Sziasztok!
Oké, megértem, hogy páran össze vannak törve. De ez már nekem is sok. Rengeteg e-mail érkezett arról, hogy szar a blog azért, mert nem 1D-s vagy BTW-s vagy stb. Most komolyan? Én is rengetek blogot olvasok a BTW-ről, de had én döntsem már el milyet írok légy szí. Ti most komolyan. Bele vagytok buzulva egy blogfajtába vagy mi? Bocsánat, hogy így fejezem ki magamat, de mikor megláttam az üzeneteket, kiugrottak a szemeim. Azért már a rajongásnak is van határa. Én is hogyha találok egy jó blogot, ami nem olyan, mint amilyet szerettem volna nem szólok be neki, hogy miért ilyen. Hogyha nem tetszik nem kell olvasni, hiszen ízlések és pofonok. Én is találtam egy olyat aminek volt vagy 100 000 oldalmegjelenítése és nem tetszett, de nem szóltam be neki. Kérem szépen ezt a hülye üzenetírós leszarozást fejezzék be, vagy abbahagyom a blogot! Köszönöm.
- Honu itt vagy?! - kérdezte a mellettem sétáló Sin.
- Hö? Igen itt vagyok, csak elgondolkoztam.
- Mégis min? - kérdezte Sofy.
- Semmi különösen.
Igen. Most Sofy, Sin és én sétálunk. És igen. Remilián gondolkoztam. Hogy képes úgy élni, hogy sosem látja a testvérét, és úgymond ő ölte meg majdnem? Az az arc amit vágott, mikor megmutattam neki a képet, sosem meg ki a fejemből. Felnéztem az ablakára ami előtt állt. Lepillantott rám majd elsétált onnan. Sóhajtottam egyet majd fejet rázva sétáltam tovább. A lányok csak néztek és kérdezgettek, hogy mi bajom van, de nem mondtam semmit sem. Miért volt minden? Sóhajtottam egyet és sétáltunk tovább. Egyszer Horu leszállt előttünk.
- Remilia hívat titeket - mondta majd rám nézett és vissza a többi lányra.
- Legalább rám nézhetnél ha már a tesóm vagy nem azért.
- Nem izgat, hogy ki vagy nekem most. Hívatnak. Go go go - mondta majd elrepült.
- Nem izgat, hogy ki vagy nekem most - utánoztam majd grimaszoltam egyet.
Elindultunk.
- Vajon miért akar minket látni? - kérdezte Sofy.
Lehet, hogy elakarja Flandret mondani - Nem tudom - mondtam.
Csak sétáltunk de közben tettünk pár kitérőt. Sokat hülyültünk. A végén oda értünk Remilia palotájához. Bementünk.
- Végre itt vagytok - szólt semlegesen Horu.
- Ülj már le inkább - mondtam neki.
Mindenki ott volt. Ott volt Horu, Jinx, Karina, Reimu és Emiko is. Beálltam Horu és Em közé, míg Sin Karina és Reimuhoz állt. Sofy legszélre állt Jinx mellé. Nemsokkal később Remilia is megjött majd elénk állt. Látszott rajta, hogy zaklatott kicsit.
- Köszönöm, hogy jöttetek. Hát akkor - kezdte majd az ablak felé fordult - Mennetek kell. És Honu neked is. Mind mentek. Honu te fogod a többieket ellátni és Emikoval lenni, mivel őt meg kell védeni Maotol.
- Te már megint nem jössz? - kérdezte Jinx.
- Nem.
- Miért? - kérdeztem.
- Semmi közöd hozzá.
- De Remilia. Félsz vagy mi van? Félsz a húgodtól, hogy elveszi a helyedet?! - kérdeztem nagy hangon.
- Nem félek mert nem szoktam.
- De akkor miért nem tudsz jönni egyszer?! És ne hogy azt várd, hogy menjek magam megöletni a húgod meg Maomy ellen. A húgod tud repülni Mao nem. Ez ellen nem tudok tenni max te! Miért nem vagy hajlandó kiállni a húgod ellen?!
- Semmi közöd hozzá és mész! Nem félek és ki merek ellene állni, de ott nem maradna senki sem életben! Se te, se a testvéred se innen senki! - fordult hozzám vörös izzó szemekkel. Előre léptem egyet.
- Lehet, hogy neked vörös szemed van. De hidd el. Őt mi nem tudjuk legyőzni. Eljön egyszer az ideje annak is, hogy a nagy Remilia Scarletet látjuk majd harcolni. Ne várd, hogy menjek. Visz-lát - köszöntem majd elhúztam a csíkot.
Idegesen sétáltam közben dúdolgattam. Idegesített, hogy csak úgy elküld, hogy menjek a többieknek segíteni. Nem fogok ha törik ha szakad.
- Hova mész? - kérdezte mögöttem valaki.
- Horu? Inkább menj harcolni. Hagyj békén!
- Jössz te is harcolni. Vili?
- Ellenzem ezeket a szaros háborúkat és a gyilkolást. Ezt tudhatnád már.
