3.rész

Shalen városában az egyik fél él, a másik haldoklik. Mit tegyen ő? Leszármazott de erre mikor is derül fény? Talán az utolsó percben, mikor már nincs remény...

Hajnali 3 óra van a harc után két héttel. Senki sem csinál mást csak edz. Kivéve Remilia, aki szenved. Sajnálom őt. De mit tehetnék? Vámpír méreg nagyon semmit sem csinálhatok. Kimentem a nappaliba ahol megláttam Emikot.

- Mit csinálsz itt ilyenkor? - kérdeztem.

- Lehet nem éli túl. És akkor ide jön Flandre és nekünk kaputt. Meghalunk akkor mind. Elsőnek én.

- Nem hagyhatjuk, hogy előretörjön. Nem tehetjük ezt senkivel sem. Menjünk most inkább aludni, nincs energiám.

*Reggel*

Éppen kint sétáltam unalmamban. Felnéztem a vulkánra és láttam, hogy füstöl. Ez rossz jel. Visszamentem a házba.

- Mi van Emiko? - kérdeztem a félig síró lányt. Mindenki ott volt. Horu a vulkánt nézte, míg a többiek a kanapén ültek.

- Lehet nem éli túl. Sőt már nagyobb az esélye annak, hogy meghal.

- Beszélnem kell vele - mondtam majd bementem hozzá - Remilia.

- Mi van Honu? - kérdezte rekedt hangon.

- Füstöl a vulkán.

- Csak most ne. Ne most! - mondta mire a kezére pillantott - Gyorsan elmondom. Simán leelőzöl itt mindenkit, max még Horut nem teljesen. Menj és verd vissza Flandrét. Csak vigyél még valakit magaddal de ne Sofyt mert ő a leggyengébb és ne Horut. Horu Flandre ellen semmi. 

- Szóval egyedül menjek Flandre ellen? 

- Ha akarsz vihetsz valakit, csak ne a testvéredet, vagy Sofyt. Bólontottam majd kimentem. Fejemet rázva a többiekre néztem. Szóval nézzük végig. Sofyt nem vihetem. Ott vannak még a lányok, Sin, Reimu és Karina. Jó boszik, és jók a varázskártyájuk és jól varázsolnak. Deeeeeeeeeeeee, bárhol vannak, ott baj lesz. Jinx. Tökéletes lövész, kiváló varázskártya használat. Őrültség. Nem, nem viszem mert ha baja esik Sofy megöl. Horut nem is vinném és nem is bírnám ki vele. E-mi-ko. Varázskártya, vadászkártya. Maomynak kívülről ismeri az erejét, és hozzá is van szokva a vele megtett harchoz. Addig én el lennék foglalva Flandréval. Tökéletes.

- Gyere Emiko. Menjünk Flandréhoz. Le kell verni azt a nyomorékot.

- What? Hogyhogy őt viszed? Miért nem engem? - kérdezte Horu.

- Vagy engem? - kérdezte Sofy.

*- Figyelj Honu megtudod állapítani bárkinek az erejét, ha koncentrálsz. - mondta Remilia.

- Mi, hogy? - kérdeztem meglepődötten.

- Könnyen, de elég furcsán. Ha ezt alkalmazod, a szemed vörösre változik, mivel ez vámpír technika, de csak magadhoz képest mérheted meg. Például nálad hozzám képest. Erő: 60%. Hozzám képest elég nagy. Sofy el sem éri a 15%-ot. Ez hatalmas erő nálad jelenleg...*

A szemem vörösre váltott majd a többiekre néztem. Sofy:30%. Horu:110% Végre mindjárt egy szinten leszünk nővérem. Karina:50%. Sin:50%. Reimu:50%. Jinx:45%. Emiko:75%. Ránéztem az ajtóra ahol Remilia erejét néztem meg. Remilia:490%. Jó erős még így is, de folyamatosan gyengül. 489%. 488%. Gyorsan kell mennünk. Hozzám képest egyedül Horu előz meg. Ennyi. Emiko jön.

- Miért vörös a szemed, Honu? - kérdezte Horu mire visszaváltozott kékké.

- Mert. Gyere Emiko te jössz. Innen te vagy a 3. legerősebb. Ha Remiliát nem vesszük bele - mondtam majd elindultam, de az ajtónál megálltam, és Horura néztem egy gonosz mosollyal. - És Horu. Nemsokára egy szinten leszünk, nővérem.

- Ch. Persze. Kínában.

- Mérd meg az erő szintemet. - mondtam mire kérdőn nézett rám - Látod. Nem tudod, hogy hogy kell. Gyere Emiko.

- Máris.

Elindultunk de gyalog.

- Emiko. Meg tudom gyógyítani.

- Hogyan?

- Nem akármilyen angyal vagyok. Örökös vagyok. Az egykori angyal királynak a lánya. Horu is neki a lánya, de ő sötét angyal lett az évek során. Ő viszont így nem lehet a sötét angyaloknál örökös. Hatalmas öngyógyító és gyógyító erővel vagyok felruházva. Ha Flandrét elintéztük, meggyógyítom, ha marad rá még elég idő. De a karjához egy megszokott ideig tilos hozzányúlni. Látom, ha elmegy a méreg a karjából, addig csak az időt kell húzni. Ez is az örökösség hatása.

- Zsámó - mondta mire kuncogtam egyet.

- Zsámó zsazsé megyünk vasé' - mondtam nevetve - Itt vagyunk. Te foglalkozz Maoval. Erőszint. Maomy:75%. Egyerejűek vagytok. Flandre:470%. Jájj hát örüljünk ha túléljük addig.

Bementünk. Már a levegőben érezni lehetett a színtiszta gonoszságot, és a tűzforróságot. A szemem végig vörös volt, hogy lássam, hogy honnan érkezik a támadás. Mao helyét észre is vettem és láttam, hogy mérgezett tűket lő Emiko felé, amit szerencsére időben elhárítottam.

- Tudom, hogy itt vagytok. És tudom, hogy te lőtted a tűket, Maomy - mondtam.

- Á nem ér. Hogy vettél észre? - jött elő Mao.

- Remilia halott már? - kérdezte Flandre majd észrevette a szemeimet - Csak nem megtanított az erő felmérésére?

- De. Képzeld.

- Mao. Intézd el a démont.

- Máris - mosolygott gonoszul majd a két említett személy elment harcolni.

Felrepültünk.

- Hogyhogy tudtad, hogy edz Remilia? - kérdeztem miközben letekintettem a kezére. Még mérgezett, de nemsokára kiürül.

- Mondta valaki. Ismered. Kifejezetten ő mondta, hogy intézzünk el téged. Az angyal kinek sötét a testvére. Furcsa. Hogyhogy Horu sötét?

- Pocsék gyermekkora volt. Mint ahogy nekem is, de én uralkodtam magamon.

- Nekünk is. De nekünk nem kellett más, csak a vörös hold meglátása.

- Vörös hold. Amikor a vámpíroktól félni kell - mondtam. Úgy 10 perc és ki is ürül a mérged.

- Egyszer akartam vele akkor megküzdeni. Habár az ikertelepátia működik.

- Ikertelepátia? - kérdeztem.

- Ha az idősebbnek valami baja van, amit nem a fiatalabbtól kapott, a fiatalabb is megkapja azt. Ha például neki vérszomja lenne, nekem is.

- Szóval ha viszont neked lenne az, rá nem is hatna?

- Nem. - mondta mire Maoékra nézett - Csodálkozom, hogy meg mertél jelenni Emiko. Nem félsz, hogy Mao megint kis gumikalapáccsal elkezdi a fejed ütögetni?

- Menj mán a rákba Flandre. 13 voltam nem is tudtam, hogy élsz. - mondta mire Mao majdnem megütötte - Te meg, te buzi EMO takarodj a gecibe.

- Ezzel megsértettél. Az EMOk nem buzik.

- Nem egyáltalán nem.

- Ennyi hülye - fordult felém Flandre.

- Hogyhogy Mao veled van?

- Még régen találtam rá. Megláttam benne a sötétséget és magamhoz vettem. De viszont egyszer nem edzettem - mondta mire lenéztem a kezére. Kimerült a méregtartaléka.

- Nem fogod te ezt sokáig bírni - mosolyogtam gonoszul.

- Erősebb vagyok nálad. Ki is mondta ezt még neked? Ha jól tudom Horu.

Nekem sem kellett több nekirontottam mire a már elmúlott mérges kezével megfogott.

- Ennyi mérgezett vagy - mondta.

- Nézz csak le a kezedre.

- A jó édes kurva életbe - mondta mire lazán neki rúgtam.

Ő sajnos elkapta a lábamat mire én a falhoz estem.Hirtelen az egyik robbanó kártyám mellette robbant föl. Az egész harc vagy 2 óráig tartott. Mikor már a harc végén voltunk szerencsére elvágtam a lábán és a karján is egy pontot mire felordított. Gonosz pillantásokat vetett rám és elmentek. Mi is haza mentünk. Már szaladva mentünk végig. Berontottam majd egyenesen Remilia szobájába mentem. Erőszint. Remilia:30%. Szent Isten gyengébb mint én! A kezemmel próbáltam az elveszett erőt vissza vinni, és a mérget eltávolítani a szervezetéből. Elsőnek a mérget távolítottam el, ami nem volt nagy nehézség. Megnéztem az erejét. Remilia:5%. Épp időben. Kifújtam a levegőt majd az erőt tápláltam vissza. Úgy 15 perc múlva minden erő visszament. Remilia:490%. Nemsokára felkelt és elmondtam neki mindent ami ott volt. A Flandréval töltött beszélgetést is felvázoltam és azt is, hogy örökös vagyok. A szeme egyre vörösebben világított. Kirontott a szobából mire én követtem. Gonoszul mosolygott és közben gonoszul nevetett.

- Horu. Nem hiszem el - tekintett fel vörös szemekkel nevetve. Sosem láttam olyan szemeket nála mint most.

- Mit? - kérdezte mire még jobban nevetett.

- Te érted Honu? - kérdezte mire a fejemet megráztam - Te félsz a testvéredtől, Horu?

- Minek félnék tőle?

- Azért, amit tettél levettem. Horu. te képes voltál Flandrénak beárulni, hogy edzettem? És megmondtad neki, hogy intézze el őt?

- Honnan veszed ezt? - kérdezte mire Remilia is abbahagyta a nevetést és nem mosolygott csak nézett komoran és vörösen villogott a szeme.

- Honu beszélt Flandréval. Megemlített téged csak nem név szerint. Én pedig éltem vele 8 évet. Leveszem a beszédéből azt, hogy mit akar mondani. Nem vagyok sík hülye. Összegezve. Te megkérted a húgomékat, hogy öljék meg Honut.

- Horu mond, hogy ez nem igaz - kértem.

- De igaz. De nem azért mert féltem, hanem azért mert nincs rád szükség.

- Horu. Te elárultál minket. Lehet, hogy te nem vagy örökös, és nálunk lehet, hogy nem működik az ikertelepátia, mint a vámpíroknál. De több a soknál. Nem én tehetek róla ami vagyok. Igen. Én vagyok az egykori angyalkirálynak a lánya, aki hivatalos örökös. TE pedig csak a testvérem maradsz semmi más. Te attól sosem leszel a sötét angyaloknál örökös, mivel te arra nem vagy felruházva. Én tudok gyógyítani. Profin. Ha nem tudnák akkor Remilia már alulról szagolná a virágokat. Nem én tehetek arról ami vagyok. Én ennek születtem, te viszont csak egy száműzöttnek.

- Jó beszél aki ki sem mer állni ellenem.

- Ki merek - mondtam mire mindenki rám nézett - 1 hét múlva. Te és én megküzdünk, amit mindenki végig fog nézni, még Maomy és Flandre is. Ha én nyerek, te itt maradsz és beismered, hogy igazam volt.

- Rendben. Viszont ha én nyerek... - kezdte mire a szeme elsötétült és ürességet láttam benne - ...akkor azt csinálok amit akarok, te pedig beismered, hogy igazam volt. Aminek az lesz az ára, hogy megkínozlak utána pedig a csicskám leszel.

- Rendben - feleltem.

- Honu nem teheted ezt - mondta Reimu.

- Honu nem vagy kész rá - folytatta Sofy.

- Ennyi erővel bele sem kell vágnunk - mondta Horu.

- De bele kell - mondta Remilia - Mivel Honu már most erősebb, mint TE.

- Nem vagyok az. Nekem 100% neki 110% az ereje. - mondtam.

- Biztos? - kérdezte mire végignézett rajtunk és közben valószínűleg az erőnket is mérte - Erősebb vagy. - mondta mire elindult - Honu én még edzlek, de sosem fogsz úgy győzni, ha nem hiszed azt, hogy erősebb vagy. Horunak egyedül ez az egy előnye van. De azon, hogy higgyél nem segíthetek.

Elment én pedig gonoszul rámosolyogtam Horura mire ő is elment. A nap többi része szokásosan ment. Mivel ma nem edzettünk hamarabb lefeküdtem és aludtam el.