13.rész

Sziasztok!

Bocsi, hogy csak most hozom, csak nehéz írni úgy, hogy mindenhova el kell járnom és szinte sosem vagyok gépnél :/

A mai rész remélem elnyerte a tetszéseteket és a következő már BIZTOS, hogy szerdán jön :)

Remélem tetszik a rész :))

*Vörös hol napjáig 11 nap van hátra*

*Reggel 9 óra*

Éppen fogócskáztunk a kertben. Én(komolyan átvettem Remiliától ezt a szokást), Sin, Sofy, Jinx, Karina és Reimu, aki végig csak sétált közöttünk, senki sem akarta valamiért elkapni. Emiko ült egy széken és nézett minket. Reggel óta furcsa kicsit nekem. Csak ül keserű mosollyal és nem csinál mást. Néztem, majd odaült hozzá Remilia, napernyővel a kezében és valamit magyarázott. Kicsit elmosolyodtam, hogy per pillanat valaki van vele.

- Te vagy a fogó! - kiáltott rám Sin, mire észbekaptam, és futni kezdtem. Igen, érett felnőttek vagyunk. 

Mikor elkaptam Reimut aki még mindig békésen sétálgatott közöttünk, Emikora néztem. Remilia mondott neki valamit, majd keserű mosollyal kibuggyant egy könnycsepp a bánatos démon szeméből, és megrázta fejét. Nem vagyok mester, de annyit a szájáról le tudtam olvasni, hogy "Tudom.". Furcsa ez az egész dolog itt. Kiszálltam a játékból majd bementem és leültem. Sóhajtottam egyet.

- Mi a baja szerinted Emikonak? - kérdeztem Sakuyat.

- Nem tudom. Figyelj, Em ilyen, ha beszélnek a fejével helyrejön.

- De ez most másnak tűnik.

- Honu - ült le velem szemben majd megfogta a kezem - Nyugi. Minden helyrejön. Kicsit összevan kuszálódva a feje biztosan.

- Hogyhogy nem minden gondomat veled beszélem meg - csodálkoztam, mire rám mosolygott és fojtatta a takarítást.

*Remilia szemszöge*

- Emiko. Ne izéld magadat - mondtam majd leültem.

- Hm? Ne csinálok magammal semmit sem - rázta meg a fejét. Megforgattam a szemeimet és felemeltem a karját.

- Azért ne vagdosd magadat. 

- Honnan tudod?

- Vér. Érzem a szagát. Emiko. Semmiről nem tehetsz, maximum én. Oké. 5 éve volt. Lépj túl rajta. Az sem lehet igaz, hogy ami 17 éve volt hamarabb túl léptél rajta, ezen meg ennyit sasolsz.

- De a rokonom.

- Na és? Utáljátok egymást, szóba sem álltok egymással. EMIKO! NÉZZ IDE! Én Flandréval jobba vagyok, mint ti ketten, pedig csak rokonok vagytok. Ezt értsd meg. Mi ketten 500 éve utáljuk, illetve utáltuk egymást Yumi felbukkanásáig, míg ti csak 17 éve gyűlölitek egymást. Azért van különbség. Majdnem meghaltam többször is, mégis itt vagyok és élek. Nem vagytok egymással jóba, naés? MI van akkor összedől a világ? - kérdeztem mire megrázta a fejét, és egy könnycsepp csorgott végig az arcán.

- Tudom. Tudom, hogy idióta vagyok, de nem csak ennyi van. Van olyan dolog, amit te sem tudsz megérteni - mondta majd beszaladt.

- Istenem. Hány fejet kell helyretennem? 

- Mi a baja Emnek? - kérdezte Sin.

- Az, hogy nem tud a múlton túllépni. 

- Ez mostmár tényleg ijesztő. Te nem voltál ilyen 2 napja. Te sem voltál fényesen, ha úgy vesszük, olyan voltál, mint egy zombi.

- Inkább ne akard azt sértegetni, akinek 513 éve nem volt szülinapja! - mondtam.

- Ez meg mi? - kérdezte Karina majd felemelt a földről egy papírt.

- Add csak ide! - próbáltam elvenni tőle.

- Boldog 513.(csak hogy tudd) szülinapot! FS. Ezt ki írta?

- Senki akihez neked közöd lenne - mondtam majd visszavettem.

- Nemsokára vörös hold - említette meg Sofy.

- Megmég holnap is, meg vörös hold után 10 nappal is.

- Hogyhogy? - kérdezte Jinx.

- Elő meg utó vörös hold. Nem biztos, hogy lesz, ritkán van. Jut eszembe. Sofy, van már búvóhelyed, ahol leszel.

- Minek kell az? És neked miért nem kell?

- Mert én harcolok.

- Jah igen. Te harcolsz Flandre Scarlettel.

- FS. Flandre Scarlet - vigyorgott Reimu.

- Wow. Üzizgettek egymásnak esténként? - kérdezte Sin - Au ez fáj, Remilia ez fáj.

- Mi bajod van? - kérdezte Reimu.

- Összeroppan a testem. Au ez fáj.

- Összeroppan? Várjunk csak. Aha persze szállsz le azonnal! - fordultam a fák felé.

- Csövike! - köszönt Flandre még mindig ökölbe szorítva a kezét.

- Engedd el! - mondtam, mire kiengedte a kezét.

- Boldog szülcsit!

- Neked is boldog március 3-át utólag is!

- Emiko jobban van?

- Most őszintén válaszolj. Ezt csak te kérded vagy valaki más is?

- Csak én sajna - vont vállat.

- Szarul van. Nem képes felfogni az 5 évvel ezelőttieket.

- Szerintem nem amiatt van szarul. Hanem azért mert volt valamije ami másnak nem volt. Nah mindegy, nekem mennem kell. Szoktál edzeni vagy az én technikáimat sajátítanád el?

- Mindkettő. Csak nem sikerül.

- Nem is fog, mert tiltott technika más részt azt én találtam ki amit elég nehéz lesz még neked is megfejteni. Egybe viszont fogadni mernék. Spirális körben még nem edzettél. Pedig annál tudnál pár dolgot kitalálni.

- Te azzal szoktál?

- Jelenleg is azzal vagyok. Csak nézz le! - mondta mire lenéztem. Egy halvány mintát lehetett látni.

- Van kitartás azt látom. Nem is fáj?

- Csak két napja van, csak kicsit fáj.

- De nekem a hátam mögött lenne. Azt meg ki lehet szúrni.

- Este eddzél. Este úgyis erősebbek a vámpírok.

- Szerinted lesz holnap elő vörös hold?

- Foggalmam sincs.

- Mit csináljunk akkor?

- Ne találkozzunk, ha lesz. Nagy baj lenne belőle. Nah viszlát.

- Szevasz - köszöntem majd elment.

- Milyen spirális kör? - kérdezte Sofy.

- Egyes fajok képesek kifejleszteni spirális kört ami mindenkinél máshol helyezkedik el és más színű. Hát mögött, láb alatt, előttünk, mellettünk, mindenhol. Csak elég erősnek kell lennie hozzá egy fajnak, azon belül egy embernek, hogy kifejlessze. Nekem nincs, neked, Sofy nincs, innen szerintem csak neki és a húgának van - mutatott rám Reimu - Hogyhogy adott tanácsot Flandre? Nem élet halál harc lesz?

- De. Csak neki nem arra megy ki, hogy megöljön. Az csak nekem megy ki. Neki csak ez a vörös hold arra megy ki, hogy valóra váltsa az álmomat. 

- Mi az álmod?

- Hogy megküzdjek a húgommal vörös hold idején - mondtam karba tett kézzel, majd bementem.

Megálltam majd felnéztem.

- Honu tudom hová akarsz menni - szólaltam meg végül.

- Honnan tudod?

- Mert ismerlek. Minden dolgot helyre akarsz tenni. Viszont. Van amit neked is helyre kéne tenni magadban. 

- Nem fogok magammal semmit sem csinálni.

- Nem is kértem még. Emiko össze van zuhanva. Tudom, hogy hová mennél segítséget kérni, de ezúttal mindkét személyt kérdezd meg. 

- Szóval mehetek?

- Menj! - mondtam mire el is viharzott. Remélem Maot nem éri nagy csapásnak az, amit Flan fog mondani.

*Honu szemszöge*

Nemsokára megérkeztem Flandréékhoz.

- Flandre? Maomy?

- Igen? - kérdezte mögülem Flandre.

- Tudod, mi baja van Emikonak?

- Kezdjük az elején. Em örökbe fogadott gyerek. Megölték a szüleiket a démonűzők. Tudod, ki volt a gyámja?

- Nem.

- Az én démonűző kereszt szüleim - mondta Maomy - Igen. Nem vér szerint, de rokonok vagyunk valamilyen ágon. Én mikor megtudtam, hogy ki az unokatestvérem, 5 évesen elszöktem egy klánhoz. 7 évesen a klán tagjait megölték, azóta egyedül élek. 6 évig éltem eges egyedül, majd jött Flandre, aki magánál tartott.

- Wow. Az durva - lepődtem meg.

- Nem csak ennyi van - szólalt meg a vámpír, keresztbe tett karral - Emikonak volt valamije, ami másnak nem volt, így nem ő lehetett a legelnyomottabb. 

- Mit vettek el tőle?

- Sok mindent, de ma, valakinek adtatok szülinapot, akinek eddig nem volt.

- Remilia miatt van így?

- Túl sokat vett el tőle. Neki most így mondhatom, hogy mindene megvan, Eminek viszont sok minden hiányzik. Család, testvér, faj, és még sorolhatnám. Ráadásul, tuti, hogy nem köszöntöttétek fel április 14-én.

- Akkor volt a...

- Igen. Akkor volt a szülinapja amit mindenki elfelejtett.

- De mit csináljunk?

- Em robbanékony démonsága miatt, így ha úgy tesztek, mintha nem tudnátok, hogy baja van, ki fog mindent adni magából - szólta Maomy - Éltem vele 2 évet, mivel nekem is halottak voltak a szüleim 3 évesen, így a kereszt szüleimmel éltem. Ők voltak az orvosok Remiliánál.

- Értem. Hát kösztök, a segítséget.

- Mond meg Reminek, hogy lesz holnap.

- Mi lesz? - kérdeztem értetlenül.

- Ő fogja tudni, hogy mire értettem. Viszlát.

- Hello - köszöntem el majd hazafelé vettem az irányt.

*Délután 3 óra*

- Értitek? - kérdeztem, miután elmondtam mindenkinek a tervemet.

- Szóval. Húzzuk fel Emi agyát úgy, hogy lehet le is fog ütni, hogy helyreálljon benne a rend? - értelmezte újra(vagy hatodjára) Reimu.

- Igen.

- Téged fog megverni az fix - folytatta mire intettem, hogy fogja be a pofáját, mert jön a démon. - Gyerekek bárcsak nekem lenne szülinapom!

- Jah. Csináljunk még egy partyt, hiszen mondhatjuk, hogy ma van Remiliának az első szülcsije!

- Az elsőt bulit sem bírtam, de ez jobb lenne mert nem éjfél van. Csináljunk - szólt be Sofy és Jinx hevesen bólogatni kezdett.

- De mákja van már neki, hogy pont ma van! - mondtam.

- Elég. - szólt bele Emiko, mire ránéztünk - Elég legyen!

- Ugyan már! Mi bajod van?

- Mindenkinek van szülinapja. Tudomást sem vesztek rólam.

- Mert nem jössz ide hozzánk - szólt Sin.

- Azt mondtam elég legyen! - kiáltotta sárga szemekkel. Hmm. Ezek szerint előjött belőle a démon oldala - Elegem van, hogy ezt csináljátok! Itt vagytok minden szartól elalélva és basztok a fejemre! Örülnétek, hogy az van amitek van! Te meg most már a rohadt életbe is békülj ki a testvéreddel, mert én esküszöm, hogy nem tudom mit csinálok!

- Emiko. Te nekem nem tudsz ártani - mondtam.

- ELÉG!!!!!! - kiáltotta és meglendült felém a keze.

- Emiko Land álljon le azonnal! - mondta valaki valahonnan és megállt a felém repülő kéz.

- Nem tudok mozogni - nyögte ki Em.

Körbenéztünk de senkit sem láttunk. Mindenhonnan hangzottak a nem én voltam szövegek. Nemsokára a két Scarlet vörös/sárga szemekkel és Mao(!!!) jött elő valahonnan. Flandrénak az egyik keze maga mellett volt, a másik felénk fordítva és ökölbe volt szorítva. Remilia karba tett kézzel állt, Mao meg normálisan.

- Ti? Ráadásul te? - kérdezte Emiko, mikor feléjük fordította a kezét - Engedjetek el!

- Flan ne csinálj semmit!

- Nem is tennék tesó.

- Emiko. Lehet, hogy volt valamit 5 illetve 17 éve, de lépj rajtuk tovább - mondta Remilia.

- Te könnyen beszélsz! Te nem vesztettél el senkit sem, aki fontos volt a számodra! Téged sosem tiportak földbe. Minta életetek van!

- Ha az minta élet, hogy az egyik fél meg akarja ölni a másikat, akkor tényleg az van nekik - mondtam.

- Honu ebbe légy szíves ne szólj bele! - intett le a szabad kezével Flandre.

- Emiko. Még mindig nem vagyunk vér szerinti rokonok. Démonűzők között éltél, ebbe törődj bele - mondta Maomy.

- 5 éve haltak meg!

- Emiko most már lépj túl rajta. Meghaltak és? Én is tovább léptem bizonyos dolgokon. Ezerszer haltam meg majdnem, a vámpírtanács üldöz, 11 nap múlva vörös hold! Elég az önsanyargatásból és állj talpra! - oktatta az idősebbik vámpír.

- Te voltál ezt az egyet ne feledd! Te ölted meg őket ennyit azért jegyezz meg! - kiáltotta Emiko szinte sírva.

- Ebben igazat adok neki. Te ölted meg az én kereszt szüleimet, és az ő nevelő szüleit - mondta Mao.

- Igen én voltam. Megöltem őket nem tagadom mert nem is tudom.

- De én tovább léptem - mondta Mao.

- Igen. Emiko annyit viszont te ne feledj, hogy te állítottál meg a síró arcoddal. És megmondjam miért? Mert emlékeztettél valakire, aki fontos számomra. Egyszer sírt, azt is miattam. De viszont annyit se feledj el, hogy én edzettelek, hogy én nem öltelek meg, és hogy én voltam az, aki felemelt a padlóról. Engedd el! - mondta Flandrénak, mire leengedte a kezét és Emiko a földre rogyott sírva - Ezen pedig egyedül kell túllépned. 

- Értem - mondta sírva majd felment a szobájába.

- Köszi a segítséget Flan.

- Máskor is! - mondta majd elindult kifelé - Lesz holnap.

- Észrevettem már. A hold pislákol. Akkor két nap múlva talán látjuk egymást. Hello.

- Csövi - köszönt Flandre

- Viszlát - tette meg ugyanezt Mao majd elmentek.

A házban helyreállt a rend, Emet már láttuk mosolyogni is. Este ledőltünk aludni...

12.rész

Szervusztok! :)

Bocsánat a késésért, csak nem volt netem, és nem tudtam nyugodtan dolgozni sem, mert tesóméknak a haverjai itt voltak :/

Most sok minden jött közbe. 

1: Blogversenyre jelentkezni lehet nyugodtan.

2: 2. évad design kész van

3: 2. évad blog megszerkesztve :)

4: 2. évad szereplő lista le van írva(csak a nevek persze, nem akarom megmutatni, hogy mi változott :D)

5: 2. évad linkje----->http://animestory-bomds.blogspot.hu/

6: Itt az új rész :DD

*Vörös hold napjáig 12 nap van hátra*

- Ne menj be visítozva!!! - fogtam vissza Reimut.

- Nem érdekel!!!! - vágta ki magát a kezeim közül majd berontott - REMILIA!!!!!!!!!!!

- Állj meg egy kicsit - mondta majd a kezét felénk fordította és ökölbe szorította lassan - A fenébe! Ez sem megy. Talán tekintettel.........neeeeeeem ha a tekintetemmel tudnák ölni itt mindenki halott lenne.

- He? - kérdeztük.

- Semmi. Mi van?

- Egy. Ugye tudod, hogy csak két kezem van - mondta Reimu.

- Ezt eddig is tudtuk - mondtam.

- Így. Ezt a gecibe nem tudnám eljátszani. 

- Na és? Lehet, hogy a gyorsaság besegített, de meg tudod tanulni.

- Srácok - jött be Karina - Beszélnünk kell.

- Mi van Karina? - kérdeztem.

- Milyen nap van ma? - kérdezte.

- Kedd. Lehet, hogy hülye vagy, de erre emlékezhetnél - mondta vámpír társunk.

- Milyen nap van azon kívül?

- Meleg, kis széllel, úgy 30 fok lehet, kissé felhős éggel - mondta Reimu.

- Őszintén. Te mi akarsz lenni? Boszorkány vagy tudós vagy meteorológus? Egyszerre a 3 nem megy! - fakadtam ki.

- Láttad már az IQ szintem? Cirka 170-180 körül van - mondta a boszi.

- Erre most válaszolnék, de inkább örülj annak, hogy 170-180 körül van a tied - reagált Remilia.

- Neked hányas?

- Annyit elmondok, hogy neked van a 3. legjobb.

- Kinek van nagyobb? - kérdezte szomorúan.

- Nekem van a legnagyobb a húgomnak meg második.

- Flandrénak? - kérdeztem mire bólintott - Flandre Scarletnek?

- Igen.

- A Scarlet Sisters második tagjának?

- Igen.

- De Flandre hülye! - kiáltotta el magát Reimu mire hátrébb ugrottam kicsit.

- Lehet, hogy Flan nem Kray legokosabb embere, de az IQ felmérése az logikai teszt, mint tudjátok. Az viszont verhetetlen nála. Tökéletes logika, tökéletes tervrajzok. Ha ez nem lenne, nem tudott volna legyőzni és nem tudott volna behatolni - mondta mire összenéztünk Reimuval - A házba behatolni szép szóval betörni 5 éve, mielőtt rosszra gondolnátok.

- Jaaaaaaaaaaaaaaah! - csaptunk a fejünkhöz.

- Igen jah. Szóval. Ha nem is egy zseni, mert őrült és gyerekes és jó pár ilyen is marad, az IQ viszont nála jó magas lesz.

- Visszatérve ez nem ház hanem kastély amiben lakunk - mondta Reimu.

- Ki a brantot érdekel, Reimu? 

- Hahó még itt vagyok - intett Karina - Nem csak kedd van!

- Hanem milyen nap? - kérdeztem.

- Sinnek a szülinapja!

- Basszus! - kiáltottam fel.

- Bazdmeg - mondta Reimu.

- Én tudtam eddig is.

- MIÉRT NEM MONDTAD?! - kérdeztük Reimuval a vámpírtól.

- Talán mert ti vagytok jóban vele? 2 én nem ünneplek szülinapot. Évente számolom a koromat.

- Sosem volt bulid? - kérdeztük mire fejet rázott.

- De nem zavart. Nekem évente van egy bizonyos "Vörös hold" nevű bulim - mondta kissé keserű mosollyal - Nah hagyjatok edzeni!

Kimentünk le a nappaliba és folyamatosan a többiekkel beszéltünk. Sinnek ez a 19. szülinapja, így az átlagos korúak között ő a legidősebb. Lehet, hogy buliról volt szó, de én végig máson agyaltam. Sosem volt szülinapja. Szenvedett 13 évig és egyszer sem volt szülinap neki. És Flandrénak meg lehet rosszabb. Ő 503 évig szenvedett, azok közül 495 évről nem is tudott annyira. Szerencsétlen Scarletek.

- Mit szeret Sin? - kérdezte Sofy.

- Napfény. Azt imádja! - mondta Karina.

- Intézzek valamit? - kérdeztem.

- Mit?

- Ha szereti a napfényt, a felhők fölött, avagy a felhőkön át remek bulit lehetne csapni.

- Ez jó ötlet - állt fel Reimu - Sakuya te csinálj egy tortát, Karina, Sofy és Emiko menjenek el díszekért, Horu gondolom fel tudsz vinni minket, Jinx pedig csak álljon mellettem és üljön. Honu te pedig...

- Szívesen segítenék, de dolgom van - álltam fel.

- MI?! Pont Sin szülinapján dolgod van?

- Fontos. Halaszthatatlan - mondtam majd kimentem.

Elindultam közben gondolkoztam. Sosem volt szülinapjuk. Hogy élhették ezt meg? Pocsék érzés lehet. Mikor odaértem úti célom végére, bementem.

- Flandre itt vagy? - kérdeztem.

- Mi az Honu? - kérdezte mire megfordultam.

- Mit csináltál? - kérdeztem mire felmutatta a kezét ami tiszta vörös volt.

- Edzés. Mi az?

- Ugye tudod, hogy ma van Sin szülinapja.

- Tudom. A holnapi dátumról megjegyeztem.

- Miért mi lesz holnap? - kérdeztem.

- Csoki - jött oda Maomy - Mond csak Honu. Van piád?

- Mao nekem minden van csak piám nincs. De látod ott az a vödör abba az van.

- Oké - indult meg.

- El nem bírom képzelni neki hányas IQ-ja van. Mi lesz amúgy holnap?

- Remilia szülinapja - mondta - Nem tudtad?

- Ő sem tudja! De te honnan tudod?

- Memória. Emlékszem mindenre. Nekem március 3, míg neki május 31. Ma meg május 30-a van.

- Te ünnepelted?

- Persze. Ez alap.

- Ő nem szokta. Hányadik van neki?

- 513. Tudom, ő január 1-től számolja, mivel nem is tudja mikor van. De most már igen fogja tudni.

- Honnan veszed?

- Honu ismer........... Maomy menj fel a szobádba és ott vár egy póni - fordult felé.

- Pici póni - indult felfelé.

- Ez mit érez ilyenkor?

- Jó kérdés. Mindegy. Honu ismerlek tuti, hogy fogsz egy idióta bulit szervezni neki. 513. szülinapja. Amiről nem is tudott. Nah szervusz mindjárt szétver valamit.

- Hiszen az az ő szobája. Miért izgat?

- Az az én szobám - mondta - Annyit mondok. Vörös szem szülinapja van és egész nap vörös színű lesz a szeme szóval ne lepődjetek meg - felindult, én pedig hazafelé vettem az irányt.

Mikor hazaértem egyből az egyik felhőre mentem, ahol már nagyban zajlott az élet. Lufik, emberek mindenhol, tortamáz és egyéb cuccok.

*Este*

- Nem hiszem el, Honu!!!!!!! - fakadt ki Sofy - Mi a bánatnak kell még egy buli, pont éjfélkor, pont neki?!

- Mert szerencsétlennek sosem volt bulija. Megsajnáltam.

- Nekem mindegy. Még egy buli király! - mondta Sin. - Csak az a baj, hogy ez nem nekem szól. De ha holnap van a szülcsije akkor elfogadom.

- Hurrá.

- Honu honnan tudod, hogy egyáltalán holnap lesz neki? - kérdezte újra Sofy.

- Ismerek embereket. Nah gyerekek háromnegyed óra múlva éjfél és addigra készen kell lennünk! - tapsoltam.

Mindenki heves dolgozásba kezdett. A helyszín most is a felhők voltak, csak nem napfény, hanem holdfénynél. Vörös holdnak nyoma sincs, telefold van, így egész pöpec bulit lehetett itt csapni.

 

*Vörös hold napjáig 11 nap van hátra*

*Remilia szemszöge*

A szobámban tervezgettem új támadásokat. Kirstálylándzsa van, spirális kör van, kurva erős támadások vannak, mit lehetne behozni? Ki kell valamit használni. Ránéztem az órára. Éjfél van. Aludni kéne. Éppen mikor ezt kigondoltam, bejött Emiko.

- Emiko van kopogás is!

- Ne légy rám annyira dühös, hogy vörös a szemed.

- Nekem ezen a napon mindig ilyen - rántottam vállat.

- Értem. Nah gyere! - húzott el majd elkezdtünk valahová repülni. Sokáig nem mentünk, csak felszálltunk egy felhőre. Mikor odaértem kiugrottak a többiek valahonnan, hogy "Meglepetés! Boldog szülinapot!" Néztem egy ideig pislogtam párat majd reagáltam.

- Ezt ki, de.......hogy? - kérdeztem - Honu honnan tudtad, hogy ma van a szülinapom, mikor én sem tudtam?

- Honnan veszed, hogy én csináltam? - kérdezte, mire mindenki beordított egy "Ismerünk Honu"-t - Kezdjük itt Horu te nem ismersz. Oké én csináltam. És onnan, hogy valaki emlékszik még arra, mikor születtél.

Elgondolkoztam. Emiko nem, a többiek nem, Yumi biztos hogy nem... Ki tudhatja? Gondolkoztam majd beugrott. Ki más ha nem ő?

- Ki más is tudná? - kérdeztem félmosollyal.

- Ugye nem akarsz minket megölni, mert vörös a szemed. - jelentette ki Sakuya.

- Vörös szem szülinap - mondtam egyszerre Honuval. - Ezt is tudja?

- Mindent tud - mosolygott.

Egyszer kimentem a felhő szélére és gondolkoztam. Nem tudom, hány elfelejtett szülinap számomra, de ő mindig emlékezett rá. Még arra is, hogy vörös szem szülinap. Mikor lenéztem a felhő aljára, egy papírt láttam meg. Megnéztem. 

Remiliának.

Boldog 513.(csak hogy tudd) szülinapot!

FS

Elnéztem oldalra egy felhőre, ahol a húgomat láttam meg. FS. Hogy mit jelent? Flandre Scarlet. Intett egyet az ujjával, mire én is intettem neki. Elmosolyodtunk, majd elment és pedig visszamentem. 513. Szép szám.

11. rész

Sziasztok bogyókáim! :*

Mielőtt leordítanátok a fejemet, hogy miért nem hoztam új részt, közlöm azért, mert meg kellett csinálni a 2. évad szereplőlistáját, prológusát, az 1. részt, meg minden mást. 31 karakter lesz benne. Köztük a vámpírtanács egyik embere is. Sokat nem mondok, de 5 nevet említek meg az új évadból: Aya Preak, Crousander Mol, Nabuco Labtec, Dina Strong, Sakura Jan. 

Hát ebből sokra nem jutottatok, de ezt csak úgy megemlítettem. 

Ez a rész kicsit rövidebb lett, mert most gyakorlatilag az 1. évadnál, de elméletben a 2. évad közepén járok xD

Mindegy, itt a 11. rész :)

*Remilia szemszöe*

A szobámban ücsörögtem egy széken, délután fél egykor.

- Yumi. Mindig Yumi!!!!! - ütöttem az asztalra. Igen, nem álmodtam tegnap. Honu tényleg majdnem meghalt, Yumi meg tényleg megjelent. Eldobtatok, megöltetek. Nem tartotom közétek. Rohadjatok meg a mocskos földben. Ezek a mondatok hangzottak a fejemben. Horuval a dolgok rendezőttek mindenkivel, kivéve Honuval akit tegnap óta műtenek és kómában van. Mi Sofyval meg ki sem mozdulhatunk, mert vér szag van. Yumi! Ne menj el kérlek!

- Áááááááááá MEGŐRÜLÖK ITT!!!!!!! Oké, engem nem érdekel én kimegyek innen - mondtam majd kirontottam.

- Remilia kérlek menj vissza! - szólt Emiko.

- Pont Honu idióta sérülése érdekel a legkevésbe! Megőrülök ott fent és ameddig nem ölöm meg újra azt a bábelebaszott kurvát nem nyugszom!!!!!! Szóval hagyjatok békén és engedjetek el mert én itt ölök meg mindenkit a percben! - ordítottam vörös villogó szemekkel, és közben Sinék is elengedtek. 

Én kimentem és becsaptam az ajtót majd elindultam a halott húgom és Hatsune felé. Csak repültem idegességemben és közben éreztem, hogy egyre nagyobb a vágy, hogy most azonnal vért kell innom. Nő a vérszomjam a dühtől, érzem, hogy a gyereknek vérzik a lába, de nem érdekelt, csak mentem tovább. Mikor odaértem Hatsunéékhoz, leszálltam.

- Yumi Scarlet, azonnal tolja ide a képét mielőtt én keresem meg!!! - kiáltottam.

- Yumi Scarlet itt áll mögötted - mondtam mire megfordultam - Oh Remilia. Hülye idióta Remilia. Hát nem tanulsz? Nem tudsz megölni.

- Röhög a vakbelem! Furcsa, hogy pont nekem mondod ezt - repültem fel - , miközben én öltelek meg téged. Keserves áron. Éveket vesztettem el, hogy meg tudjalak ölni téged.

- Tudom.

- És amúgy. Mégis hogy merészelsz velem és Flandréval így beszélni?! Ha tehettem volna ott nyomban a földbe verem a fejedet, de nem tettem. Megmondjam miért? Mert nem akarom, hogy még jobban eluralkodjon rajtam és rajta a gyűlölet. A gyűlölet keserves. Szóval maradj csendben és - kezdtem.

- Elég legyen! - szólt valaki mire oldalra néztem. Flandre állt ott.

- Honnan tudod, hogy itt vagyok?

- Vérszomjad van. Gondoltam, hogy idejössz. Másodszor pedig - mondta majd Yumihoz ugrott és gyomron verte.

- Flandre ezt miért csináltad? - kérdezte öklendezve.

- Még kérded? Emlékszel miket mondtál? Rohadjunk meg? Eldobtalak? Ilyen egy testvér? Legalább örülnél, hogy valamennyire is kerestelek, de azután ne számíts semmire sem. Gyűlöllek. Megvetlek. Letagadlak. Te meg - fordult felém - ,ne avatkozz bele mindenbe. Ez az én ügyem.

- Az ÉN ügyem is, mivel nekem is a húgom épp úgy, mint te. De látom boldogulsz. Ezt nem akartam, hogy a gyűlölet még jobban eluralkodjon rajtad. Viszlát - mondtam majd hazarepültem.

*1 héttel később*

*13 nap vörös holdig*

*Horu szemszöge*

- Ez már ijesztő - mondta Reimu.

1 hét telt el a harc óta, de másnap valami történt. Valami Remiliával történt, mert teljesen úgy viselkedik, mint egy zombi. Nem szólal meg, alig eszik, és csak edz egész álló nap. Honu azóta még lábadozik, de legalább már szól hozzám.

- Igen. Nagyon is. Remilia. Valami baj van? - kérdeztem de rám se bagózott. Hirtelen felállt és elment - Ennek most komolyan mi baja van?

- 13 - mondta Sin.

- Mi 13?

- Ide van írva. 13, 13 nap.

- MI lesz 13 nap múlva? - kérdeztem.

- Kéne csillagpor - szólalt meg az ajtóból a félzombi.

- Van egy üveg a szobámban tele azzal - szóltam mire fel is ment.

- Ezt nem értem. Miért nem mond semmit? Leültünk enni, de közben ezen a dolgon agyaltunk.

*Honu szemszöge*

A szobámban pihentem majd kinéztem az ablakon. Lerepültem.

- Mit csinálsz Remilia?

- Dolgozok - mondta majd rám nézett.

- Tiszta vörös a szemed körül. 

- Beleesett a csillagpor a szemembe, amit Horutól kértem. Lehet valami allergiás reakció. És te? Hogy érzed magad?

- Jól. Most komolyan. Mi a baj?

- Egyszerre kell edzenem a 13 nap múlva végbemenő vörös holdra, valamint védeni Flandrét Yumitól.

- Flandrét? Yumitól? - kérdeztem hülye arccal.

- Nem azért amiért gondolod - mosolygott majd ökölbe szorította a kezét és vörösre váltott a szeme, ami már villogott is - Flandrét, ÉN akarom megölni!!!!!

- Remilia. A mindenségben ki áll hozzád a legközelebb? - jött oda Emiko és Sakuya. Remilia pislogott párat értetlenül, majd elröhögte magát és elment. - Hey! Ez komoly kérdés volt! Honu szerinted?

- Szerintem? Mindenhol?

- Aha.

- Így elgondolkodva a hallottakon, és azon a két perc beszélgetésen. A testvére - mondtam majd bementem.

- Jobban ismersz, mint hittem.

- Csak belegondoltam a hallottakba - vontam vállat.

- Hívj ide mindenkit 10 percen belül! - mondta mire bólintottam.

Most így elgondolkodva nem tudom mit csinálhatnak a többiek, ha több az idejük. Horu egy fán ült, Sakuya Emikoval veszekedett, Sinék egy mókust kergettek, hogy megsimogassák, Sofy Jinxel rajzolgatott. Hát, mi sem vagyunk egy normális banda. Mikor mindenki ptt volt, vártunk. Horura rá sem néztem.

- 13! - szólt Remilia mikor bejött - 13 nap múlva mindenki elmegy innen.

- Minek? - kérdezte mindenki.

- Had fejezzem be. 13 nap múlva vörös hold. Aki meg akar halni, maradhat. Ez Shalen életét meghatározó harc lesz a húgom aki él, és én köztem. Az 5 és az 500 évvel ezelőtti harcok között a legjelentősebb. Kérdés?

- Mi lesz, ha Flandre nyer? - kérdezte Emiko.

- Flan nem. Bocsánat. Flandre nem fog senkit sem megölni. Nem akar. Nem az a célja. Másik kérdés? - kérdezte - Ahogy látom nincs. Jah egy van. Sakuya, Emiko! Az előző kérdésetekre a válasz: mindent végiggondolva, jogosan Flandre áll hozzám a legközelebb.

- Remilia várj egy kicsit! - szóltam utána.

- Hm?- fordult vissza.

- Mi az a karodon? Eddig nem volt ott.

- Ez? - mutatta fel a karján lévő piros gyöngyös karkötőt. Bólintottam. Félmosolyra húzta a száját majd ökölbe szorítva a kezét, leengedte a karját - Ez az, amihezvégképp nincs semmi közötök.

*Flandre szemszöge*

- Flandre - szólt nekem Mao mire odafordultam.

- Igen?

- Helyzet jelentést hoztam.

- Mond! - fordultam a bejárat felé.

- Nagyon semmi sincs, Remilia dolgozik valamin, és bejelentette a vörös holdat. Viszont közölte, hogy te nem akarsz a többiek közül senkit sem bántani.

- Ez így igaz. Még valami? - kérdeztem miközben elindultam.

- Semmi más. Bárcsak nekem is lenne egy olyan karkötőm!

- Milyen karkötő?! - fordultam hirtelen felé.

- Semmi különös, csak egy piros gyöngyös karkötő.

Kissé elpirult arccal visszafordultam a bejárat felé, és megnéztem az én karkötőmet. Ugyan olyan, mint a másik, csak feketében. Még kiskorunkban csináltuk egymásnak. Én pirosra, míg ő feketére csinálta meg. Hogyhogy hordja? Még akkor sem hordta sokszor.

- Mióta van rajta? - kérdeztem majd felé fordultam.

- Úgy egy hete - vont vállat - És elvileg te állsz hozzá a legközelebb, de nem vagyok teljesen biztos bene.

Automatikusan az én karkötőmre pillantottam. Azóta hordja és hordom, amióta Yuminak bevertem egyet. Ezt eddig is tudtam, hogy jogosan állok hozzá a legközelebb, de erről sejtésem sem volt. Mondtam Maomynak, hogy elmentem. Ennyi. Most már nagyon várom a vörös holdat. A karkötő azt is jelenti, hogy felkészült lélekben arra, hogy megküzdjön velem. A lelkemben most csipetnyi öröm uralkodott végig. Most már tudunk normálisan is beszélni egymással. Persze, még folytatódik a háború, de legalább ezt elértük. Odaértem és fáról néztem, mit dolgozik. Négyszeressé válás. Mi más is lenne? Egy kicsit néztem majd megláttam a karkötőmet amit én csináltam neki és elmosolyodtam. Egy másik fára ugrottam, és nemsokára leugrottam, és az asztalhoz sétáltam. Annyira elmerült a munkában, hogy észre sem vett. Megnéztem a rajta lévő dolgokat majd fejet ráztam.

- Ezekből nem fog sikerülni és én nem mérgezem magam szerekkel, hogy sikerüljön négyfelé válnom - mondtam fejet rázva mire felnézett.

- Mit keresel itt?

- Szép a karkötőd ki csinálta? - kérdeztem félmosollyal.

- Neked is szép fekete.

- Annyit mondok, hogy technikával négyszereződöm meg, nem varázsitallal.

- Tudom, hülye ötlet - jött ki az asztaltól és elém lépett.

- Hát az is, főleg a sárkányszem. Nem is szeretem - mondtam grimaszolva, mire elnevettük magunkat - Én állok hozzád a legközelebb?

- Mindent végiggondolva, igen. Te ismersz a legjobban, te tudsz a legtöbbször idegösszeroppanásba vinni, megnevettetni. Belegondolva, tényleg minta testvérek voltunk. Kár, hogy ennek vége lett,

- Kár - hervadt le az arcomról a mosoly.

- Szia...sztok - köszönt Honu megtorpanva - Mit keresel itt?

- Nem bántalak. Tartsd csak fel a kezed, Remilia - mondtam és tudta mire gondolok. Feltartotta a karrkötős karját.

- Látod Honu, ezért állunk a legközelebb egymáshoz. Együtt szenvedtünk át éjjeleket összeverve, egymásnak csináltunk ékszereket, szeretjük egymást. Minta tesók voltunk - mondta és értettem amit kellett.

- Jelen idő majd múlt idő. Jól beszélsz - mondtam és leengedtem a karom. - 13. 13 nap múlva vörös hold, és 13 évesen volt az első csatánk.

- De több, mint 13 évet vesztettem és adtam át neked. 26 évet ha pontos akarok lenni - mondta de nem értettem - Egyszer rájössz milyen áldozatot hoztam érted, hogy Yumi meghaljon.

- Biztos. Nekem viszont mennem kell. Honu - biccentettem felé mire intett egyet - Remilia.

- Neked nem vagyok Remilia - mondta csukott szemmel félmosollyal.

- Viszlát Remi - mondtam félmosollyal.

- Szervusz Flan - viszonozta a gesztusomat, majd elrepültem.

*Remilia szemszöge*

Félmosollyal az arcomon, és csukott szemmel besétáltam a házba.

- Remilia ez mi volt? - kérdezte Honu sokadjára.

- Mondom. Az amihez semmi közötök.

- Mondjad már! 

- Miről van szó? - sétált oda Sin és bandája.

- A karkötő megtalálta alkotóját - vontam vállat.

- He? - kérdezték mind a hárman.

- Itt volt Flandre és már nyugodtan beszélnek és becézgetik egymást.

- Nah ne! - mondta Karina - Akkor vége a háborúnak?

- Ezt egy szóval sem mondtam! Várni kellett rám, de viszont most már nem kell.

- Az kemény - mondta Reimu, miközben egy dallamot dobolt az asztalon.

- Ez mi? - kérdezte Honu.

- Egy új dalon dolgozok. A zenészeknek ezt is kell.

- Ugyan már! Mi régen egy óra alatt megírtuk az egész kottát és szöveget! - mondtam - Mutassak egyet?

- Aha - bólogattak mire felmentünk a szobámba.

Már csak a megtalálása nehéz. Megírni könnyű, viszont megtalálni nehezebb. Csak kerestünk és kerestünk. Találtam egyet. Opposite World. Nem ismerős, így tovább kerestünk. Találtam egyet amit lejátszottam zongorán, majd odaadtam nekik.

- Nektek adom - mondtam.

- Komolyan?

- Igen. Induljatok ki ebből.

- Köszi. Egész jó - mondta Sin mire felvont szemöldökkel néztem rá - Mármint. Nagyon jó!

- Nah azért. Kifelé!

A délután többi részét egyedül töltöttem edzéssel foglalkozva. Este ledőltünk aludni.

10.rész Part7/7

Sziasztok!

Hát ide is elérkeztünk :)

Bocsi a késésért csak a felét tableten a másik felét meg gépen írtam és egész éjjel ezen voltam, hogy megírjam, egyszer tötöltem és újra írtam és ez lett a végleges változat :/

Zene a részhez, ha nem hozná be felül--------->KLIKK

Ez most hosszabb rész lett amit már az előzőnél is bejelentettem, ezért hoztam hamarabb amiből késés lett :))

Jó szórakozást :D

POCSÉK NAP! Ez fix. Minden volt ma harc, igazság, döbbenet, vér MINDEN! De kezdjük a legelején.

Reggel felkeltem azzal a tudattal, hogy ma van. Ma harcolok Horuval. Vettem egy mély lélegzetet, majd szaggatottam ki is fújtam. Átöltöztem, majd kifésültem a hajamat, és lesétáltam.

- Csodálkozom, hogy nem érkeznek nekem a "Hogy tehetted?" "Miért?" kérdések - mondta Remilia.

- Nem mondtam el - ráztam fejet mosolyogva.

- Értem. Ma akkor harcolsz. Hiszel már a győzelemben? - kérdezte, mire bólintottam. Nem voltam beszédes hangulatban. Harcolok és nyerek. Beletúrtam a hajamba és a konyhába mentem, ahol meglepetésemre a három boszi elém ugrott.

- Mi ez az egész? - kérdeztem - Nincs szülinapom.

- Tudjuk. De ma harcolsz életedben elsőnek önszántadból.

- De ismertek engem.

- Mindegy mindegy mindegy. Szóval arra gondoltunk, hogy átjöhetnél ma nálunk aludni..... - kezdte Sin de belé folytották a szót. 

- Ha nem fogsz vérezve egy ágyon feküdni félholtra verve - szólt be Reimu, mire vállba verték - Mi van? Csak az igazat mondom.

- És még készítettünk tortát. Amúgy ha Sakuya kérdezi Sofy rontotta el a sütőt. - suttogta Karina.

- Mit rontott el Sofy? - lépett be az említett személy.

- Semmit. És téged is várunk nálunk Honu vs. Horu harc után.

- Ez olyan csajos buli, ahol mindent kibeszélnek, és akaratlanul és hülyeségekről trécselnek és sírnak valaki után? Kösztök de inkább kihagyom - mondta fintorogva.

- Ne már! Megyünk - szólt bele Jinx.

- Ennyi erővel meghívhatnánk Sakuyat, Remiliát, Horut - töprengett Karina.

- NEM! - kiáltottuk egyszerre.

- Ajj már. Miért? - kérdezte.

- Sakuya kizárásos alapon rákérdezne, hogy ki rontotta el a sütőt  és ránk, vagy Jinxre gondolna elsőnek - mondta Sin.

- Horu meg alapból nem az a társas lény - mondta Sofy.

- Remilia meg tudjátok alapból nem jönne. - mondtam.

- Remélem az tudjátok, hogy vámpírhallásom, vámpírszaglásom és vámpírgyorsaságom van - lépett gyorsan elém Remilia...SZÓ SZERINT. Majdnem lefejeltem.....illetve fejeltem volna, ha van olyan magas - És alapból. Nagyobb bajom is van, mint egy ilyen idétlen, gyerekes lánybulin is ott legyek, ahol azon agyalnak, hogy hogy javítsák meg a sütőt.

- Tudod? - kérdezte Sin.

- Reimu léccí elmondod?

- Vámpírhallás. Háromszor jobban hallanak, mint a kutyák. - mondta Reimu mire elismerően bólintott a mellettem álló személy - Remilia az egyik legokosabb, egyik? a legokosabb lányt kérted meg magyarázni. Bővebben is kifejthettem volna.

- Inkább ne. Em jönne? - kérdezte Sin.

- Ezt én mondom, hogy nem. - mondta Remilia.

- Akkor. Honu, Karina, Sin, Jinx, Sofy és én - mondta Reimu - A harc után egy órával nálunk.

- Nektek még lakásotok is van? - kérdezte Sofy mire bólintottak vigyorogva - Nem égettétek le?

- Nem.

- Srácok nem tudjátok ki rontotta el a sütőt? - kérdezte a konyhába belépve Sakuya, aki mit sem sejt.

- Nem - válaszoltuk.

- Jinx?

- Dehogy. Hülye vagyok de annyira nem.

- Sin? - kérdezte már gyanakvóan.

- Most mér'? Miért mindig ránk gyanakodtok?

- Csak megérzés. Reimu tudod ki volt?

- Sakuya, Sakuya, Sakuya. Ismersz. Okos és szerény vagyok. Ha tudnám már rég elmondtam volna.

- Nem lehet, hogy Emiko volt? - kérdeztem.

- Em még a sütő közelébe sem léphet amíg ilyen az állapota - mondta Remilia.

- Milyen?

- Szar. - mondta majd felment a szobájába.

- Mindegy én mentem. 1 óra múlva csata - köszöntem el majd kimentem, de megtorpantam - Öhmmmmmmm..........Skacok. Gyertek már egy kicsit.

- Mi az Honu? - kérdezte Sofy majd meglátta Flandrét és Maomyt.

- Mit keresnek itt ezek? - kérdezte Sin.

- Ezeknek van hallása. Ránk is tartozik a harc és Honunak szurkolunk. - mondta Flandre teljesen nyugodtan.

- Nem kell nekem szobatársnak Horu - panaszkodott Maomy.

- Mit kerestek itt? - kérdezte Remilia és Emiko egyszerre.

- Csata van, csak hamarabb jöttünk, Remi - mondta gúnyos mosollyal Flandre.

- Lia. Remilia. Elvesztetted 500 éve azt a jogot, hogy így hívj, Flan.

- Dre. Te is 500 éve elvesztetted azt a jogot, hogy engem így hívj, de te akkor, amikor Yumit megölted.

- Jahj most jön az a maszlag, hogy pocsék testvér vagyok? Hát hidd el te is az vagy. Másodszor. Nem kell a házamban lennetek takarodjatok, legalább ki a udvarra - mondta mire idegesen felment. Em addig szúrós szemekkel méregette Maot.

- Mizu Em? 5 éve? - kérdezte gúnyos mosollyal Maomy, nekünk meg fogalmunk sem volt arról miről van szó.

- Hagyj békén és igen.

- Hál' a jó istennek, hogy az lett ami lett.

- Maomy! Hagyd! - szólt rá Flandre - Kimegyünk addig egy fa alá.

- Csak szerintem változtak meg? - kérdezte Sakuya.

- Flandre változik. Bennfentes információm van, amitől szerintem igencsak változik.

- Mi?

- Tudom, mi volt Yumival.

- MOND EL!!!!!!!!! - kiáltotta Sin mire fejet ráztam.

- Szomorú sztori ne legyetek rá kíváncsiak.

- Oké, hogy te már mindent tudsz, de mi a bábelebaszott kurva élet van Emivel? - kérdezte Jinx. Szerencsétlen, semmiről sem tud.

- Emikonak 5 éve meghaltak a szülei. Tán 3 napja volt a haláluk évfordulója. - mondta Flandre.

- Te mindenütt itt vagy? - kérdezte Sakuya, mire lazán vállat vont.

- Pont, mikor te megtámadtad őket? - kérdeztem mire bólintott - Te ölted meg a szüleit?

- Na na na na naaaaaaa. Erről szó sem eshet. Este történt itt akkor valami. Én akkor már nem tartózkodtam itt, és Mao hozta a jelentésben, hogy mindenki halott, kivéve Emiko.

- Honnan tudtad, hogy mészárlás volt? - kérdezte Karina.

- Telepátia? - kérdeztem

- Igen. Remiliának vérszomja volt, nekem is. Én csak annyit tudok, hogy megölték őket, de nem Remilia volt.

- Hanem ki?

- Fogalmam sincs. De mindenkinek kiszívták a vérét, nem lehetett volna őket megmenteni. Viszont Em szülei itt az orvosok voltak, azért nem lehetett őket megmenteni, mikor őket szerintem a falhoz csapták vagy ilyesmi. Emiko azóta magát okolja a történések miatt.

- Miért? - kérdezte hülyén Karina.

- Nem áll jogomban elmondani semmit ez ügy kapcsán. Nem az én dolgom.

- De Yumiról nekem mégis meséltél.

- Mert Yumi a húgom. Remilia ölte meg ezt mind tudjátok. Dehogy miért és miképp csak Honu, a nővérem és én tudom. Se Mao, se Emiko nem tudja, mert nem rájuk tartozik. Mivel a családomhoz jön az ügy, így rám is tartozik. Visszatérve. Fogalmatok sincs róla, - kezdte de közben oldalasan fordult és mosolygott egyet - hogy mit meg nem akadályoz a gyermeki sírás hatalma.

- Ez miről beszél? - kérdeztük egyszerre mikor kiment.

- Megyünk - mondta Remilia.

- Ezek a Scarletek mindenütt itt vannak - mondtam mire elindultam.

Út közben Sin, Karina, Reimu és én mentünk elől, mögöttünk jött Sofy, Jinx és Sakuya, harmadiknak Remilia és Flandre. Viszonylag elfértek egymás mellett, de a szemük minden egyes pisszenésre jobban világított és vöröslött/sárgult be. Emikonak és Maomynak kellett volna utolsónak menni, de ők mivel nem fértek el egymás mellett mindig a mellettük álló személynek a vérét szívták. Mi néha heten hátrafordultunk és majdnem elröhögtük magunkat. Mikor hátrafordultunk éppen az erő elszívó vackot tette fel Remilia Flandréra és magára.

- Hogyhogy nem mondtad el mi történt 5 éve, mikor mindent pontosan tudsz? Ugyancsak nem Mao jött ide hanem te még egyszer.

- Örülj, hogy nem mondtam! Amúgy is. Nem rám tartozik az ügy.

- Inkább te örülj annak, hogy nem mondtam el mit csináltál 500 éve! - állt meg Remilia és heves vitába kezdtek.

- Megvan áldva ez az ötös szám. 5 év, 500 év mindenütt ott van - súgta nekünk Jinx.

- Nem én voltam hanem te!

- De én nem Yumiról beszélek! Oké megöltem nagy ügy! De te sokkal rosszabbat tettél a családdal.

- Nah ez az amiben nekem nem hiszel! Nem csak én voltam. TE SEGÍTETTÉL!!!!!!!!!!!!!

- Ilyen hülyeséget azért ne mondj, kérlek - tette a kezeit karba az idősebb testvér.

- Azért voltam ott elsőnek, mert az volt az első vörös holdam neked köszönhetően, mert úgy védtél, mint egy kiskutyát.

- Az Ő vérüket éreztem RAJTAD! Te ölted meg őket!

- Én rajtad is éreztem nem is keveset.

- Persze. Közben meg megnyúztam egy nyulat és megettem. - mondta cinikusan.

- Lehet, hogy te magadon nem éreztél semmit, én viszont mindenre emlékszem! TUDOM, HOGY TE IS OTT VOLTÁL, MIKOR MEGÖLTÜK A SZÜLEINKET!!!!!! - kiáltotta Flandre én meg a számhoz kaptam a kezemet. WOW! Csupa nagy betűvel.

- Ne hazudjál ilyen hatalmasat. Ötülj, hogy még élsz. Mindegy itt vagyunk - mondta Remilia és mindenkire rátett egy ilyen erő elvonó bigyuszt, kivéve rám és Horura. Apropó Horu. Ő már jó ideje itt lehet.

- Horu. Mióta vagy itt? - kérdeztem.

- 10 perce. Adok neked is 10 percet melegíts be - mondta gúnyos mosollyal majd észrevette Flandrét - Flandre kisasszony.

- Erre rászokok már én is. Oké ezen a seggfejen, - mutatott Remilia a húgára - Emikon és Honun kívül csak kisasszonynak lehet hívni - mondta cinikusan.

- Álmodik a nyomornegyed - mondta Em. Úgy tűnik, még be van rágva.

Rátették az elvonó karperecet a többiekre, míg melegítettem. Felrepült mindenki, majd elkezdődött a csata.

Külső erő nem volt nálam, de szerintem nála igencsak sok. Folyamatos ütésekkel bombáztuk meg egymást. Egyszer valami ki kelléket vett elő, amit rám dobott majd meggyulladt. Tipikus Horu taktika. Fel voltam rá készülve, és a hátára tettem egy bombát amit viszont elég csúnyán bekapott. Mikor hátrarúgott szaltóztam egyet, és egy vékony ágon álltam meg egy lábon. Tilos volt mozognia, mert akkor eltörik. A többiekre pillantva láttam, hogy Remilia félmosolyra húzza a száját. HÁT PERSZE. A hinta. Mégis szükség volt rá. Felugrottam és nem zuhantam le. Hátrább ugrottunk, és egymásra lőttük a lézersugárt, vagy micsodát. Nekem színes volt, míg Horunak vörös. Tovább folytattuk a harcot.

Mikor már az utolsó csapást mértem volna Horura, valami megszúrt és lezuhantam.

*Remilia szemszöge*

Mikor láttam mi történt, azonnal Sofy és Flandre felé néztem. Szemük vérben úszott. Gyorsan kimondtam a jelszót, és azonnal lekkattantak a karperecek. 3 vámpírt kellett visszafognunk. Flandrét, Sofytnés engem. A szemem vörösre váltott és már én is lassan ölni készültem, de Honura pillantottam. Elöntöttek az 500 éve történt emlékek. Sofyt Jinx, Maot Emiko fogta vissza, hogy ne tudjon a többiekben ártani. Sakuya Horut próbálta visszaverni, de neki nem ment. Így cserélt a boszikkal és ők foglalkoztak Horuval, míg ő hazavitte Honut. Tényleg ott vannak, bármi rossz is történne bárkivel és bárhol. Flandréra senki sem figyelt. A szüleinket nem lehetett megmenti, de Honu nem fog meghalni. Mikor a húgom támadni akart gyorsan elé ugrottam és lefogtam. Eléggé meg lepődött cselekvésemen, amit én egy határozott önelégült mosollyal díjaztam.

- Miért? - kérdezte suttogva.

- Mert őt még meg lehet menteni.

- Remélem tudod, hogy fejlődtem.

- Várom - mondtam mire gonoszul nevetett és meg négyszerezte magát.

- Anata akai, anata amai.

Tudtam mit jelent. Nekikugrottam  és folyamatosan ment a harc köztünk. Flandre, én és a másik három Flandre klón.

- ELÉG LEGYEN!!! - kiáltotta valaki. A hang hallatán összenéztünk majd le. Csak egy embernek lehet ilyen hangja.

- Yumi?!!! - kérdeztük egyeszerre. Én lehidalva, Flan pedig boldogan.

- Hogyan világít a szemed? - kérdeztem.

- Remilia. Attól, hogy szellem vagyok, vámpír maradtam. Egész jó dolog a vörös hold.

- Menj innen! - mondtam.

- Yumi. Nem hiszem el, hogy itt vagy.

- Hatsunenél laktam - vont vállat.

- Annyi mindent kell megbeszélnünk. Hogy vagy? - kérdezte és oda akart menni, de Yumi az erejével visszafogta.

- Nem kelletek. Eldobtatok, megöltetek. Csak azért jöttem mert idegesít, hogy állandóan itt vagytok, itt szívjátok egymás vérét ahelyett, hogy csinálnátok valami értelmeset is - mondta semleges hangnemben.

- Yumi. Mi lett veled? - kérdezte Flandre és én is kérdőn tekintettem a húgom felé.

- Megváltoztam. Meghaltam. Megöltetek. Tervet szőttetek, hogy meghaljak ami sikerült is. Gratulálok!

- Yumi én nem is csináltam semmit sem!

- Ebben Flandre igazat mond. Én öltelek meg téged ő semmiről sem tudott.

- Még a vörös hold létezéséről sem tudtam! 

- Nem érdekel! Anyuék halálában viszont te benne voltál.

- Állj le Yumi! Neked soha nem kellett szenvedned. Nem vertek nem tettek veled semmit, mert féltek tőled! Nézz meg engem! Velünk szörnyű dolgokat tettek mégis itt vagyok a saját városomban az egyik legerősebb vámpírként. Yumi. Le vagy maradva, én vagyok a Vámpír hölgy. Hol élsz te?

- Mondanám, hogy a síromban, de az sem volt nekem.

- Yumi! Nem lökhetsz el magadtól! A testvérem vagy, a húgom! - mondta Flandre.

- Ahogy ti is ketten tesók vagytok mégis ellökitek egymást magatoktól.

- Az hosszabb történet - mondtam miközben álltam a tekintetét.

- Yumi ne tedd ezt velem! 5 éve a szellemedet keresem!

- Hogyhogy csak 5 éve? Tudtommal 508 éves vagy. Eszedbe sem jutottam?

- 495 évig egy szaros vulkánban rohadt - mondtam - Az én kezem alatt került oda.

- Ha annyira megvagytok változva és annyira igazságrohamotok van, miért akartátok megölni azt a lányt akit elvittek?

- Mert vérzett.

- Ha szeretném a vért biztos megkóstoltam volna, csak mivel szellem vagyok nem is eszek.

- Yumi. Ne menj el kérlek - mondta Flandre és már láttam, hogy a sírás tájékán van. Egyszer láttalak sírni. A másodikat pont Yumi hozza ki belőled? 

- De elmegyek. Nem tartozom közétek - mondta - Rohadjatok meg a mocskos földben.

Elment, de a kijelentésén még én is meglepődtem. Flandre visszafordult lehajtott fejjel. Mikor felnézett hirtelen elém jött és majdnem a karmait a szemembe furta, de valaki megfogta a karját.

- Horu? - kérdeztem.

- Ha ezt nem tetted volna nem lennénk itt - mondta Flan és éreztem, hogy nekem mondja.

- Még mindig sajnálom. De láthatod. Már vörös holdat látott. Milyen lett volna ha él még?

- Jogos - szólalt meg Horu is, mikor elengedte a karját.

- Maomy! Megyünk - kiáltotta és elindultak, de egyszer visszanézett - Viszlát, Vámpír hölgy.

- Viszlát, Flandre kisasszony.

Hazamentünk, és én becsukóztam a szobámba, nehogy vérszomjam legyen és olyat tegyek, amit még megbánnák...