- Lehet, hogy azért ellenzed mert félsz. Még ellenem sem mersz kiállni.
- Hülye vagy? Ki merek ellened állni. Hiába vagy erősebb nálam, nekem van öngyógyító képességem.
- Akkor hajrá. Állj ki ellenem. De ne csodálkozz ha véresen mész el.
- Hajrá. Horuru.
Felrepültünk az égbe és tüzes szemekkel néztünk egymásra. Egyszer nekem támadt mire egy minibombát küldtem felé. Sikeresen elhárította majd féloldalasan gonoszul rám mosolygott. Újra támadt majd szemtől szembeni harcba ment át. Mikor ütött megfogtam, mikor rúgott kivédtem. Egyszer mikor éppen az arcomat akarta volna beütni, megfogtam a karját és gonoszul és féloldalasan rámosolyogtam. Átfordítottam és ledobtam a földre. Nem ért földet mert még időben meg tudott állni. Vissza feljött.
- Nem tudtam, hogy ilyet is tudsz. Úgy látszik minden erőmet be kell vetnem ellened - lihegett.
- Te sem vagy pite.
Most én támadtam, kevésbé sikeresen. Ez végig így ment mikor egyszer ellökött és hátrább ment. Mikor odaugrottam egy bombakártyát tett le elém ami egyből fel is robbant. Lezuhantam a földre.
- Mondtam, nem vagy elég erős, hogy legyőzz engem - mondta majd elsétált engem ott hagyva.
Hirtelen minden elsötétült előttem, és csak annyit éreztem, hogy a vér folyik körülöttem.
*Remilia szemszöge*
Néztem egy kicsit Honu után majd szemforgatva a többiekhez fordultam.
- Horu. Keresd meg és vidd magatokkal bármibe is kerül. Vagy csinálj vele valamit nem izgat. Ti pedig addig induljatok el a Mágus-tó felé.
- Ne hogy azt hidd, hogy nagyon sok kedvem van hozzá. Egyáltalán felvilágosítanál róla, hogy hogy hívják? - kérdezte Sofy.
- Idővel megtudjátok. Most pedig menjetek. Hagyjatok magamra - mondtam és az ablak felé fordultam. Láttam, hogy Emiko meg áll mellettem.
- Tudja - mondtam - Tud mindent.
- Hogyhogy?
A fejemmel az egyik asztal felé böktem. Ott volt a fotó eldugva. Megtalálta majd visszajött.
- Mit csináljak vele?
- Se a fotóval, se Honuval semmit sem.
- Értem. Akkor megyek. Hello.
- Hello - köszöntem.
Láttam őket az ablakon amint elmennek. Mit csinálhat most Flandre? Maomy hogy mer vele lenni? Nem fél, hogy egyszer bekattan és megöli? Ezek még nem olyan nagy dolgok. Nem állok még rá készen, hogy a szemébe nézzek. 5 éve volt, hogy legyőzött. Igaz, hogy akkor még a többiek nem éltek itt csak Mao és Emiko akik életben maradtak. Majd ha nagyobb dologra készül akkor megyek én is. De ezek még semmi sem. Tudom, hogy több dologra képes. A vulkán megnövelte az erejét. 5 éve kerestem egy megfelelő ellenfelet. Volt sok ember aki mind meghalt még akkor. Mikor hárman voltak betört hozzám. Kifejezetten örültem, hogy egy olyan is megjelent aki nem gyenge. Annyira jól sosem éreztem magamat. Az volt a kár, hogy legyőzött. Utána kattantam be és öltem meg az egész személyzetet. Miket ki nem hoz belőlem Flandre. Ha nem lettek volna olyanok a szüleink amilyenek, nem lennénk itt. A legrosszabb helyzetben jött rá is a vérszomj.......de rám is. Én sem bírtam magammal. Hatalmas pusztítást végeztem mikor megölte a szüleinket. Elég volt belenéznem a vörös holdba. Vörös hold. Mikor mindenki fél a vámpíroktól. A vörös holdtól nem kell mindig félni mivel csak évente egyszer van. Az volt a baj, hogy Flandre a vörös holdat követő éjszakán ölte meg őket. Ölésre lett teremtve. Túl hamar történt minden. Elfordultam az ablaktól majd a falba vertem a kezemet dühösen. Szemeim vérvörösek voltak. Elmentem sétálni, de előtte még kinéztem az ablakon. Láttam, ahogy már nagyjából folyik a harc. Elindultam egy ösvényen. Megláttam ahogy Honu ott fekszik a földön, és ahogy oldala vérzik. Kezem gyorsan számhoz kaptam. Vér........vér...........vér!!!!!!!! De nem hagyhatom ott. Odamentem, de közben visszafogtam magamat. Szerencsére arra jött pár ember és ők visszavitték a házamba. Közben én elmentem Horuék után. Nemsokára oda is értem.
- Csak nem megjelentél? - kérdezte a felettem álló Flandre.
- Nem hozzád jöttem. Horu! Told a ide a képed!
- Állj állj állj állj állj! - állított meg a húgom - Hiszen csak most jöttél. Kell valami valamire való ellenfél.
Felé fordultam vörös szemekkel.
- Jelenleg most te érdekelsz a legkevésbé. HORU! Azt mondtam, hogy rángasd ide! Nem azt, hogy öld meg! Teljesen vérzett tudod milyen nehéz volt magamat visszafogni?! Téged nem érdekel a testvéred?!
- Mintha téged érdekelne - mondta Flandre.
- Flandre le vagy szarva - mondtam neki halkan - Nem érdekelsz hugicám. Kár, hogy túlélted abban a rohadt vulkánban!
- Vulkán?! - kérdezett vissza mindenki kivéve Emiko és Mao.
- Nem is mindegy?!
- Azért örültél mikor 5 éve megjelentem.
- Igen. Örültem. Végre volt egy olyan ellenfél akivel lehetett is harcolni.
- Ha jól tudom nem ez volt az első nemde bár? Lesz még. Hidd el. Fogjuk mi még egymást öldökölni.
- Go haza mindenki. TE pedig menj el a bánatba húgi - mondtam mire elindultam. Mikor elindultam visszarántott mire kicsavartam a kezét - Ne akard, hogy megöljelek..........még egyszer.
Elindultam hazafelé a többiekkel. Egyszer visszanéztem és láttam, hogy ők is kereket oldottak. Fejemet fogva és rázva mentem hazáig. Ez a gyerek nem normális esküszöm. Nemsokára haza is értünk. Egyszer megálltam.
- Állj! Leülni! - mondtam mire megfordultam és a lányok a kanapén roskadtak. - Csodálkozom, hogy leültetek legalább.
- Hát magyarázattal tartozol - tette a karjait keresztbe Sofy - 1. Hogy hívják a húgodat. 2. Milyen vulkán? 3. Miért nem voltál képes kiállni ellene?
- Csak ennyit mondok. - mondtam majd odadobtam nekik azt a képet, amit még Honu hozott. - Ezt Honu hozta.
- Honu tudta? - kérdezte Horu.
- Tudja. Mindent. Tudja, hogy ki a húgom és, hogy mi volt......
- 5 éve - fejezte be Jinx.
- Honnan tudod ezt?
- Kint mondta a, hogy örültél, hogy megjelent 5 éve.
- Ahjjj az a ku*va pletykás szája. Nem mondok semmit.
- EGy gyors kérdés. Ti szerettétek egykor egymást? - kérdezte Karin mire a kezem a fejemhez csaptam.
- Nem gyűlöltük egymást. Igazi testvér szeretet volt egy ideig csak jött a baj és minden más. Végül is én sem voltak akkor komplett. Mindegy. Nem tartozik rátok. Meg lehet látogatni Honut ha akarjátok, neked pedig Horu. Ha még egyszer ilyen hülyeséget csinálsz, hidd el máskor Honu fog győzni.
- Olyan sosem lesz hidd el. Majd meglátogatom ha fagy. Este tolja haza a képét.
- Itt alszik, Horu. - közöltem vele rögtön.
- Tőlem. nekem ugyancsak mindegy - mondta majd elment és becsapta az ajtót.
- Mi majd holnap meglátogatjuk jó? - kérdezte Reimu.
- Rendben. Emiko kísérd ki őket.
Addig míg Em kikísérte a többieket bementem Honuhoz. Éppen fent volt és töviről hegyire elmondtam neki mindent. Elmondtam neki, hogy ma itt marad és nem megy haza.
- Figyelj Honu! Le akarod győzni a testvéredet? - kérdeztem hirtelen, mert eszembe jutott a Horuval folytatott beszélgetés.
- Örülnék neki, de túl erős.
- Honu. Horu nálam nem erősebb. Kicsi neki a pofája ahhoz, hogy engem le tudjon győzni. Eddzelek téged?
- Hogy mi? Képes lennél rá?
- Képes. DE. Az én edzéseim könyörtelenek. Ha kibírod, akkor le tudod Horut győzni. Emiko szerinted miért erős már?
- Őt is edzetted?
- Persze. Túl kell élnie neki Mao támadásait.
- Értem. Hát szerintem kibírnám csak elsőnek is helyre kell jönnöm.
- Egy hét múlva már jobban leszel hidd el. Akkor. 1 hét és kezdjük. Sok sikert.
- Köszi.
- Akkor mentem is - mondtam de az ajtóban megálltam - Honu. Légy óvatos. Szia.
- Szia - köszönt vissza bizonytalanul majd elmentem.
A mai nap után gyorsan elmentem aludni és el is nyomott az álom.
Hát remélem tetszett és még senki sem felejtette el azt a szöveget, amit az elején írtam. Vagy befejezitek ezt az e-mailos fikázást, vagy befejezem a blogot. Mától szerdán és szombaton fogok részt hozni. A kövi jön már szerdán. Várom a komikat, a pipákat és a feliratkozókat ^-^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése