Sziasztok!
Mint látjátok ez a rész 7 kisebb részből fog állni.
Amit még nem mondtam, pedig már a prológusnál is el volt tervezve.
Go go go 2. évad :D
Nem most, de ha úgy érzem, hogy befejeződött a történet, 2. évadot indítok. Persze az sokára lesz, mert addig legalább 40 rész biztos lesz vagy több, ami valljuk be messze van főleg úgy, hogy ez a blog is lesz lehet szüneteltetve IDEIGLENESEN, meg úgy, hogy hetente a többi blog miatt csak kétszer hozok új részt.
Annyit elárulok, hogy a 2. évad címe ez lesz: Bring out my dark side...
Ez inkább már többet fog Honuról szólni és nem a Remilia&Flandre harcokról, de azért lesznek benne lázadások, mikor mindenki Remilia ellen van és akkor már Emiko is lázadni fog a saját barátja ellen ami kicsit szar ügy meg lesz még ez meg az meg amaz stb. Magyarul, nagyon kemények lesznek azok a részek, mivel jönnek az új karik, új háborúk, csalódások sorozatai, vér, Remilia és HORU "védései" Honu iránt, történetek még régebbről, Shalen városának alakulásának története, Honu&Horu történetek amik extra epizódban lesznek feltüntetve, Remilia&Flandre történetek ugyancsak extra epizódokban, Honu változása amire utal a 2. évad címe, Remilia&Maomy&Emiko&Sakuya terve, Remilia Dark Sky terve meg egyéb dolgok. Tudom, sokat mondtam, és igyekszem ezeket majd a 2. évadban teljesíteni.
KARAKTERLISTA FRISSÍTVE!!!!!!!!!!
Ennyit a dumáról kezdődjön a 4. rész Part1/7 :DD
Reggel van, és újra kelhetek. A tegnap hangzott mondatok végig a fejemben zengtek. Ki sem mersz állni ellenem. Benézted nővérem, mert nagyon is kimerek. Felöltöztem és kifésültem a hajamat. Ránéztem biztonság kedvéért a vulkánra. Semmi nem volt, hála Istennek. Kinyitottam az ajtót, ami előtt éppen Remilia állt. Lenéztem rá.
- Mi az Remilia?
- Menni kell edzeni - mondta mosolyogva.
- Minek vagy olyan jókedvű?
- Jó napom van ma. Gyere. Annyit mondok, életed legfurcsább edzése lesz ma.
Kimentünk az udvarra, persze Remilia kezében napernyő volt.
- Ezen fogsz edzeni - mutatott az előttünk lévő tárgyra.
Kikerekedtek a szemeim a látványtól. Ez most komoly? Komolyan beszél? Ez tiszta hülyeség.
- De de dedede........Remilia. Ez egy hinta. Pontosabban egy hintaágy. Komolyan beszélsz?
- Igen. Ez fejleszti az egyensúlyérzékedet.
- De ez hogyan? EZ CSAK HINTA!
- De ez egy...
- Egy hinta. Ami előre hátra előre hátra elő hátra leng.
- De ez...
- Hinta. H I N T A. Egy hinta.
- De... - kezdte el harmadjára is, és már hallani lehetett a hangján, hogy ideges.
- Egy hinta. Egy általunk mozgó hinta. Semmi más.
- DE EZ NEM EGY KÖZÖNSÉGES HINTA!!!!!! - ordította majd vörös szemeivel rám nézett - Ez magától mozog. Ha rá állsz nem mozog azonnal, csak akkor ha úgy érzi, hogy állva elég jó az egyensúlyérzéked. Állj rá féllábbal!
- Máris - mondta majd ráálltam. Tényleg nem mozgott.
- Szállj le.
- Miért?
- Szállj. Le. Most. - mondta újra.
- De miért?
- Szállj le!
- De miért!
- Istenem szállj már le!
- Miért? - kérdeztem mire az erejével lelökött - Egy gyors kérdés. Hogyan tudsz úgy lelökni, ha hozzám sem érsz.
- Hatalmas erőtér van körülöttem. Mint Flandre körött is. Ha megnézed a vörös szemekkel látni fogod.
- Tényleg ott van. Nah miért kellett leszállnom?
- Mert magadtól megmozdítottad. Láttam.
- Csináld te akkor, ha nálad nem mozdulna meg - mondtam mire felállt rá.
Fél lábon állt mozdulatlanul 5 percig. Utána egy kézen állt ugyanúgy. Majd egy újjal.
- Ezt hogy a francba csinálod? - kérdeztem mire leszállt.
- Gyakoroltam. Gyakorolj te is! REIMU! Felügyeld a gyakorlását.
- Azonnal. Megjött a személyzet legfelsőbb tagja. A hallban vár téged. - szaladt ki Emiko.
- Megnézem. Utána pedig el kell mennem valahová.
- Hova? - kérdeztem.
- Egy kis gyalogló túrára - mondta majd bement, mi pedig folytattuk az edzést.
*Remilia szemszöge*
Bementem a hallba, ahol egy lány állt.
- Te vagy az új személyzeti főnök? - kérdeztem mire idefordult.
- Igen. Bizonyára ön Remilia kisasszony.
- Csak Remilia. Milyen faj vagy?
- Ember.
- És miket tudsz?
- Harcolni elég jól tudok. Háát főleg késsel,de anélkül sem vagyok pocsék.
Felmértem az erejét. Erőszint:40%. Nem is olyan rossz emberhez képest úgy, hogy Emiko 45% Honu pedig 60%.
- Hogy is hívnak? - kérdezte.
- Sakuya Izayoi.
- Rendben Sakuya. Csinálj valamit én elmentem.
- Viszlát.
- Hello - köszöntem majd kiléptem.
Elindultam életem egyik leghülyébb útjára. Hogy mondhatott olyan hülyeséget? Sóhajtottam egyet majd a kezemmel a fejemre csaptam. Beértem a vulkánba. Igen. Flandréékhoz jöttem.
*Flandre szemszöge*
Éppen fent voltam a vulkán tövében. Egész jó kis helyet alakítottunk ki még Maoval, mikor felkeltem 5 éve. Van alsó szint, ahol vannak a különféle fegyverek és cuccok. Van középső szint, ahol Maomy alszik, és ahol a cuccai vannak. Az enyém a legfelső. Megvakartam a fejemet majd egy az enyémet megközelítő erőszintet éreztem. Lenéztem majd megláttam Remilia. Mi a...?! Hogy élte túl?! Bementem a szobámba, közben éreztem ahogy felém jön. Mikor tudtam, hogy bejött a szobámba rálőttem a mérgezett tűket. Sajnos elhárította.
- Ennyivel nem tudsz megölni - mondta - Látom már nem mérgezett a kezed.
- Te meg látom, hogy élsz. Kifejezetten örülök neki. Csak nem harcolni jöttél? - kérdeztem mire a szemem sárgulni kezdett.
- Nem. Ha már te okoztad a bajt, akkor jó lenne ha meg is néznéd Maomyval. - mondta mire az ő szeme egyre vörösödött.
- Mégis mit?
- Honu és Horu harcát.
- Rájött, hogy a saját testvére árulta el?
- Nem. Én jöttem rá. 8 évig éltem veled együtt. Ismerem a beszédedet - mondta.
- Értem. Mégis miért menjek el?
- Mert rád is tartozik az a harc.
- Hogyan? - kérdeztem flegmán.
- Horu el akar árulni minket. De ha Honu győz, akkor nem megy át hozzátok. De ha viszont ő nyer, ide jön - mondta.
- Honu akarja biztosan, hogy elmenjünk. Remélem tudja, hogy úgyis nyerne, mivel erősebb mint Horu. Míg Honu nálam 75%, Horu 50%.
- Engem nem zavar, ha nem jössz el - mondta mire az asztalomra nézett. - Csak nem megvan még a drágalátos U.N. Owen was here? dalod? A drágalátos Flandre dala?
- Bizonyára neked is megvan az It's called priére dalod. Mivel kettő volt, mind a kettőnknél van egy-egy másolat. Nekem is megvan a te dalod.
- Nekem is megvan a te dalod.
- Tudod nemsokára eljön az álmod. - mondtam mire kérdőn nézett rám - Vörös hold. Hetek múlva eljön.
- Az álmom. - mosolyodott el féloldalasan.
- De ahhoz tenned kell, hogy valóra váljék.
- Az álmom 5 éve az, hogy a húgommal megküzdjek vörös hold idejében. Csak te és én.
- De nem fogsz merni. Most kérlek távozz. Egyedül akarok lenni.
- Viszlát, húgom.
- Viszlát, Vámpír hölgy - mondtam mire ki is ment.
*Honu szemszöge*
- Ez. Nem. Igaz!!! Áááááááá! - kiáltottam mire le is estem - Mióta Remilia elment vagy százszor leestem. Emi neked ez hogy sikerült megcsinálni?
- Nem is csináltam.
- Mi?!
- Nekem is meg kellett volna tanulnom, de nem ment.
- Megjöttem - jött be az ajtón - Sikerült?
- Dehogy sikerült. Hogy a francba tudtad ezt te megcsinálni? - kérdeztem.
- Gyakorlás. És ez vámpírtechnika. Csakhogy tudd, én mikor ezt tanultam, egy angyallal voltam "haverságba". Ők is tudják illetve tanulják. Nem igaz, hogy te ne tudd.
- Pedig nem tudom. Emiko hányszor estem le?
- Tán 72-szer de ki számolja? - intett.
- Emiko, menj és nézd meg mit csinál Sakuya - mondta Remilia - És mielőtt kérdezed ő az új lány.
- Megyek - mondta Emiko majd bement.
- Te meg pattanj a hintára!
*Emiko szemszöge*
Mentem a folyosón. Úgysem fogja megcsinálni Honu.
- Biztos te vagy Sakuya nem? - kérdezte egy ismeretlen lánytól.
- Igen. Sakuya Izayoi. Te pedig nem tudom ki.
- Emiko. Emiko Land. Vagy csak Emi vagy Em. Remilia kikérdezett?
- Igen. Biztos te vagy Remilia segítője.
- Jah. És 5 éves haverja.
- Hogy bírsz ki mellette 5 évet - csodálkozott a bejövő Sofy - Amúgy azok ott kint mit csinálnak.
- Egyensúlyérzék fejlesztés.
- Egy hintán? - kérdezte.
- A hinta kiváló egyensúlyfejlesztő. Tanultam rajta. - mondta Sakuya.
- Ne már - mondtam mire fél kézre állt - Ezt mindenki tudja csak én nem?
- Sofy Fire. Te?
- Sakuya Izayoi. Ember. Te pedig vámpír.
- Ember létedre ezt meg tudod csinálni? - kérdezte Sofy.
- Igen.
- Mentem. Unatkozom. Hátha kint valami érdekes van - mondtam.
- Nem kéne itt csinálnod valamit? - kérdezte Sofy.
- Bizalmas vagyok. Nem csicskás - mondtam majd kimentem.
Elindultam valamerre. Ez olyan unalmas. Inkább nézném Honu eséseit. Szerencsétlen... Ásítottam egyet majd felnéztem az égre. Furcsa ez a Sakuya... Sétáltam tovább.
- Hát hát hát kit látnak szemeim? - szólalt meg valaki mire körbenéztem.
- Mao? Mit csinálsz itt? - kérdeztem mire leugrott - Semmi kedvem nincs hülyékkel foglalkozni....Se olyanokkal akik hülyék és EMOk egyszerre, Emo Mao.
- Hagyj békén. Csak egy üzenetet hoztam Remiliának. Azt üzeni Flandre, hogy eljövünk, de csak akkor, ha mindenkire erőelvonó karperecet tesznek. Csak Honura és Horura nem. De miután befejezték tájuk is tesztek, mi pedig addig szépen elmehetünk. Világos?
- Megjegyeztem. Mostantól 6 nap múlva.
- Este.
- Miért? - kérdeztem.- Mert Remilia és Flandre is vámpír és mind a kettőjüket zavarja a fény, ahogy Sofyt is.
- Jogos. Viszlát EMOkám - mondtam majd hátat fordítottam.
- Szevasz démonka - köszönt ő is majd elmentünk.
Mikor visszaértem elmondtam Remiliának az újdonságokat amibe kis nehézséggel de belement.
*Honu szemszöge*
*Este 11 óra*
Nem sikerült egyszer sem fent maradnom azon a hülye hintán. Inkább alszok és holnap újra próbálkozom.
- Honu.....Honu.......HONU!!!!!!!! - kiáltotta valaki a fülembe mire legurultam az ágyról.
- Mi van Remilia?- Gyere. MOST! - mondta majd kirángatott.
- Tudod annak ellenére, hogy vagy kb 120 centi elég erős vagy.
- Ne mondjad már. Repülni fogunk.
- Mi?! Hova?
- Valahova csak gyere.
Elindultunk repülve, de fogalmam sem volt az útról. Arról sem, hogy merre tartunk, vagy hogy miért? Nemsokára egy félig ismerős helyhez érkeztünk el. Mikor bementünk körbevettek minket. Igen. AZ angyalokhoz jöttünk.
- Remilia ugye tudod, hogy engem itt köröznek?!
- Miért?
- Mert örökös vagyok és mert az ikrem sötét angyal stb.
- Várj - mondta mire vörös lett a szeme - Mindenki takarodjon a gecibe. Világos vagy betűzzem el a csontjaitok nevében lévő betűkkel? Szívesen megteszem.
Erre mindenki eloszlott.
- Nem tudom mit féltél.
Elindultunk valamerre, de közben éreztem, hogy megbámulnak. Biztos azt, gondolják, hogy ez az a lány aki örökös és egy vámpírral haverkodik. Kicsit se látszik benne a sötétség. Tudom, hogy ilyeneket gondolnak, mivel mondták már nekem. Odaértünk egy terem felé amibe be is mentünk.
- Mit keresünk itt?
- Ha én nem tudom megtanítani neked, akkor a saját fajod között kell. Én is a saját fajommal tanultam.
- Azt mondtad, hogy egy angyallal voltál.
- Később kiderült, hogy az félig sötét angyal félig vámpír szóval mindegy - vakarta meg a fejét. - Nem furcsa, hogy ilyen van van olyan aki félig démon, félig vámpír. Az már furcsa, hogyha valaki félig angyal félig sötét angyal.
- Az már fura.
- Pillanat - mondta mire odament valakihez. Úgy 2 perc múlva visszajött - Mond el neki amit nálam nem értett meg.
- Figyelj Honu. Ahhoz, hogy meg tudj állni a hintán koncentrálnod kell és hinni, hogy megtudod csinálni. Képzeld magad úgy el, mintha csak állnál egy réten vagy egy rendes széles gerendán. Ahhoz, hogy ezt elképzeld, viszont ez kell - húzott elő egy fehér kendőt amivel be is kötözték a szememet.
- TI NORMÁLISAK VAGYTOK MEG AKARTOK ÖLNI?!
- Honu. Nyugalom, ez segít elképzelni koncentrálj és semmi baj nem lesz.
- Remiliának igaza van. Volt már ilyen gyakorlaton, csak nem őneki kellett megtanulni.
- Hanem kinek? - kérdeztem.
- Flandre. Kit hoztam volna még el ide? - kérdezte Remilia.
Nemsokára el is kezdtük. Zömmel már jobb volt, de a legszélén még nem tudok megállni. Miután végeztünk egyből hazamentünk. Én amint hazaértem ledőltem aludni, de éreztem, hogy a lábam fel van rendesen dagadva, mivel nagyon vékony volt a hintának a kis "drótja" amin állni kellett. Amint ledőltem, elnyomott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése