Sziasztok!
Mivel elértünk ide is(nagy nehezen) úgy döntöttem, hogy a holnapi részt hosszabbra írom meg, mert ugyebár 7/7 lesz, és sokan tudják, hogy mi lesz ott :)
Várom a komikat, feliratkozókat, pipákat és elérhetővé tettem a névtelen hozzászólásokat :))
*Remilia szemszöge*
Az étkezőasztalnál ültem gondolkodva. Egész végig a fejemben a tegnapi mondatok hangzottak. Ő ártatlan volt. Nem én voltam, hanem TE Remilia! Megölte az ő meg az én húgomat! ŐT akarta már 5 évesen beválasztani tagnak, nem TÉGED! Yuminak nem kellett volna meghalnia. Nem Yuminak kellett volna megfizetnie. Félt. Rettegett. Tőlem is nem egymást vettél már el, mert nem tudtál uralkodni magadon. Remi igaza van ez ügyben Flannak.
- Tényleg Reminek hívott Hatsumi. Istenem de rég hívtak már így! Utoljára úgy 500 éve - nyújtózkodtam.
- Megyünk edzeni? - kérdezte a lépcsőn lejövő Honu.
- Honu egy dolgot nem tudsz azt eltudom magyarázni, de megértetni nem tudom veled.
- Mit?
- Higgy. Higgy magadban. Ennyi amúgy az egész. A többire nagyon nem is volt szükség, főleg nem a hintásra - kuncogtam.
- Te ezt komolyan mondod, hogy felesleges törtem el kis híján a lábamat?
- Bocsi.
- Amúgy - ült le elém és már éreztem, hogy mit akar kérdezni.
- Nem mondom el - válaszoltam előre.
- Azt sem tudod mit akartam kérdezni.
- Nah mit?
- Yumiról nem tudsz mondani valamit?
- Először is - álltam fel majd kinyitottam az ajtót amin Karináék estek be - Nem akartok ti mondani valamit?
- Elszeretnénk menni.......... - nézett Sin Karinára.
- Aaaaaaaaaaaaaaaa.......... - nézett Karina Reimura.
- A Mágus-tóhoz fürdeni. Ideadod a raktár kulcsát?
- Minek az?
- Ott vannak a strand holmik. Tudom, hogy te nem jársz, de más azért járhat - mondta.
- Tessék - dobtam be a kezükbe de ők még mindig a földön ültek - Tűnés! Honu te is mehetsz mert nem beszélek Yumiról. Yumi ebben a házban tilos téma.
- Rendben. De ne hogy azt hidd, hogy nincs merszem Flandréhoz ez ügyben elmenni. - mondta mire a képébe röhögtem és felmentem a szobába.
*Honu szemszöge*
- Nah sziasztok lányok. Mentem Flandréhoz.
- Komolyan gondoltad? - kérdeztek engem mire bólintottam - Had menjünk már!
- Nem ezt egyedül intézem.
- Ajj már had menjek már legalább én lécciiiiiiiiii - kérlelt Sin mire ismét a fejemet ráztam és elindultam.
Odaértem.
- Flandre! Maomy! Valaki! - kiáltottam mire Flandre kijött az egyik szobából.
- Csoki - köszönt Mao.
- Ennek mi baja van? - kérdeztem.
- Reggel óta ilyen. EMO tudod nincs értelme annak amit csinál. Minek jöttél? Csak nem a nővérem küldött? - kérdezte gúnyos mosollyal.
- Nem egyedül jöttel saját akarattal, hátha mondasz valamit Yumiról.
- Mao kifelé!
- Micsoda?
- TŰNÉS! - kiáltotta sárga szemekkel - Szóval Yumi. Mit szeretnél tudni róla?
- Azt, hogy miért is utálja Remilia őt, meg nagyjából mindent.
- Oké. Yumi. Yumi Scarlet a Scarlet Sisters 3. tagja. Közben az egyik legerősebb, legkedvesebb, mégis legfélősebb vámpír a történelemben. Ugyebár a kor sorrend úgy van, hogy Remilia, én és Yumi. Olyan haja volt mint neked. Sárga szeme volt ami napvörösre váltott. A vámpírokat a szemük színe határozza meg. Nah mivel a napvörös a legerősebb, mivel a sárga és a vörös keverékéből született az olyan szem, innen Yumi már maga szinte ölni tudott a tekintetével. Mint én anno 5 éve. Bejöttem emlékek egy gondoltat és bumm. Mindenki a padlón. Kisebb volt, mint mi. Fehér ruhában járkált mindig, rózsaszín masnival a hátulján, és hasonló színű cipőt hordott. Az egyetlen cipő viselő a családban, aki vámpír persze.
- Hogy érted, hogy aki vámpír?
- Honu még ennyit sem tudsz? Nekünk ember szüleink voltak. Az jó kérdés, hogy hogyan lettünk vámpírok, elvileg a vámpírtanács szerint genetikai hiba, illetve lehet a családban volt egy vámpír.
- Oké ki az aa vámpírtanács?
- A világ legerősebb vámpírjainak összessége. Habár a nővérem és én levernénk együtt az egészet, szóval már gyengébbek. Te meg Remilia meg a 3 vezetőt is szóval...
- Értem.
- Visszatérve Yumira - ült le a székbe - Vannak bennem kérdőjelek e kapcsán. NAGY kérdőjelek. De nem csak vele- Ugyebár a vámpírok olyanok, hogy a legfontosabb dolgokra emlékeznek az életükben ami alól én kivételnek számítok, mert én minden dologra emlékszem. Csecsemőkoromtól a mai percig. Ezért érzem meg, ha hazudnak nekem. Remilia mikor megszülettem egy ideig teljesen örült, hogy van egy testvére. És egyszer. Egy éjjel láttam, hogy valaki kimászik az ablakomon. Mikor visszajött véres volt a szája és végig gonoszul mosoly ült az arcán. Attól a naptól megváltozott. Úgymond mini felnőtt lett. Nem foglalkozott velem annyit, de attól jóban voltunk. Védett és féltett a vörös hold látványától. 1 éves sem voltam de tudtam, hogy ő már 3 évesen meglátta a vörös holdat. Azt hitte, hogy ez a két év, csak átmenet volt, mivel 4 évesen nem látta, de 5 évesen meglátta nemsokkal azután, hogy megszülettem. Szóval ezért védett engem. Mikor 3 éves voltam, ő pedig 8 megszületett Yumi. Akkor láttam akkori életemben utoljára mosolyogni. Mikor szóltak, hogy bemehetünk, berontottunk és mikor meglátta egyből lehervadt a vigyor az arcáról. A vámpírok a köztudomás szerint nem születnek szárnnyal, de. Yumi ezt megcáfolta. Olyan szárnnyal született mint a nővérem csak, kristályok voltak rajta.
- Mint a tied és a Remiliáé összevetve.
- Pon-to-san. Nekem akkor szárnyam nem volt mivel a vulkánban jött ki 5 éve.
- 5 éve? - akadtam ki.
- Csak akkor 503 évesen kristályszárnyam lett. Yuminak olyan volt félig a szárnya, mint az enyém, félig, mint a nővéremé. Vámpírokkal ellentétben, nem hatott rá sem a víz, sem a napfénye. Teljesen ellenállt mindenkinek. Nálad nekem hányas az erőm?
- Öhmmmm - lepődtem meg a kérdés hallatán - 470%. Remiliának meg 570%.
- Hát. Akkor Yuminak számítások alapján nálad úgy 1000% lenne.
- 1000?!
- Mondtam. Yumi erősebb volt akkor, most és mindörökre, mint Remilia. Azon csodálkozom, hogy Remi hogy tudta legyőzni.
- Remi? - kérdeztem nevetve mire bólintott.
- Jah. Úgy hívtuk egymást, hogy Remi, meg Flan. Behaltunk a röhögéstől. Nah mindegy visszatérve. Yumi félt mindenkitől. Engem és Remiliát verték és kínozták míg őt nem. Azért mert ők viszont jobban féltek tőle. Egyik éjjel mikor már 8 voltam, Remi 13, Yumi pedig 5, hangokat hallottam. Kimentem az udvarra és láttam, hogy Remilia öldökli őt. Felszóltam, erre Yumi idenézett Remilia meg kristálylándzsát szúrt belé. Yumi meghalt. Innentől kezdve, nem beszéltünk. Vörös hold, innen meg már tudod a történetet. Azóta keresek egy olyan embert, mint Yumi, illetve a szellemét, ha megszánták valamennyire.
- Ez szomorú.
- Az - bólintott majd felállt - Cseppnyire se hidd, hogy benned látom valamennyire is Yumi árnyékát. Semennyire sem hasonlítasz rá. Ő nem hitt, te pedig hiszel. Hiszel abban, hogy letudod győzni Horut, amit támogatok.
- Már csak azt kéne tudnom Horu miért változott meg. Mikor idejöttünk jóban voltunk. Egyszer elment valahová és mikor visszajött, nem is beszélt hozzám.
- Hozzám jött. Meghatotta a gonoszság, s ezért akar legyőzni. És én ezért fogok elmenni és neked szurkolni, mert nem akarom, hogy idejöjjön. Jól megvagyok én, és Maomy. Nem kell más. Távozz kérlek.
- Megyek - mondtam de megtorpantam - Köszi, hogy elmondtad mindezt.
Biccenett mire hazaindultam. Mikor hazaértem megláttam Remiliát amint a lépcsőn jön lefelé.
*Remilia szemszöge*
Elmentek a lányok én pedig unatkoztam. Felmentem a szobámba és zongoráztam. Igen. Én és Flandre és a kinemmondottszemély tud zongorázni. Mikor lementem csak Sinéket találtam.
- Honu?
- Elment Flandréhoz.
- HOGY MI?!
- Kíváncsi arra, hogy mi történt.
- Ez hülye - kapkodtam a kezem a minden merre - HOGY HAGYHATTÁTOK, HOGY ELMENJEN??!!!!!!!!
- Mi is mentünk volna de nem engedte. - vont vállat Karina.
- A szobátokba. MOST!
*1 órával később*
Lementem a lépcsőn, és láttam, hogy most jött meg Honu. Vettem egy mély levegőt majd tovább sétáltam.
- Remilia. Mi az, hogy megölted? Mi az, hogy hozzám mérve 1000% az ereje? Mi van?
- Tudsz mindent? - kérdeztem higgadtan.
- Igen. Elég sokat. Azt, hogy hogy nézett ki, hogy kristály és vámpír szárnya volt egyszerre, hogy kristálylándzsával ölted meg, mindent!
- Rendben. És?
- ÉS?! Remi azt nem is tudod Flan mindenre emlékszik?
- Hogy kicsoda? - nevettem el magamat - Ezt tisztázzuk, hogy engem Reminek csak Flandre, őt meg Flannak csak én hívhatom. Ez akkor is úgy volt, nem is változik. És tudom, hogy emlékszik arra is, hogy ÉN másztam ki az ablakon és hogy ÉN mosolyogtam gonoszul véres szájjal. Na és?! Vámpír vagyok 3 évesen vörös holdat láttam. Elég trauma ért engem békén lehet hagyni. A saját dalát nem mutatta meg? Miket emlegetett benne? Habár nem is értenéd mivel démonnyelven írta.
- Rendben nem izgat. És mi az, hogy 2 napja volt 5 kerek éve, és hogy sok mindent vettél el Emitől?
- 2 napja volt annak az évfordulója, hogy Flandre megtámadott minket. Az meg, hogy mit vettem el tőle csak ránk tartozik. Az a lényeg, hogy tényleg sokat vettem el tőle.
Felmentem a szobámba idegesen és telt a napom VISZONYLAG rend szerint.
Hát 1 napos késéssel jött. DE. Holnap extra epizód :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése