Sziasztok!
Bocsi, hogy csak most hozom, csak nehéz írni úgy, hogy mindenhova el kell járnom és szinte sosem vagyok gépnél :/
A mai rész remélem elnyerte a tetszéseteket és a következő már BIZTOS, hogy szerdán jön :)
Remélem tetszik a rész :))
*Vörös hol napjáig 11 nap van hátra*
*Reggel 9 óra*
Éppen fogócskáztunk a kertben. Én(komolyan átvettem Remiliától ezt a szokást), Sin, Sofy, Jinx, Karina és Reimu, aki végig csak sétált közöttünk, senki sem akarta valamiért elkapni. Emiko ült egy széken és nézett minket. Reggel óta furcsa kicsit nekem. Csak ül keserű mosollyal és nem csinál mást. Néztem, majd odaült hozzá Remilia, napernyővel a kezében és valamit magyarázott. Kicsit elmosolyodtam, hogy per pillanat valaki van vele.
- Te vagy a fogó! - kiáltott rám Sin, mire észbekaptam, és futni kezdtem. Igen, érett felnőttek vagyunk.
Mikor elkaptam Reimut aki még mindig békésen sétálgatott közöttünk, Emikora néztem. Remilia mondott neki valamit, majd keserű mosollyal kibuggyant egy könnycsepp a bánatos démon szeméből, és megrázta fejét. Nem vagyok mester, de annyit a szájáról le tudtam olvasni, hogy "Tudom.". Furcsa ez az egész dolog itt. Kiszálltam a játékból majd bementem és leültem. Sóhajtottam egyet.
- Mi a baja szerinted Emikonak? - kérdeztem Sakuyat.
- Nem tudom. Figyelj, Em ilyen, ha beszélnek a fejével helyrejön.
- De ez most másnak tűnik.
- Honu - ült le velem szemben majd megfogta a kezem - Nyugi. Minden helyrejön. Kicsit összevan kuszálódva a feje biztosan.
- Hogyhogy nem minden gondomat veled beszélem meg - csodálkoztam, mire rám mosolygott és fojtatta a takarítást.
*Remilia szemszöge*
- Emiko. Ne izéld magadat - mondtam majd leültem.
- Hm? Ne csinálok magammal semmit sem - rázta meg a fejét. Megforgattam a szemeimet és felemeltem a karját.
- Azért ne vagdosd magadat.
- Honnan tudod?
- Vér. Érzem a szagát. Emiko. Semmiről nem tehetsz, maximum én. Oké. 5 éve volt. Lépj túl rajta. Az sem lehet igaz, hogy ami 17 éve volt hamarabb túl léptél rajta, ezen meg ennyit sasolsz.
- De a rokonom.
- Na és? Utáljátok egymást, szóba sem álltok egymással. EMIKO! NÉZZ IDE! Én Flandréval jobba vagyok, mint ti ketten, pedig csak rokonok vagytok. Ezt értsd meg. Mi ketten 500 éve utáljuk, illetve utáltuk egymást Yumi felbukkanásáig, míg ti csak 17 éve gyűlölitek egymást. Azért van különbség. Majdnem meghaltam többször is, mégis itt vagyok és élek. Nem vagytok egymással jóba, naés? MI van akkor összedől a világ? - kérdeztem mire megrázta a fejét, és egy könnycsepp csorgott végig az arcán.
- Tudom. Tudom, hogy idióta vagyok, de nem csak ennyi van. Van olyan dolog, amit te sem tudsz megérteni - mondta majd beszaladt.
- Istenem. Hány fejet kell helyretennem?
- Mi a baja Emnek? - kérdezte Sin.
- Az, hogy nem tud a múlton túllépni.
- Ez mostmár tényleg ijesztő. Te nem voltál ilyen 2 napja. Te sem voltál fényesen, ha úgy vesszük, olyan voltál, mint egy zombi.
- Inkább ne akard azt sértegetni, akinek 513 éve nem volt szülinapja! - mondtam.
- Ez meg mi? - kérdezte Karina majd felemelt a földről egy papírt.
- Add csak ide! - próbáltam elvenni tőle.
- Boldog 513.(csak hogy tudd) szülinapot! FS. Ezt ki írta?
- Senki akihez neked közöd lenne - mondtam majd visszavettem.
- Nemsokára vörös hold - említette meg Sofy.
- Megmég holnap is, meg vörös hold után 10 nappal is.
- Hogyhogy? - kérdezte Jinx.
- Elő meg utó vörös hold. Nem biztos, hogy lesz, ritkán van. Jut eszembe. Sofy, van már búvóhelyed, ahol leszel.
- Minek kell az? És neked miért nem kell?
- Mert én harcolok.
- Jah igen. Te harcolsz Flandre Scarlettel.
- FS. Flandre Scarlet - vigyorgott Reimu.
- Wow. Üzizgettek egymásnak esténként? - kérdezte Sin - Au ez fáj, Remilia ez fáj.
- Mi bajod van? - kérdezte Reimu.
- Összeroppan a testem. Au ez fáj.
- Összeroppan? Várjunk csak. Aha persze szállsz le azonnal! - fordultam a fák felé.
- Csövike! - köszönt Flandre még mindig ökölbe szorítva a kezét.
- Engedd el! - mondtam, mire kiengedte a kezét.
- Boldog szülcsit!
- Neked is boldog március 3-át utólag is!
- Emiko jobban van?
- Most őszintén válaszolj. Ezt csak te kérded vagy valaki más is?
- Csak én sajna - vont vállat.
- Szarul van. Nem képes felfogni az 5 évvel ezelőttieket.
- Szerintem nem amiatt van szarul. Hanem azért mert volt valamije ami másnak nem volt. Nah mindegy, nekem mennem kell. Szoktál edzeni vagy az én technikáimat sajátítanád el?
- Mindkettő. Csak nem sikerül.
- Nem is fog, mert tiltott technika más részt azt én találtam ki amit elég nehéz lesz még neked is megfejteni. Egybe viszont fogadni mernék. Spirális körben még nem edzettél. Pedig annál tudnál pár dolgot kitalálni.
- Te azzal szoktál?
- Jelenleg is azzal vagyok. Csak nézz le! - mondta mire lenéztem. Egy halvány mintát lehetett látni.
- Van kitartás azt látom. Nem is fáj?
- Csak két napja van, csak kicsit fáj.
- De nekem a hátam mögött lenne. Azt meg ki lehet szúrni.
- Este eddzél. Este úgyis erősebbek a vámpírok.
- Szerinted lesz holnap elő vörös hold?
- Foggalmam sincs.
- Mit csináljunk akkor?
- Ne találkozzunk, ha lesz. Nagy baj lenne belőle. Nah viszlát.
- Szevasz - köszöntem majd elment.
- Milyen spirális kör? - kérdezte Sofy.
- Egyes fajok képesek kifejleszteni spirális kört ami mindenkinél máshol helyezkedik el és más színű. Hát mögött, láb alatt, előttünk, mellettünk, mindenhol. Csak elég erősnek kell lennie hozzá egy fajnak, azon belül egy embernek, hogy kifejlessze. Nekem nincs, neked, Sofy nincs, innen szerintem csak neki és a húgának van - mutatott rám Reimu - Hogyhogy adott tanácsot Flandre? Nem élet halál harc lesz?
- De. Csak neki nem arra megy ki, hogy megöljön. Az csak nekem megy ki. Neki csak ez a vörös hold arra megy ki, hogy valóra váltsa az álmomat.
- Mi az álmod?
- Hogy megküzdjek a húgommal vörös hold idején - mondtam karba tett kézzel, majd bementem.
Megálltam majd felnéztem.
- Honu tudom hová akarsz menni - szólaltam meg végül.
- Honnan tudod?
- Mert ismerlek. Minden dolgot helyre akarsz tenni. Viszont. Van amit neked is helyre kéne tenni magadban.
- Nem fogok magammal semmit sem csinálni.
- Nem is kértem még. Emiko össze van zuhanva. Tudom, hogy hová mennél segítséget kérni, de ezúttal mindkét személyt kérdezd meg.
- Szóval mehetek?
- Menj! - mondtam mire el is viharzott. Remélem Maot nem éri nagy csapásnak az, amit Flan fog mondani.
*Honu szemszöge*
Nemsokára megérkeztem Flandréékhoz.
- Flandre? Maomy?
- Igen? - kérdezte mögülem Flandre.
- Tudod, mi baja van Emikonak?
- Kezdjük az elején. Em örökbe fogadott gyerek. Megölték a szüleiket a démonűzők. Tudod, ki volt a gyámja?
- Nem.
- Az én démonűző kereszt szüleim - mondta Maomy - Igen. Nem vér szerint, de rokonok vagyunk valamilyen ágon. Én mikor megtudtam, hogy ki az unokatestvérem, 5 évesen elszöktem egy klánhoz. 7 évesen a klán tagjait megölték, azóta egyedül élek. 6 évig éltem eges egyedül, majd jött Flandre, aki magánál tartott.
- Wow. Az durva - lepődtem meg.
- Nem csak ennyi van - szólalt meg a vámpír, keresztbe tett karral - Emikonak volt valamije, ami másnak nem volt, így nem ő lehetett a legelnyomottabb.
- Mit vettek el tőle?
- Sok mindent, de ma, valakinek adtatok szülinapot, akinek eddig nem volt.
- Remilia miatt van így?
- Túl sokat vett el tőle. Neki most így mondhatom, hogy mindene megvan, Eminek viszont sok minden hiányzik. Család, testvér, faj, és még sorolhatnám. Ráadásul, tuti, hogy nem köszöntöttétek fel április 14-én.
- Akkor volt a...
- Igen. Akkor volt a szülinapja amit mindenki elfelejtett.
- De mit csináljunk?
- Em robbanékony démonsága miatt, így ha úgy tesztek, mintha nem tudnátok, hogy baja van, ki fog mindent adni magából - szólta Maomy - Éltem vele 2 évet, mivel nekem is halottak voltak a szüleim 3 évesen, így a kereszt szüleimmel éltem. Ők voltak az orvosok Remiliánál.
- Értem. Hát kösztök, a segítséget.
- Mond meg Reminek, hogy lesz holnap.
- Mi lesz? - kérdeztem értetlenül.
- Ő fogja tudni, hogy mire értettem. Viszlát.
- Hello - köszöntem el majd hazafelé vettem az irányt.
*Délután 3 óra*
- Értitek? - kérdeztem, miután elmondtam mindenkinek a tervemet.
- Szóval. Húzzuk fel Emi agyát úgy, hogy lehet le is fog ütni, hogy helyreálljon benne a rend? - értelmezte újra(vagy hatodjára) Reimu.
- Igen.
- Téged fog megverni az fix - folytatta mire intettem, hogy fogja be a pofáját, mert jön a démon. - Gyerekek bárcsak nekem lenne szülinapom!
- Jah. Csináljunk még egy partyt, hiszen mondhatjuk, hogy ma van Remiliának az első szülcsije!
- Az elsőt bulit sem bírtam, de ez jobb lenne mert nem éjfél van. Csináljunk - szólt be Sofy és Jinx hevesen bólogatni kezdett.
- De mákja van már neki, hogy pont ma van! - mondtam.
- Elég. - szólt bele Emiko, mire ránéztünk - Elég legyen!
- Ugyan már! Mi bajod van?
- Mindenkinek van szülinapja. Tudomást sem vesztek rólam.
- Mert nem jössz ide hozzánk - szólt Sin.
- Azt mondtam elég legyen! - kiáltotta sárga szemekkel. Hmm. Ezek szerint előjött belőle a démon oldala - Elegem van, hogy ezt csináljátok! Itt vagytok minden szartól elalélva és basztok a fejemre! Örülnétek, hogy az van amitek van! Te meg most már a rohadt életbe is békülj ki a testvéreddel, mert én esküszöm, hogy nem tudom mit csinálok!
- Emiko. Te nekem nem tudsz ártani - mondtam.
- ELÉG!!!!!! - kiáltotta és meglendült felém a keze.
- Emiko Land álljon le azonnal! - mondta valaki valahonnan és megállt a felém repülő kéz.
- Nem tudok mozogni - nyögte ki Em.
Körbenéztünk de senkit sem láttunk. Mindenhonnan hangzottak a nem én voltam szövegek. Nemsokára a két Scarlet vörös/sárga szemekkel és Mao(!!!) jött elő valahonnan. Flandrénak az egyik keze maga mellett volt, a másik felénk fordítva és ökölbe volt szorítva. Remilia karba tett kézzel állt, Mao meg normálisan.
- Ti? Ráadásul te? - kérdezte Emiko, mikor feléjük fordította a kezét - Engedjetek el!
- Flan ne csinálj semmit!
- Nem is tennék tesó.
- Emiko. Lehet, hogy volt valamit 5 illetve 17 éve, de lépj rajtuk tovább - mondta Remilia.
- Te könnyen beszélsz! Te nem vesztettél el senkit sem, aki fontos volt a számodra! Téged sosem tiportak földbe. Minta életetek van!
- Ha az minta élet, hogy az egyik fél meg akarja ölni a másikat, akkor tényleg az van nekik - mondtam.
- Honu ebbe légy szíves ne szólj bele! - intett le a szabad kezével Flandre.
- Emiko. Még mindig nem vagyunk vér szerinti rokonok. Démonűzők között éltél, ebbe törődj bele - mondta Maomy.
- 5 éve haltak meg!
- Emiko most már lépj túl rajta. Meghaltak és? Én is tovább léptem bizonyos dolgokon. Ezerszer haltam meg majdnem, a vámpírtanács üldöz, 11 nap múlva vörös hold! Elég az önsanyargatásból és állj talpra! - oktatta az idősebbik vámpír.
- Te voltál ezt az egyet ne feledd! Te ölted meg őket ennyit azért jegyezz meg! - kiáltotta Emiko szinte sírva.
- Ebben igazat adok neki. Te ölted meg az én kereszt szüleimet, és az ő nevelő szüleit - mondta Mao.
- Igen én voltam. Megöltem őket nem tagadom mert nem is tudom.
- De én tovább léptem - mondta Mao.
- Igen. Emiko annyit viszont te ne feledj, hogy te állítottál meg a síró arcoddal. És megmondjam miért? Mert emlékeztettél valakire, aki fontos számomra. Egyszer sírt, azt is miattam. De viszont annyit se feledj el, hogy én edzettelek, hogy én nem öltelek meg, és hogy én voltam az, aki felemelt a padlóról. Engedd el! - mondta Flandrénak, mire leengedte a kezét és Emiko a földre rogyott sírva - Ezen pedig egyedül kell túllépned.
- Értem - mondta sírva majd felment a szobájába.
- Köszi a segítséget Flan.
- Máskor is! - mondta majd elindult kifelé - Lesz holnap.
- Észrevettem már. A hold pislákol. Akkor két nap múlva talán látjuk egymást. Hello.
- Csövi - köszönt Flandre
- Viszlát - tette meg ugyanezt Mao majd elmentek.
A házban helyreállt a rend, Emet már láttuk mosolyogni is. Este ledőltünk aludni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése