viszed? Miért nem engem? - kérdezte Horu.

- Vagy engem? - kérdezte Sofy.

*- Figyelj Honu megtudod állapítani bárkinek az erejét, ha koncentrálsz. - mondta Remilia.

- Mi, hogy? - kérdeztem meglepődötten.

- Könnyen, de elég furcsán. Ha ezt alkalmazod, a szemed vörösre változik, mivel ez vámpír technika, de csak magadhoz képest mérheted meg. Például nálad hozzám képest. Erő: 60%. Hozzám képest elég nagy. Sofy el sem éri a 15%-ot. Ez hatalmas erő nálad jelenleg...*

A szemem vörösre váltott majd a többiekre néztem. Sofy:30%. Horu:110% Végre mindjárt egy szinten leszünk nővérem. Karina:50%. Sin:50%. Reimu:50%. Jinx:45%. Emiko:75%. Ránéztem az ajtóra ahol Remilia erejét néztem meg. Remilia:490%. Jó erős még így is, de folyamatosan gyengül. 489%. 488%. Gyorsan kell mennünk. Hozzám képest egyedül Horu előz meg. Ennyi. Emiko jön.

- Miért vörös a szemed, Honu? - kérdezte Horu mire visszaváltozott kékké.

- Mert. Gyere Emiko te jössz. Innen te vagy a 3. legerősebb. Ha Remiliát nem vesszük bele - mondtam majd elindultam, de az ajtónál megálltam, és Horura néztem egy gonosz mosollyal. - És Horu. Nemsokára egy szinten leszünk, nővérem.

- Ch. Persze. Kínában.

- Mérd meg az erő szintemet. - mondtam mire kérdőn nézett rám - Látod. Nem tudod, hogy hogy kell. Gyere Emiko.

- Máris.

Elindultunk de gyalog.

- Emiko. Meg tudom gyógyítani.

- Hogyan?

- Nem akármilyen angyal vagyok. Örökös vagyok. Az egykori angyal királynak a lánya. Horu is neki a lánya, de ő sötét angyal lett az évek során. Ő viszont így nem lehet a sötét angyaloknál örökös. Hatalmas öngyógyító és gyógyító erővel vagyok felruházva. Ha Flandrét elintéztük, meggyógyítom, ha marad rá még elég idő. De a karjához egy megszokott ideig tilos hozzányúlni. Látom, ha elmegy a méreg a karjából, addig csak az időt kell húzni. Ez is az örökösség hatása.

- Zsámó - mondta mire kuncogtam egyet.

- Zsámó zsazsé megyünk vasé' - mondtam nevetve - Itt vagyunk. Te foglalkozz Maoval. Erőszint. Maomy:75%. Egyerejűek vagytok. Flandre:470%. Jájj hát örüljünk ha túléljük addig.

Bementünk. Már a levegőben érezni lehetett a színtiszta gonoszságot, és a tűzforróságot. A szemem végig vörös volt, hogy lássam, hogy honnan érkezik a támadás. Mao helyét észre is vettem és láttam, hogy mérgezett tűket lő Emiko felé, amit szerencsére időben elhárítottam.

- Tudom, hogy itt vagytok. És tudom, hogy te lőtted a tűket, Maomy - mondtam.

- Á nem ér. Hogy vettél észre? - jött elő Mao.

- Remilia halott már? - kérdezte Flandre majd észrevette a szemeimet - Csak nem megtanított az erő felmérésére?

- De. Képzeld.

- Mao. Intézd el a démont.

- Máris - mosolygott gonoszul majd a két említett személy elment harcolni.

Felrepültünk.

- Hogyhogy tudtad, hogy edz Remilia? - kérdeztem miközben letekintettem a kezére. Még mérgezett, de nemsokára kiürül.

- Mondta valaki. Ismered. Kifejezetten ő mondta, hogy intézzünk el téged. Az angyal kinek sötét a testvére. Furcsa. Hogyhogy Horu sötét?

- Pocsék gyermekkora volt. Mint ahogy nekem is, de én uralkodtam magamon.

- Nekünk is. De nekünk nem kellett más, csak a vörös hold meglátása.

- Vörös hold. Amikor a vámpíroktól félni kell - mondtam. Úgy 10 perc és ki is ürül a mérged.

- Egyszer akartam vele akkor megküzdeni. Habár az ikertelepátia működik.

- Ikertelepátia? - kérdeztem.

- Ha az idősebbnek valami baja van, amit nem a fiatalabbtól kapott, a fiatalabb is megkapja azt. Ha például neki vérszomja lenne, nekem is.

- Szóval ha viszont neked lenne az, rá nem is hatna?

- Nem. - mondta mire Maoékra nézett - Csodálkozom, hogy meg mertél jelenni Emiko. Nem félsz, hogy Mao megint kis gumikalapáccsal elkezdi a fejed ütögetni?

- Menj mán a rákba Flandre. 13 voltam nem is tudtam, hogy élsz. - mondta mire Mao majdnem megütötte - Te meg, te buzi EMO takarodj a gecibe.

- Ezzel megsértettél. Az EMOk nem buzik.

- Nem egyáltalán nem.

- Ennyi hülye - fordult felém Flandre.

- Hogyhogy Mao veled van?

- Még régen találtam rá. Megláttam benne a sötétséget és magamhoz vettem. De viszont egyszer nem edzettem - mondta mire lenéztem a kezére. Kimerült a méregtartaléka.

- Nem fogod te ezt sokáig bírni - mosolyogtam gonoszul.

- Erősebb vagyok nálad. Ki is mondta ezt még neked? Ha jól tudom Horu.

Nekem sem kellett több nekirontottam mire a már elmúlott mérges kezével megfogott.

- Ennyi mérgezett vagy - mondta.

- Nézz csak le a kezedre.

- A jó édes kurva életbe - mondta mire lazán neki rúgtam.

Ő sajnos elkapta a lábamat mire én a falhoz estem.Hirtelen az egyik robbanó kártyám mellette robbant föl. Az egész harc vagy 2 óráig tartott. Mikor már a harc végén voltunk szerencsére elvágtam a lábán és a karján is egy pontot mire felordított. Gonosz pillantásokat vetett rám és elmentek. Mi is haza mentünk. Már szaladva mentünk végig. Berontottam majd egyenesen Remilia szobájába mentem. Erőszint. Remilia:30%. Szent Isten gyengébb mint én! A kezemmel próbáltam az elveszett erőt vissza vinni, és a mérget eltávolítani a szervezetéből. Elsőnek a mérget távolítottam el, ami nem volt nagy nehézség. Megnéztem az erejét. Remilia:5%. Épp időben. Kifújtam a levegőt majd az erőt tápláltam vissza. Úgy 15 perc múlva minden erő visszament. Remilia:490%. Nemsokára felkelt és elmondtam neki mindent ami ott volt. A Flandréval töltött beszélgetést is felvázoltam és azt is, hogy örökös vagyok. A szeme egyre vörösebben világított. Kirontott a szobából mire én követtem. Gonoszul mosolygott és közben gonoszul nevetett.

- Horu. Nem hiszem el - tekintett fel vörös szemekkel nevetve. Sosem láttam olyan szemeket nála mint most.

- Mit? - kérdezte mire még jobban nevetett.

- Te érted Honu? - kérdezte mire a fejemet megráztam - Te félsz a testvéredtől, Horu?

- Minek félnék tőle?

- Azért, amit tettél levettem. Horu. te képes voltál Flandrénak beárulni, hogy edzettem? És megmondtad neki, hogy intézze el őt?

- Honnan veszed ezt? - kérdezte mire Remilia is abbahagyta a nevetést és nem mosolygott csak nézett komoran és vörösen villogott a szeme.

- Honu beszélt Flandréval. Megemlített téged csak nem név szerint. Én pedig éltem vele 8 évet. Leveszem a beszédéből azt, hogy mit akar mondani. Nem vagyok sík hülye. Összegezve. Te megkérted a húgomékat, hogy öljék meg Honut.

- Horu mond, hogy ez nem igaz - kértem.

- De igaz. De nem azért mert féltem, hanem azért mert nincs rád szükség.

- Horu. Te elárultál minket. Lehet, hogy te nem vagy örökös, és nálunk lehet, hogy nem működik az ikertelepátia, mint a vámpíroknál. De több a soknál. Nem én tehetek róla ami vagyok. Igen. Én vagyok az egykori angyalkirálynak a lánya, aki hivatalos örökös. TE pedig csak a testvérem maradsz semmi más. Te attól sosem leszel a sötét angyaloknál örökös, mivel te arra nem vagy felruházva. Én tudok gyógyítani. Profin. Ha nem tudnák akkor Remilia már alulról szagolná a virágokat. Nem én tehetek arról ami vagyok. Én ennek születtem, te viszont csak egy száműzöttnek.

- Jó beszél aki ki sem mer állni ellenem.

- Ki merek - mondtam mire mindenki rám nézett - 1 hét múlva. Te és én megküzdünk, amit mindenki végig fog nézni, még Maomy és Flandre is. Ha én nyerek, te itt maradsz és beismered, hogy igazam volt.

- Rendben. Viszont ha én nyerek... - kezdte mire a szeme elsötétült és ürességet láttam benne - ...akkor azt csinálok amit akarok, te pedig beismered, hogy igazam volt. Aminek az lesz az ára, hogy megkínozlak utána pedig a csicskám leszel.

- Rendben - feleltem.

- Honu nem teheted ezt - mondta Reimu.

- Honu nem vagy kész rá - folytatta Sofy.

- Ennyi erővel bele sem kell vágnunk - mondta Horu.

- De bele kell - mondta Remilia - Mivel Honu már most erősebb, mint TE.

- Nem vagyok az. Nekem 100% neki 110% az ereje. - mondtam.

- Biztos? - kérdezte mire végignézett rajtunk és közben valószínűleg az erőnket is mérte - Erősebb vagy. - mondta mire elindult - Honu én még edzlek, de sosem fogsz úgy győzni, ha nem hiszed azt, hogy erősebb vagy. Horunak egyedül ez az egy előnye van. De azon, hogy higgyél nem segíthetek.

Elment én pedig gonoszul rámosolyogtam Horura mire ő is elment. A nap többi része szokásosan ment. Mivel ma nem edzettünk hamarabb lefeküdtem és aludtam el.

2.rész

Sziasztok!

Annyit még most mondanék, hogy minden rész HONU szemszögéből fog kezdődni. Köszönöm megértést ;) Most viszont:

Látom pár ember már megértette amit írtam, mert nem kaptam olyan hülye leveleket, mint nemrég :) Oldalt kihirdettem egy szavazást és elmondok valamit. NEM látom, hogy KI szavazok csak azt, hogy MELYIKRE, de azt is csak úgy, hogy SZÁZALÉKBAN!!! Hát itt is van a következő rész és remélem tetszeni fog ;)

Egy hatalmas ütést éreztem magamon majd ordítva hátra estem. Hiszitek vagy sem, ez még az alap sem Remiliánál. Az 1. napon amint meggyógyultam már elkezdtünk edzeni. Kicsit felemeltem a fejemet és láttam, hogy nem pár méterre estem el.

- Remilia! Ez már fájt!

- Hagyjad már most csak 10 métert estél. Emi ennek a háromszorosát. Talpra! Ha leakarod Horut győzni, akkor sokat kell edzened.

Már a név is sokkolt. Horu. Az a személy, akit nem tekintem már testvérnek. Egyenesen nekirohantam. Mikor a karomat megfogta, legugoltam és kirugtam a lábát. Ekkor gyorsan kézre ugrott és hátrarúgott.

- Tűz van a szemedben. - mondta meglepetten.

- Meggyűlöltem a tesóm nevét. Ez hozza ki belőlem.

- Értem. Feltűnt onnan, hogy kirúgtad a lábamat. Nah gyere csak - mondta mire észrevettem, hogy szemei vörösen világítottak. Nekiestem mire lazán hátralökött neki a falnak.

- HONU! - futott hozzám Emiko - Remilia te nem vagy normális! Edzed nem megölni készülöd! Minek világít a szemed?

- Nem is mindegy? Jól van. 10 perc szünet. Gyere üljünk le.

Leültem.

- Remilia ez azért kicsit már fájt.

- Tűz van a szemedben. Ez még semmi. A tűzgolyó. Az már valami. Azt megtanulnád győznél jópár harcban.

- Meg tudod tanítani?

- Tűz. Angyal vagy. Nem tudod megcsinálni míg nincs benned sötétség. Én pedig azt nem tudom előhozni, csak te tudod. De. Nem vagy rá képes, míg nem tettél olyat, amit az angyalok nem. Viszont. Ha olyat teszel, sötét angyallá válsz. Ez a rosszaság ára. - nézte a földet - Lehet, hogy Flandre is emiatt lett ilyen gonosz. De nem, mert én sem vagyok szent. De nehéz. Visszatérve a vízgolyót tudnád megtanulni, de azt én nem tudom.

- Hogyhogy nem tudod.

- Hahó víz. Érzékeny vagyok a vízre. Nem lehet megcsinálni. A napra is érzékeny vagyok.

- De kint álltál.

- Fa alatt. Árnyékom volt - mondta.

- Mi az a csuklódon?

- He? - kérdezte mire odanézett - Biztos nekiestem valaminek. Vagy leestem az ágyról este. Mindjárt jövök jó beszélnem kell Emikoval.

Be is ment. Ekkor én ledőltem a fűbe és elmélkedtem. Pont felettem volt a nap. Eddig belegondolva el sem tudom képzelni, hogy Remilia mit élt át. Felültem majd a fára néztem és a gonoszul mosolygó Maomyt láttam meg.

- Maomy? Mit keresel te itt? - kérdeztem mire egy fura nyelven kezdett el beszélni. Semmit nem értettem majd egyszer nekem rontott. Nem éreztem semmit sem. Becsuktam a szememet az ijedségtől. Mikor felnéztem Remiliát láttam meg előttem. Valamit beszélte vele, de nem hallottam meg semmit sem, csak annyit, hogy "Falndre volt". Mit csinált Flandre? Ekkor Maomy hátraugrott.

- Félted a kis tanítványodat?

- Nincs rátok veszéllyel. Ezt fogjátok fel mind a ketten - mondta Remilia.

- De akkor is. Semmi sem.

- De igenis vagyok - kezdtem el majd egy röpke énekhangot hallottunk meg az egyik fáról. Ez is egy ugyanolyan nyelv volt, mint amelyiken Mao beszélt. Ő gonoszan mosolygott, míg Remilia szeme vörösen világított. A beszédhez csatlakozott Maomy is de én nem értettem semmit sem. Körbenéztem de semmit sem láttam, magy egyszer egy sárga szempárat láttam meg, az egyik fán, amelyik villogott. Egyszer előjöttek onnan, mikor Mao elhallgatott, de az a személy folytatta. Nemsokára ő is befejezte.

- Mi van, Remilia? - kérdezte mire megláttam, hogy Flandre állt ott.

- Mit keresel itt? - kérdezte a mellettem álló személy dühösen.

- Mi volt ez a nyelv? - kérdeztem.

- A démonok nyelve. Legyen annyi elég, hogy szerepelt benne annyi, hogy "Megöllek". Flandre. Takarodj innen a vulkánkádba! 

- Persze, hogy nem álltok ki. Legalább Honu kiállhatna Maomy ellen, ha annyira edzed egy jó ideje.

- Honnan tudod ezt? És még egyszer mondom. Nem ellenetek van. Nincs rátok veszéllyel..........MÉG! Angyal ha egyszer sötét lesz elküldöm ellenetek. De az nem fog bekövetkezni - mondta Remilia, mire Flandre felnevetett.

- Persze, hogy nem. Nincs mersze - nevetett Maomy is.

- Kiállok ellened, Maomy - mondtam mire mindenki rám szegezte a tekintetét. - Igen. Nem vagyok gyáva, ahogy más sem az.

Maomyval egymás elé álltunk. Flandre a fán ült és nézte az eseményeket, míg Remilia a fa altt tette ezt. Elkezdődött a harc.

*Emiko szemszöge*

Éppen bent ültünk a többiekkel és beszéltünk, mikor Remilia sietve szaladt be egy szobába.

- Ennek mi baja? - kérdezte Sofy.

- Honnan tudjam - válaszoltam.

Éppen ettünk, mikor láttam, hogy Remilia kijön a szobából, de látszott rajta a gyengeség.

- Jól vagy? - kérdeztem mire bólintott és kinézett az ablakon. Egyszer felkapta a fejét majd kirohant. - Mi a franc van?

- Én tudjam már nem vagyok zseni - mondta Jinx.

- Állj! Ez a..... Nem az nem lehet. Remilia nem használja azt a nyelvet. De viszont........Hogy jutott be? - tettem fel hangosan a kérdéseket.

- Te magadban beszélsz? - kérdezte Sin mire ránéztem és egy hangosabb szólamot hallottam meg. - Ez mi?

- Mond azt, hogy nem jöttek ide! - mondtam majd az ablakhoz rohantam ahol Honut láttam meg Maomyval harcolni, míg Remilia a füvön állt a fán pedig........Flandre. A démonok nyelvén beszéltek egymással. De az már nem beszéd, hanem nagyon nagy veszekedés volt. Én értettem a nyelvet. Egyszer mikor Honu sikeresen visszaütötte ellenfelét, Remilia gonoszul mosolygott majd felugrott a fára és leütötte a földre Flandrét egyenesen Maonak.

- Mi a? - kérdezte mindenki egyszerre, köztük én is. Résnyire kinyitottuk az ablakot, így hallottuk a beszédet.

Honu és Remilia is a két földön fekvőhöz állt.

- Takarodjatok innen! - mondta Remilia - El innen örökre! Mert nem te fogsz engem, hanem én foglak téged megölni, húgocskám.

- Ennyi? Így elengeded őket? - kérdezte Honu.

- Maradj már! Most nem vagyok harcképes - mondta mire letekintett a csuklójára ahol egy nagy lila folt volt. - 500 év alatt még mindig nem dolgoztam fel, hogy mit tettél.

- Sosem fogod - mondta Flandre - És persze. Nem is fogsz már harcolni. Elmondhatom, hogy én nyertem.

- Legyűröm a rohadt mérgedet. Csak azt a kezemet nem szabad használni.

- Azt, amelyikkel harcolni szoktál - mosolygott gonoszul Flandre.

- Flandre. Hagyj békén. Legyőzöm simán. Csak jöjjön el az a nap...

- Amelyiktől mindenki fél a világon...

- Mikor mind a ketten...

- Habozás nélkül... - folytatta Flandre.

- ÖLNI FOGUNK! - kiáltották mind a ketten majd egymásnak estek. Nemsokára be is fejezték majd Flandréék elmentek. Ekkor Remilia a földre esett. Mi pedig mit sem tudva inkább leültünk vissza.

- Flandrének hívják a húgát? - kérdezte Sofy.

- Igen. És meg van mérgezve. Ne érjetek hozzá - mondtam mire mindenki bólintott.

*Remilia szemszöge*

Miután megvolt a húgommal a kis harc egyből a földre estem a méreg miatt. És azt is tudom mikor mérgezett meg. Mikor visszarántott 2 hete.

- Jól vagy? - kérdezte Honu.

- Csak ettől a kezemtől óvakodj, vagy te is megmérgeződsz. Túl erős. Nem tudod meggyógyítani. Kerek-perec vámpír méreg - mondtam rekedtes hangon.

Miért nem hat rá? Ekkor egy újabb szólamot hallottam meg, de már messzebbről volt. Ez állt benne: Így is-úgy is meghalsz semmit sem tehetsz ellene. Nem érted hogy én győztem,miért nem vagy képes elfogadni? Soha nem mersz ellenem már kiállni.

Dehogy győztél. Nem tudsz legyőzni.....Még egyszer nem - gondoltam.

Bementünk majd egyből a szobámba mentem és becsuktam az ajtót, és próbáltam magamban elfojtani a hatalmas fájdalmat...

1.rész

Sziasztok!

Oké, megértem, hogy páran össze vannak törve. De ez már nekem is sok. Rengeteg e-mail érkezett arról, hogy szar a blog azért, mert nem 1D-s vagy BTW-s vagy stb. Most komolyan? Én is rengetek blogot olvasok a BTW-ről, de had én döntsem már el milyet írok légy szí. Ti most komolyan. Bele vagytok buzulva egy blogfajtába vagy mi? Bocsánat, hogy így fejezem ki magamat, de mikor megláttam az üzeneteket, kiugrottak a szemeim. Azért már a rajongásnak is van határa. Én is hogyha találok egy jó blogot, ami nem olyan, mint amilyet szerettem volna nem szólok be neki, hogy miért ilyen. Hogyha nem tetszik nem kell olvasni, hiszen ízlések és pofonok. Én is találtam egy olyat aminek volt vagy 100 000 oldalmegjelenítése és nem tetszett, de nem szóltam be neki. Kérem szépen ezt a hülye üzenetírós leszarozást fejezzék be, vagy abbahagyom a blogot! Köszönöm.

- Honu itt vagy?! - kérdezte a mellettem sétáló Sin.

- Hö? Igen itt vagyok, csak elgondolkoztam.

- Mégis min? - kérdezte Sofy.

- Semmi különösen.

Igen. Most Sofy, Sin és én sétálunk. És igen. Remilián gondolkoztam. Hogy képes úgy élni, hogy sosem látja a testvérét, és úgymond ő ölte meg majdnem? Az az arc amit vágott, mikor megmutattam neki a képet, sosem meg ki a fejemből. Felnéztem az ablakára ami előtt állt. Lepillantott rám majd elsétált onnan. Sóhajtottam egyet majd fejet rázva sétáltam tovább. A lányok csak néztek és kérdezgettek, hogy mi bajom van, de nem mondtam semmit sem. Miért volt minden? Sóhajtottam egyet és sétáltunk tovább. Egyszer Horu leszállt előttünk.

- Remilia hívat titeket - mondta majd rám nézett és vissza a többi lányra.

- Legalább rám nézhetnél ha már a tesóm vagy nem azért.

- Nem izgat, hogy ki vagy nekem most. Hívatnak. Go go go - mondta majd elrepült.

- Nem izgat, hogy ki vagy nekem most - utánoztam majd grimaszoltam egyet.

Elindultunk.

- Vajon miért akar minket látni? - kérdezte Sofy.

Lehet, hogy elakarja Flandret mondani - Nem tudom - mondtam.

Csak sétáltunk de közben tettünk pár kitérőt. Sokat hülyültünk. A végén oda értünk Remilia palotájához. Bementünk.

- Végre itt vagytok - szólt semlegesen Horu.

- Ülj már le inkább - mondtam neki.

Mindenki ott volt. Ott volt Horu, Jinx, Karina, Reimu és Emiko is. Beálltam Horu és Em közé, míg Sin Karina és Reimuhoz állt. Sofy legszélre állt Jinx mellé. Nemsokkal később Remilia is megjött majd elénk állt. Látszott rajta, hogy zaklatott kicsit.

- Köszönöm, hogy jöttetek. Hát akkor - kezdte majd az ablak felé fordult - Mennetek kell. És Honu neked is. Mind mentek. Honu te fogod a többieket ellátni és Emikoval lenni, mivel őt meg kell védeni Maotol.

- Te már megint nem jössz? - kérdezte Jinx.

- Nem.

- Miért? - kérdeztem.

- Semmi közöd hozzá.

- De Remilia. Félsz vagy mi van? Félsz a húgodtól, hogy elveszi a helyedet?! - kérdeztem nagy hangon.

- Nem félek mert nem szoktam.

- De akkor miért nem tudsz jönni egyszer?! És ne hogy azt várd, hogy menjek magam megöletni a húgod meg Maomy ellen. A húgod tud repülni Mao nem. Ez ellen nem tudok tenni max te! Miért nem vagy hajlandó kiállni a húgod ellen?!

- Semmi közöd hozzá és mész! Nem félek és ki merek ellene állni, de ott nem maradna senki sem életben! Se te, se a testvéred se innen senki! - fordult hozzám vörös izzó szemekkel. Előre léptem egyet.

- Lehet, hogy neked vörös szemed van. De hidd el. Őt mi nem tudjuk legyőzni. Eljön egyszer az ideje annak is, hogy a nagy Remilia Scarletet látjuk majd harcolni. Ne várd, hogy menjek. Visz-lát - köszöntem majd elhúztam a csíkot.

Idegesen sétáltam közben dúdolgattam. Idegesített, hogy csak úgy elküld, hogy menjek a többieknek segíteni. Nem fogok ha törik ha szakad. 

- Hova mész? - kérdezte mögöttem valaki.

- Horu? Inkább menj harcolni. Hagyj békén!

- Jössz te is harcolni. Vili?

- Ellenzem ezeket a szaros háborúkat és a gyilkolást. Ezt tudhatnád már.

- Lehet, hogy azért ellenzed mert félsz. Még ellenem sem mersz kiállni.

- Hülye vagy? Ki merek ellened állni. Hiába vagy erősebb nálam, nekem van öngyógyító képességem.

- Akkor hajrá. Állj ki ellenem. De ne csodálkozz ha véresen mész el.

- Hajrá. Horuru.

Felrepültünk az égbe és tüzes szemekkel néztünk egymásra. Egyszer nekem támadt mire egy minibombát küldtem felé. Sikeresen elhárította majd féloldalasan gonoszul rám mosolygott. Újra támadt majd szemtől szembeni harcba ment át. Mikor ütött megfogtam, mikor rúgott kivédtem. Egyszer mikor éppen az arcomat akarta volna beütni, megfogtam a karját és gonoszul és féloldalasan rámosolyogtam. Átfordítottam és ledobtam a földre. Nem ért földet mert még időben meg tudott állni. Vissza feljött.

- Nem tudtam, hogy ilyet is tudsz. Úgy látszik minden erőmet be kell vetnem ellened - lihegett.

- Te sem vagy pite.

Most én támadtam, kevésbé sikeresen. Ez végig így ment mikor egyszer ellökött és hátrább ment. Mikor odaugrottam egy bombakártyát tett le elém ami egyből fel is robbant. Lezuhantam a földre.

- Mondtam, nem vagy elég erős, hogy legyőzz engem - mondta majd elsétált engem ott hagyva.

Hirtelen minden elsötétült előttem, és csak annyit éreztem, hogy a vér folyik körülöttem.

*Remilia szemszöge*

Néztem egy kicsit Honu után majd szemforgatva a többiekhez fordultam.

- Horu. Keresd meg és vidd magatokkal bármibe is kerül. Vagy csinálj vele valamit nem izgat. Ti pedig addig induljatok el a Mágus-tó felé.

- Ne hogy azt hidd, hogy nagyon sok kedvem van hozzá. Egyáltalán felvilágosítanál róla, hogy hogy hívják? - kérdezte Sofy.

- Idővel megtudjátok. Most pedig menjetek. Hagyjatok magamra - mondtam és az ablak felé fordultam. Láttam, hogy Emiko meg áll mellettem.

- Tudja - mondtam - Tud mindent.

- Hogyhogy?

A fejemmel az egyik asztal felé böktem. Ott volt a fotó eldugva. Megtalálta majd visszajött.

- Mit csináljak vele?

- Se a fotóval, se Honuval semmit sem.

- Értem. Akkor megyek. Hello.

- Hello - köszöntem.

Láttam őket az ablakon amint elmennek. Mit csinálhat most Flandre? Maomy hogy mer vele lenni? Nem fél, hogy egyszer bekattan és megöli? Ezek még nem olyan nagy dolgok. Nem állok még rá készen, hogy a szemébe nézzek. 5 éve volt, hogy legyőzött. Igaz, hogy akkor még a többiek nem éltek itt csak Mao és Emiko akik életben maradtak. Majd ha nagyobb dologra készül akkor megyek én is. De ezek még semmi sem. Tudom, hogy több dologra képes. A vulkán megnövelte az erejét. 5 éve kerestem egy megfelelő ellenfelet. Volt sok ember aki mind meghalt még akkor. Mikor hárman voltak betört hozzám. Kifejezetten örültem, hogy egy olyan is megjelent aki nem gyenge. Annyira jól sosem éreztem magamat. Az volt a kár, hogy legyőzött. Utána kattantam be és öltem meg az egész személyzetet. Miket ki nem hoz belőlem Flandre. Ha nem lettek volna olyanok a szüleink amilyenek, nem lennénk itt. A legrosszabb helyzetben jött rá is a vérszomj.......de rám is. Én sem bírtam magammal. Hatalmas pusztítást végeztem mikor megölte a szüleinket. Elég volt belenéznem a vörös holdba. Vörös hold. Mikor mindenki fél a vámpíroktól. A vörös holdtól nem kell mindig félni mivel csak évente egyszer van. Az volt a baj, hogy Flandre a vörös holdat követő éjszakán ölte meg őket. Ölésre lett teremtve. Túl hamar történt minden. Elfordultam az ablaktól majd a falba vertem a kezemet dühösen. Szemeim vérvörösek voltak. Elmentem sétálni, de előtte még kinéztem az ablakon. Láttam, ahogy már nagyjából folyik a harc. Elindultam egy ösvényen. Megláttam ahogy Honu ott fekszik a földön, és ahogy oldala vérzik. Kezem gyorsan számhoz kaptam. Vér........vér...........vér!!!!!!!! De nem hagyhatom ott. Odamentem, de közben visszafogtam magamat. Szerencsére arra jött pár ember és ők visszavitték a házamba. Közben én elmentem Horuék után. Nemsokára oda is értem.

- Csak nem megjelentél? - kérdezte a felettem álló Flandre.

- Nem hozzád jöttem. Horu! Told a ide a képed!

- Állj állj állj állj állj! - állított meg a húgom - Hiszen csak most jöttél. Kell valami valamire való ellenfél.

Felé fordultam vörös szemekkel.

- Jelenleg most te érdekelsz a legkevésbé. HORU! Azt mondtam, hogy rángasd ide! Nem azt, hogy öld meg! Teljesen vérzett tudod milyen nehéz volt magamat visszafogni?! Téged nem érdekel a testvéred?!

- Mintha téged érdekelne - mondta Flandre.

- Flandre le vagy szarva - mondtam neki halkan - Nem érdekelsz hugicám. Kár, hogy túlélted abban a rohadt vulkánban!

- Vulkán?! - kérdezett vissza mindenki kivéve Emiko és Mao.

- Nem is mindegy?! 

- Azért örültél mikor 5 éve megjelentem.

- Igen. Örültem. Végre volt egy olyan ellenfél akivel lehetett is harcolni.

- Ha jól tudom nem ez volt az első nemde bár? Lesz még. Hidd el. Fogjuk mi még egymást öldökölni.

- Go haza mindenki. TE pedig menj el a bánatba húgi - mondtam mire elindultam. Mikor elindultam visszarántott mire kicsavartam a kezét - Ne akard, hogy megöljelek..........még egyszer.

Elindultam hazafelé a többiekkel. Egyszer visszanéztem és láttam, hogy ők is kereket oldottak. Fejemet fogva és rázva mentem hazáig. Ez a gyerek nem normális esküszöm. Nemsokára haza is értünk. Egyszer megálltam.

- Állj! Leülni! - mondtam mire megfordultam és a lányok a kanapén roskadtak. - Csodálkozom, hogy leültetek legalább.

- Hát magyarázattal tartozol - tette a karjait keresztbe Sofy - 1. Hogy hívják a húgodat. 2. Milyen vulkán? 3. Miért nem voltál képes kiállni ellene?

- Csak ennyit mondok. - mondtam majd odadobtam nekik azt a képet, amit még Honu hozott. - Ezt Honu hozta.

- Honu tudta? - kérdezte Horu.

- Tudja. Mindent. Tudja, hogy ki a húgom és, hogy mi volt......

- 5 éve - fejezte be Jinx.

- Honnan tudod ezt?

- Kint mondta a, hogy örültél, hogy megjelent 5 éve.

- Ahjjj az a ku*va pletykás szája. Nem mondok semmit.

- EGy gyors kérdés. Ti szerettétek egykor egymást? - kérdezte Karin mire a kezem a fejemhez csaptam.

- Nem gyűlöltük egymást. Igazi testvér szeretet volt egy ideig csak jött a baj és minden más. Végül is én sem voltak akkor komplett. Mindegy. Nem tartozik rátok. Meg lehet látogatni Honut ha akarjátok, neked pedig Horu. Ha még egyszer ilyen hülyeséget csinálsz, hidd el máskor Honu fog győzni.

- Olyan sosem lesz hidd el. Majd meglátogatom ha fagy. Este tolja haza a képét.

- Itt alszik, Horu. - közöltem vele rögtön.

- Tőlem. nekem ugyancsak mindegy - mondta majd elment és becsapta az ajtót.

- Mi majd holnap meglátogatjuk jó? - kérdezte Reimu.

- Rendben. Emiko kísérd ki őket.

Addig míg Em kikísérte a többieket bementem Honuhoz. Éppen fent volt és töviről hegyire elmondtam neki mindent. Elmondtam neki, hogy ma itt marad és nem megy haza.

- Figyelj Honu! Le akarod győzni a testvéredet? - kérdeztem hirtelen, mert eszembe jutott a Horuval folytatott beszélgetés.

- Örülnék neki, de túl erős.

- Honu. Horu nálam nem erősebb. Kicsi neki a pofája ahhoz, hogy engem le tudjon győzni. Eddzelek téged?

- Hogy mi? Képes lennél rá?

- Képes. DE. Az én edzéseim könyörtelenek. Ha kibírod, akkor le tudod Horut győzni. Emiko szerinted miért erős már?

- Őt is edzetted?

- Persze. Túl kell élnie neki Mao támadásait.

- Értem. Hát szerintem kibírnám csak elsőnek is helyre kell jönnöm.

- Egy hét múlva már jobban leszel hidd el. Akkor. 1 hét és kezdjük. Sok sikert.

- Köszi.

- Akkor mentem is - mondtam de az ajtóban megálltam - Honu. Légy óvatos. Szia.

- Szia - köszönt vissza bizonytalanul majd elmentem.

A mai nap után gyorsan elmentem aludni és el is nyomott az álom.

Hát remélem tetszett és még senki sem felejtette el azt a szöveget, amit az elején írtam. Vagy befejezitek ezt az e-mailos fikázást, vagy befejezem a blogot. Mától szerdán és szombaton fogok részt hozni. A kövi jön már szerdán. Várom a komikat, a pipákat és a feliratkozókat ^-^

Prológus

Sziasztok! Most is elkezdtem egy új blogot, mert valahogyan jött egy ihlet és ez lett belőle. Ez a blog nem is sztáros, nem is ByTheWayes, hanem animés blog lesz. A szereplők menüpontban meg is nézhetitek kikről lesz szó. A történetet főleg Honu szemszögéből írom majd, de a szemszögek is úgy lesznek, hogy vagy Honu, vagy Horu, vagy Remilia, vagy Flandre szemszögéből fogom az egészet írni, de lesz olyan, hogy mellékszereplőként írom majd valamelyik jelenetet. Annyi biztos, az alap az Honu szemszöge lesz. Hát remélem tetszeni fog a blogom, és ha jut rá időtök, pipáljatok, komizzatok, iratkozzatok fel :)

UI.Ha valami múltbeli eseményt idézek fel, az dőlt betűvel és *csillaggal* fogom jelezni. Ha valaki valamit gondol, az is dőlt betűvel lesz jelezve. Ha az író belebeszél a történetbe az ki lesz emelve és alá lesz húzva de nem lesz dőlt betűvel írva. Köszönöm.

Shalen városa. Mit is rejt? Shalen városa a világunktól kicsit elválasztva létezik, egy másik univerzumban. Shalen városa olyan, mint egy bolygó csak miniben. Azon a bolygón nincs más, csak ez a város. Shalen városa egy olyan hely, ahol a mágusok, az angyalok, a vámpírok, az emberek és más lények együtt élnek. Valamikor békében, valamikor harcban állnak egymással. Akit elüldöztek, ide jött. Vannak itt 500 évesek, vannak itt még olyanok, akik még a 20. életévüket sem töltötték be. Shalen városa teljesen megváltozott, mióta a testvérek idejöttek. Vajon meddig tart, míg ki nem robban egy háború, a két csatafél ellen? Mikor fog az egyik lépni, és szembeszállni a másikkal? Shalen már nem lesz sokáig olyan nyugodt hely, mint azelőtt volt...

Éppen egy fán ücsörögtem. Gondolkoztam. Miért van ez? Miért van ennyi csata? És miért ülök itt, ezen a fán, amelyiken egy darázsfészek lakik? Miért van ellenem a testvérem? Miért ellenez Horu? Miért nem mozdul ki egyszer sem Remilia? Miért miért miért?! Sóhajtottam egyet majd felnéztem az égre. Unatkoztam. Semmi érdekeset nem lehetett csinálni egyedül, maximum gyakorolni a harcot.......De őszintén. Ki az aki ilyen szép napon csak gyakorolni akar? Jah igen. Horu, Jinx, a lányok meg zenélnek. Remilia meg csak ül és vagy 3 órán át issza azt a hülye teáját. Oké. Lehet, hogy halhatatlan, meg ő a "Vámpír hölgy", de ez már túlzás. Emiko hol lehet? Sétál. Mi lesz ebből? Maomy elkezdi üldözni. Sofy meg biztos az idegeit vezeti le. Oké. Én jóba vagyok Remiliával nem úgy mint ő, de azért ha már mind ketten vámpírok legalább félig-meddig kijöhetnének egymással. A kis "uralkodó" aki mindenkit csicskáztat is minket küld a húga ellen. Legalább annyit mondhatna, hogy mi történt. Semmiről nem tudok.

- Honu gyere már le! - kiáltott valaki lentről, mire tekintetemet felé fordítottam és leugrottam.

- Mi az Sofy? Hogyhogy nem abba a falba versz karókat, amin Remilia van?

- Miss királynő megkért, hogy csináljak neki Mungo tortát és teát.

- Hogyhogy téged?

- Mindenki edz. Én is azt akartam. Oda indultam volna a falhoz ha nem állít meg - mondta kedvetlenül és grimaszolva, mire majdnem elnevettem magamat.

- Menjünk akkor. De ne sokáig legyünk ott.

- Mehetünk.

- Amúgy hogy kért meg?

- Hááááááááát éppen mikor mentem volna kifelé utánam kiáltott, hogy hozzak neki teát. És utána pedig azt mondta, hogyha már a raktárban vagyok csináljak majd neki Mungo tortát vörös szemekkel.

- Magyarul megfenyegetett - mondtam.

- Gonosz egy lány. - mondta mire akaratlanul is elnevettem magamat.

- Hát van benne kis igazság. Hey te tudod amúgy ki a húga?

- Passz. Egyedül Emiko, Mao és ő tudja.

- Kár, hogy Emiko nem mondja el. Mindegy. Itt is vagyunk. Inkább vigyük a cuccokat - mondtam.

Elkezdtünk a dolgok között keresgélni. Sok dolog volt. Kaja, innivaló, növények, szerszámok,ruhák és fotók is. Éppen keresgéltem mikor egy fotót láttam meg Remiliáról és egy lányról.

 Úgy gondoltam elviszem és megmutatom neki, de Sofytól eldugtam. Nemsokára vissza is értünk. Éppen a hosszú folyosón sétáltunk, mikor megláttam Remiliát egy szobában. Odaadtam a dolgokat Sofynak majd bementem Remiliához, aki az ablakon nézett a távolba.

- Remilia. - mondtam mire megfordult.

- Hello - köszönt semlegesen majd megint kinézett az ablakon. Sóhajtott egyet majd rám szegezte tekintetét - Mit szeretnél?

- Öhm..........Éppen Sofynak segítettem a hozzávalókat megtalálni, mikor ezt találtam. Mond csak. Ki ez a lány melletted? - kérdeztem mire odamutattam a fotót.

Elvette majd megnézte. Szinte láttam, ahogy kiugrik a szeme a látványtól. Közben a szeme bevörösödött és egyet hátraléptem. Kicsit felpillantott majd az erejével becsapta az ajtót. 

- Ezt hol találtad? - kérdezte és vörös szemei engem pásztáztak.

- A raktárban. Ki az a lány a képen?

- A húgom, Flandre. AZ akinek már halottnak kéne lennie, de úgy látszik túlélte a vulkánban.

- VULKÁN?!

- Igen. Még anno beledobtam, mert rájött az ötperc és kiirtotta a családunkat. Mire megöltem de ezek szerint túlélte. Közben nem vámpír hanem kristályszárnya lett. Megtámadott engem egyszer ott ő győzött, de békén hagyott mivel megsérült. Hogy hova lett a személyzetem? Bekattantam és megöltem őket. Nekem is van néha vérszomjam, hiába nem iszok annyit. Flandréról senkinek semmit sem, még Horunak sem. Egyedül én...

- Én szamár előre de folytasd - kötöttem bele mire szemei még vörösebben izzottak.

- Egyedül én, Flandre, Mao és Emiko tudja, hogy mi volt 5 éve. Emiko és Mao átélte. Ők életben maradtak. Maomyt elvitte a húgom, Emi meg engem fékezett meg. Szóval már öten tudjuk veled együtt. Egy szót se senkinek sem.

- Lakat a számon. - csináltam cipzár mozdulatot a számon.

- Oké. Nos, hol van a teám és a Mungo tortám? - kérdezte mire leült a fotelébe karbatett kézzel.

- Hozzuk már - mondtam mire kimentem. Persze, hogy egyből ezt kérdi.

Elkészítettük azt amit kért. A nap többi része szokásosan telt. Este ledőltem aludni, de valami nem hagyott aludni.

Hát ez is volt a prológus. Remélem tetszett. Ha nem nagy gond, elfogadok pár kommentet, pipát és pár feliratkozót is;)

Valószínüleg holnap már jön az első rész :)